Hollywood sok republikánus szerint liberális fészek, és maga az erkölcsi fertő, ami többek között szégyenletes energiával tolja a világon a melegpropagandát. Annyiban feltétlenül igazuk van, hogy az ott dolgozó kreatívok és sztárok nagyobb része valóban liberális gondolkodásúnak tartja magát, az interjúikban és nyilatkozataikban is erről tesznek tanúbizonyságot, de a liberalizmusuk általában addig tart, míg nem veszélyezteti közvetlenül a pénztárcájukat. A stúdiók a díjszezonban előszeretettel mutatnak be kisebb költségvetésű drámákat meleg főszereplőkkel, aztán várják a díjesőt, de amikor arról van szó, hogy milyen karakterek szerepeljenek egy nagyszabású fantasyben vagy egy méregdrága szuperhősös moziban, hirtelen mintha az egész világ csak heteroszexuálisokból állna.
Drága mulatság jó fejnek lenni
2017-ben Bill Condon rendező azzal dicsekedett a sajtóban, hogy az LMBTQ karakterek még sosem kaptak olyan lehetőséget Disney-filmben, mint az általa rendezett élőszereplős A szépség és a szörnyeteg moziban, de: aki látta a filmet, jól tudta, hogy nagy a baj. A film meleg(nek mondott) karaktere, a Josh Gad által játszott LeFou annyit tett, hogy táncra perdült egy férfival. A jelenet olyan rövidke volt, hogy ha épp rosszkor pislogtál, könnyen lemaradhattál róla. Ezt filmtörténetileg jelentős pillanatnak nevezni erős túlzás, de még ez a nyúlfarknyi, semmitmondó szcéna is elég volt ahhoz, hogy a filmet betiltsák miatta olyan országokban, mint Malajzia vagy Kuvait.
Nyilván ez a két piac nem képvisel komoly értéket Hollywood számára, viszont ez a helyzet elég jól mutatja be, hogy a stúdiók milyen problémákkal küzdenek. Egyrészt az imidzsükhöz hozzátartozik, hogy szeretnének haladó szelleműnek és liberálisnak látszani, ugyanakkor jól tudják, hogy ha valóban haladó szelleművé és liberálissá válnának, az gyorsan meglátszódna a bevételi eredményeiken. Ha például nem Malajzia és Kuvait, hanem mondjuk a bevételi szempontból sokkal fontosabb Kína vagy Oroszország tiltja be egy filmjüket egy meleg szereplő jelenléte miatt, az sok tíz-, az igazán nagyszabású filmek esetében pedig akár több százmillió dollárjukba is belekerülhet. Márpedig a filmstúdiók vezérigazgatói a cég részvényeseinek felelnek a teljesítményükért, akiket nem különösebben érdekel az LMBTQ karakterek reprezentációja a hollywoodi filmekben, hanem csak és kizárólag a bevételeket nézik.
Az igazi probléma Kína, de otthon sincs minden rendben
De miért van az, hogy míg mondjuk a drámákban és vígjátékokban ma már bőven találunk meleg karaktereket, addig a nagyszabású látványfilmek többségében vagy egyáltalán nincsenek, vagy a melegségük csak alig jelezvén van jelen? A fő okot a filmek utaztathatósága jelenti. A vígjátékok (tisztelet a kivételnek) tradicionálisan a hazai piacon szerepelnek a legjobban, itt a külföldről jött bevételek sokkal elenyészőbbek, mint mondjuk egy Halálos iramban mozi esetében. Hasonló a helyzet a drámákkal is.
Kínában, ahol a homoszexualitást csak 2001-ben törölték a mentális betegségek listájáról, a két nemzet eltérő humorérzéke miatt a legtöbb hollywoodi vígjátékot még csak be sem mutatják. Mivel szigorúan limitálják, hány külföldi filmet játszhatnak a mozijaik egy évben, jellemzően azokat a filmeket engedik csak be, amiktől komoly bevételt várnak, márpedig ezek pont az akcióközpontú látványfilmek, vagyis a blockbusterek.
A meleg karakterek persze nemcsak olyan országokban jelenthetnek problémát, mint Kína vagy Oroszország, Amerikában sem mindenki annyira toleráns. A Pew Research Center 2017-es felmérése szerint az amerikaiak 31 százaléka szerint a homoszexualitás komoly problémát jelent, és köztük az ötven év fölöttiek vannak nagy többségben, ráadásul ők teszik ki az Amerikában mozikba járók 37 százalékát. Márpedig ebben a rétegben a homoszexualitás elfogadottsága alulról súrolja az ötven százalékot, így hatással lehet egy-egy film bevételére.
Gyávaság a köbön
Míg a független filmek terepén olyan úttörő LMBTQ-filmek készülnek, mint a Szólíts a neveden vagy a Holdfény, addig a blockbusterek terén iszonyatosan lassú a haladás. Hiába írnak bele a forgatókönyvírók a filmbe egy-egy ilyen jelenetet, azt vagy le sem forgatják, vagy ha mégis, az elsők között lesz, amit kivágnak. Így esett áldozatul a John Cho alakította Sulu csókja egy másik férfival egy Star Trek filmben, amit hiába vettek fel, a moziban az emberek már csak egy teljesen semleges ölelést láthattak. Hiába játszott Daniella Pineda egy leszbikus karaktert a Jurassic World második részében, egyetlen jelenete volt, amiből ez nyilvánvaló lett volna – Chris Prattnek fejtette ki, hogy bár nem kezd férfiakkal, ha mégis kezdene, az esete volna –, de ez is a vágószoba asztalán végezte. A Marvel által gyártott Thor: Ragnarökben hiába kapott szerepet a képregényekből biszexuálisként ismert Valkűr (Tessa Thompson), azt a jelenetet, amiben egy feltűnően csinos lány somfordál ki félreérthetetlenül a szobájából, már nem láthattuk a kész filmben. Pedig a fentiek nem komplett karakterszálak lettek volna, csak apró momentumok, amikből világossá válik egy szereplő szexuális orientációja.
Tessa Thompson a Thor: Ragnarök című filmben (Fotó: Landmark/Profimedia)
Szokás azzal védekezni, hogy az efféle látványfilmekben a szexualitásnak amúgy is vajmi kevés szerep jut, de ez azért nem egészen igaz: Han és Leia szerelme a Star Warsban, Peter Parker érdeklődése Mary Jane Watson iránt a Pókember filmekben, Tony Stark és Pepper Potts állandó flörtölése a Vasember mozikban… a heteroszexuális vonzalomnak gyakran a történet szintjén is komoly szerep jut a blockbusterekben.
Csigalassú haladás
Mivel a Hol vannak az LMBTQ karakterek a filmben? kérdés évek óta minden egyes Marvel- vagy Star Wars-filmnél előjön, a cégek vezetői, Kevin Feige és Kathleen Kennedy, a Marvel és a Lucasfilm fejesei is érezték, hogy itt az ideje villantani valamit. Idén mindkét franchise-ban történt előrelépés, bár kétségtelenül a bátortalan fajtából. A Bosszúállók: Végjátékban egy csoportterápián az egyik rendező, Joe Russo alakította férfi mesélt szomorúan férfi párja elvesztéséről, míg a Skywalker korának végén a győzelmi mámor során az egyik nem túl jelentős lázadó női karakter vált csókot egy másik nővel a háttérben.
A két jelenetben közös, hogy bár abban kétségtelenül előrelépésnek számítanak, hogy általuk a karaktereikről valóban kétséget kizáróan kiderül, hogy az LMBTQ közösséghez tartoznak, ugyanakkor ezek a karakterek a sztori szempontjából teljesen jelentéktelenek, és a jelenetek szándékosan úgy lettek megcsinálva, hogy baj esetén (például ha valahol emiatt be akarnák tiltani a filmet) könnyedén ki lehessen vágni őket anélkül, hogy a film története sérüljön. A Disney-nél tettek egy nagyon apró gesztust, de azt is csak fél szívvel.
A mellébeszélés
Az utóbbi időben borzalmas szokássá vált a blockbusterek alkotói részéről, hogy utólag interjúkban mesélnek egyes filmbéli karaktereik szexuális orientációjáról, miközben ebből a filmjeikben nem érződik semmi. Így történhetett meg, hogy Lawrence Kasdan, a Solo: Egy Star Wars-történet forgatókönyvírója egy interjúban vallott Lando Calrissian karakterének pánszexualitásáról, és hasonló módon járt el J. K. Rowling is, amikor arról kezdett beszélni, hogy Dumbledore valójában meleg. Rowlingnak hét, igencsak vastag könyve, és még ennél is több filmje lett volna arra, hogy ezt valahol kimondja, de ez valahogy mindig elmaradt. Iszonyatosan álszent dolog megpróbálni azzal letudni az LMBTQ emberek reprezentációját, ha filmen kívül mondjuk csak el valakiről, hogy valójában meleg, miközben ebből a vásznon semmi sem derül ki.
Jude Law Dumbledore szerepében, a Legendás állatok: Grindelwald bűntettei című filmben (Fotó: Hollywood Archive/Profimedia)
Várható változás a közeljövőben? Készül majd szuperhősfilm egy meleg szuperhős főszereplésével? Láthatunk még meleg jedi lovagot egy Star Wars moziban? Beférhet meleg karakter a Halálos iramban filmek családeszméjébe? Megcsókol valaha Dumbledore egy férfit a vásznon? Fontos kérdések ezek, de azt valószínűleg hiába várjuk, hogy az áttörés egyik pillanatról a másikra történjen meg. Hollywood továbbra is nagyon lassan halad, mert fél szemmel Kínára és más szuperkonzervatív országok kívánalmaira kell figyelnie, miközben érzi a nyomást odahaza is, hogy történjen végre valami. A Marvel ura, Kevin Feige azt ígéri, hogy az ősszel bemutatandó Eternals című szuperhősfilmjükben már lesz egy fontos LMBTQ karakter. Még bő fél évet kell várnunk, hogy megtudjuk, igazat beszélt-e.
