Szuromi Tímea válogatott súlyemelő: „A zord külső sokszor sírós, bújós kislányt takar”

Hercsel Adél | 2020. Február 02.
Szuromi Tímeának öt évvel ezelőtt még semmi köze nem volt a súlyemeléshez, ma, 36 évesen mégis ő Magyarország egyik legeredményesebb súlyemelője, akinek minden esélye megvan, hogy ott legyen a tokiói olimpián.

Bemelegítéssel együtt alig negyedóra telik el az edzésből, kettőt pislogunk, Szuromi Tímea máris 85 kilót emel a feje fölé. Eleinte edzője, Pálinkás Gergő pakolgatja az önmagában 15 kilós női rúd két oldalára az egyre nagyobb súlyokat, majd a feladatot átveszi Tímea. (Gergőtől tudjuk meg, mi az a női rúd: a szakításhoz és a lökéshez nőknek valamivel vékonyabb rudat készítenek, és az oldalára, az általuk használt márkánál biztos, ami biztos, két rózsaszín csíkot is festenek.)

Persze ami ennél jóval fontosabb, hogy Gergő szerint Tímea most épp közepes olimpiai formában van. Nekünk meg szerencsénk van, mert a tegnapi „erőnap” után ma emelőnapot tartanak, így láthatjuk a gyakorlatokat is, amelyeket, ha minden jól megy, Tímea a nyár közepén, a tokiói olimpián is bemutat.

Ettől elvileg már csak két verseny, februárban egy máltai világkupa és az áprilisi moszkvai Európa-bajnokság választja el az országos csúcstartót, aki jelenleg Magyarország egyetlen, a felnőtt korosztályban nemzetközi szinten is eredményes női súlyemelője. Ha ez sikerül neki, a zömmel 18-20, legfeljebb 25 éves indulók között, igazi szeniorként, 36 évesen messze Tímea lesz a mezőny korelnöke. Úgy, hogy a többiekkel ellentétben ő mindössze néhány éve vágott bele, öt évvel ezelőtt még semmi köze nem volt a súlyemeléshez. Amivel Tímea szintén kilóg a mezőnyből, hogy profi sportolóként ő máig munka mellett, a Magyar Súlyemelő Szövetségtől és klubjától a BKV Előre SC-től kapott minimális támogatással, szinte teljesen önerőből készül mind az országos és a világszintű versenyekre, most legnagyobb elánnal a tokiói olimpiára.

Magyarország legerősebb női – Az első magyar súlyemelőnők

1987-ben rendezték az első magyar női súlyemelő bajnokságot. Akkoriban a Takács nővérek arattak, a fiatalabb Takács lány, Mária volt az ország első női súlyemelő bajnoka, majd nővére, Erika szerezte az első világbajnoki címet az országnak. Profi pályafutásuk során végül ketten összesen több mint negyven érmet gyűjtöttek a különböző világversenyeken.

Miközben a boxhoz, a futáshoz vagy az úszáshoz hasonlóan a súlyemelés a legősibb sportágak egyike, már az 1896-os első újkori athéni olimpia programjában is szerepelt, csak az 1996-os atlantai olimpián jelentették be, hogy a sportág a millenniumi olimpiától bővül női szakággal. (Előtte két magyar aranyérmes férfi súlyemelőt ünnepelhettünk: elsőként Földi Imrét 1972-ben Münchenben, Baczakó Péter 1980-ban, Moszkvában.)

A női súlyemelők húsz évvel ezelőtti olimpiai debütálása azért is különösen emlékezetes, mert Sydney-ben Márkus Erzsébet megszerezte a magyar női súlyemelés első összetett olimpiai ezüstérmét. Mögötte Likerecz Gyöngyi akkor az ötödik helyen végzett, aki egy évvel később újabb úttörőként az antalyai világbajnokságon három aranyérmet is nyert, szakításban, lökésben és összetettben. A női szakág újabb nagy sikere 2004-ben, Athénban következett, mikor Krutzler Eszter szerzett ezüstérmet súlyemelésben.

Tímea 2018-ban a hazai rendezésű Masters Európa Bajnokságon pont a fent említett Takács Mária világcsúcsát döntötte meg több mint 20 kilóval.

„Belül én is egy sírós kislány vagyok”

„A súlyemelés valóban nem egy szinkronúszás, műkorcsolya vagy ritmikus gimnasztika. A sors valamiért mégis ezt a sportot szánta nekem. Rengeteg mindent kipróbáltam, egy időben még amerikai fociztam is, de a sok sport közül a súlyemelésben találtam meg magam, amit nemcsak csinálni jó, oktatni is nagyon szeretem. Egyébként az utóbbi időben egyre több nő érdeklődik a súlyemelés iránt, és kezd el rajongani. Ebben biztosan nagyban közrejátszik a CrossFit mai népszerűsége, amelyiknek része a súlyemelés” – meséli Tímea. Mint mondja, hiába kell hozzá rengeteg kitartás, akaraterő és türelem, cserébe rendkívül lassan jön meg a sikerélmény, mégis telt házzal futnak a súlyemelő órái.

Szuromi Tímea, és edzője Pálinkás Gergő (Fotó: Bankó Gábor)

A nemi sztereotípiák mentén haladva azt is gyakran megkérdezik a súlyemelő bajnoktól-edzőtől, nem fél-e a nagy súlyoktól, a balesetveszélytől, de neki eszébe sem jut, hogy súlyemelés közben le lehet sérülni. Egyrészt, ahogy ő fogalmaz, edzőjével kellően beerősítve mozgatják meg a súlyokat, másrészt a tréningek tudatosan, fokozatos terheléssel vannak felépítve. „Amikor felveszek egy nagyobb súlyt, nyilván néha megnyom, de továbblendülök ezen. Bármilyen rosszul is hangzik, mi, súlyemelők már megtanultunk együtt élni a fájdalommal. Kész, ezen egyszerűen nem szabad fennakadni” – magyarázza Tímea, aki egyáltalán nem érzi úgy, hogy acélos képességek birtokában, az erősport bűvöletében élve, bármit is veszítene a nőiességéből.

„Én egyébként nagyon csajos csaj vagyok, a zord külső sokszor sírós, bújós kislányt takar” – mondja nevetve Tímea. Később kiderül, csak félig viccelt, valóban megéli a kettősséget, amitől a kőkemény atléta is zokogva a párja karjaiban köt ki, aki egy személyben az edzője is. „Gergő szerencsére megadja nekem a visszaigazolást, amitől még egy ilyen kemény sport mellett is igazi nőnek érzem magam. Már a nézésemből tudja, hogy edzésen vagy versenyen mikor kell rám szólni, mikor kell visszazökkenteni. Amikor valamiért durcás vagyok, addig jön utánam, amíg nem adhat egy puszit, és akkor mondom: na, jó. Szóval megvannak a praktikái, hogy mivel mehet motiválni, megnyugtatni. Gergő ettől is több, mint egy átlagos edző” – árulja el Tímea.

Fotó: Bankó Gábor

Schwarzenegger után szabadon

Tímea hét-nyolcévesen kezdett komolyan sportolni, megkérte a szüleit, hogy öccse mellett őt is vigyék el úszni. Majd az elhivatott úszókarrier egészen 18 éves koráig kitartott szülővárosában, Egerben, míg Tímeát fel nem vették a Testnevelési Egyetemre. Mialatt testnevelő, gyógytestnevelő tanárnak tanult Budapesten, hétvégente hazajárt vízilabdázni, ő is ment a meccsekre, majd három év után belefáradt a folyamatos ingázásba és az állandó hiányérzetbe, hogy nem tud annyit a csapattal lenni, amennyit szeretne. Akkoriban már amúgy is jó ideje vonzotta a konditermek világa, régóta szerette volna kipróbálni, milyen lehet szép sminkben, bikiniben, leszálkásított alakkal a színpadra állni egy testépítő versenyen.

„Vágytam rá, hogy egyszer én is lefogyjak, és megnézzük, valójában mennyi izom van rajtam. De hiába készültem fel, hamar kiderült, hogy ez nem az én sportágam, genetikailag alkalmatlan vagyok rá, hogy női testépítő legyek, túl vastagok hozzá az ízületeim” – magyarázza Tímea. Erre az egyik ismerőse felvetette, miért nem indul el a következő, siófoki erőemelő versenyen. Benevezett, és kiderült, remekül érzi magát a közegben. Majd másfél hónapra rá pont Egerben rendeztek világbajnokságot, amire szintén benevezett, és azzal a lendülettel meg is nyerte. Utána zsinórban két újabb világbajnoki, és három Európa-bajnoki címet is begyűjtött, az egyik világbajnoki aranyat ráadásul a sportág hazájában, Floridában szerezte meg.

Szuromi Tímea (Fotó: Bankó Gábor)

Innen már tényleg nem volt hová tovább felfelé, ezért – szintén egy ismerőse javaslatára –, Tímea úgy döntött, 31 évesen kipróbálja magát súlyemelésben. „Annak ellenére, hogy egyből teljesen beleszerettem, és egy év múlva már magyar válogatott súlyemelő voltam, az egyik sportról a másikra átállás komoly fájdalmakkal járt. Az erőemelés és a súlyemelés közt szinte csak annyi a hasonlóság, hogy mindkettő erősportág, technikailag teljesen különbözőek. Tulajdonképpen ahol a guggolásból, felhúzásból és fekve nyomásból álló erőemelés befejeződik, ott kezdődik a súlyemelés” – mesél megpróbáltatásairól Tímea, aki hozzáteszi, hiába egy erősportról beszélünk, a súlyemeléshez elsősorban fejben, lélekben kell erősnek lenni.

Egy év: plusz egy felemelt kiló

„Tudom, hogy minden adottságom megvan, hogy ott legyek, és jól szerepeljek Tokióban. Már csak az kell, hogy a következő két kvalifikációs versenyen ki is jöjjön, amit itthon meg tudok csinálni az edzésen” – jelenti ki magabiztosan Tímea, aki Gergővel mindent megtesz a cél érdekében. Ez részben azt jelenti, hogy nem járnak nyaralni, sem szórakozni, lényegében alig van szabadidejük. Amit keresnek, annak nagy részét beforgatják a felkészülésbe a regeneráló masszázstól a hidegkamrán át a táplálékkiegészítőkig. Könnyű dolguk emellett most azért sincs, mert Rio óta sokat szigorodtak a súlyemelés olimpiai feltételei, súlycsoportonként például az eddigi 24 helyett már csak a világranglista első 14 helyezettje juthat ki a rangos világversenyre.

Tímea jelenleg a világranglista tizenkilencedik helyén áll, de az új szabályozásnak köszönhetően még fognak előle kiesni. A jelenlegi rekordja 118 kilós lökés a 81 kilós súlycsoportban, (ez az a bizonyos országos csúcs is), szakításban pedig 96 kiló. És hogy egy kiló pluszba mennyi munkát kell fektetni? Egy év, de fél év biztosan. Például hiába találta ki annak idején, hogy kijut Rióba, Tímea szerint ez nem az a sportág, amit lehet siettetni. „Az idegrendszernek meg kell érnie minden egyes újabb felemelt kilóra. Edzhetek bármennyit, ha félek a súlytól, vagy nem tudok százszázalékosan koncentrálni a gyakorlatra, mert lefagyok, ha váratlan helyzet ér a versenyen, például korrigálni kell, stb.” – mesél a dilemmákról Tímea.

Pálinkás Gergő (Fotó: Bankó Gábor)

Ebben Gergő rengeteget segít neki, akivel közel 3 éve egy vizsgálat során találkoztak. A „civilben” biomechanikusként, erőmérésekkel foglalkozó sporttudományi szakemberhez akkor a súlyemelő szövetség küldte Tímeát a Testnevelési Egyetemre. Majd ahogy közeledett a 2017-es súlyemelő Európa-bajnokság, egyre sűrűbben kezdtek beszélgetni. „Egyszer, amikor Gergő kérdezte, teljesen ledöbbent, hogy nem tudok neki mit válaszolni neki arra, hogyan épül föl az edzésem, és milyen felkészülési szakaszban vagyok. Ezek után elgondolkodtam, hogy a korábbi edzőm nem feltétlenül a legjobb választás a céljaim elérésében” – meséli Tímea, sportolóként hogyan vált igazán önálló, tudatos sportolóvá, majd innentől hogyan jött a feketeleves.

Aján Tamás és a nemzetközi botrány árnyéka

Amikor Tímea felhívta a szövetséget, hogy elmondja, edzőjével szakmailag és emberileg is megromlott a viszonya, azt mondták neki, ők nem tudnak segíteni, a felkészülését csak a jelenlegi edzője mellett tudják támogatni. Szerintük, ha egy edző fát akar vágni a hátukon, azt nekik sportolóknak szó nélkül tűrniük kell, tökéletes mester-tanítvány viszony különben sem létezik, és ha nincs benne feszültség, a súlyemelő nem is tud eredményesen teljesíteni. „Na, ezt nem, gondoltam magamban, ennyi idősen hadd ne kelljen ezt hallgatnom, átélnem, elviselnem. Amikor elmeséltem Gergőnek, hogy mi történt, akivel akkor már egy pár voltunk, azt mondta, jó, ha mindenki hátat fordít nekem, akkor majd ő segít nekem” – emlékszik vissza Tímea.

Fotó: Bankó Gábor

A dolog kettejük közt azóta is remekül működik, érdekes módon jönnek a sikerek kiabálás és feszültség nélkül is. Úgy, hogy a sportoló nem csupán egy bábu, sportnyelven makett, hanem maximális partner, akinek saját, határozott véleménye van. Például doppingügyben, főleg miután a német közmédia korrupciós-és dopping botrányba keverte, meggyanúsította a nemzetközi szövetséget, és vezetőjét, Aján Tamást. „Mivel ez alapvetően a nemzetközi szövetség ügye, és mi a magyarhoz vagyunk bekötve, így teljesen kívülállók vagyunk az ügyben” – magyarázza Tímea, aki ettől függetlenül hozzáteszi: a súlyemelésben szerinte dopping nélkül ma nem lehet igazán komoly eredményt elérni.

„Nyilván fantasztikus lenne az összes álmomat megvalósítani, 120 kilót szakítani, és 140-et lökni, és ezzel az olimpiai dobogóra felérni. Kérdés, hogy cserébe megéri-e a sok félelem és rettegés, hogy az ember mikor bukik le. Én például a legnagyobb nyugalommal várom a doppingellenőröket, akik elvileg bármelyik este kopogtathatnak az ajtómon” – tudjuk meg a sportolótól, akit az elmúlt évben valóban sokszor, legalább öt-hat alkalommal ellenőriztek. Így Tímea már csak azt várja, hogy a súlyemelésben is mielőbb célba érjenek a tiszta sportért folytatott küzdelmek. Főleg azok után, hogy nemzetközi szinten lassan már egy 49 kilós nővel szemben is alapelvárás, hogy 100 kilót szakítson, ami Tímea szerint egyszerűen élettani képtelenség.

A vágyakkal párban járó elégedettség

Tímea már csak a kései karrierkezdése miatt is marad a realitások talaján. „Más már rég abbahagyta, mikor én életem első vébéjén, tavaly, 35 évesen szerepeltem” – tudjuk meg a súlyemelőtől. Ezen a ponton a terem egy távolibb pontjából Gergő szól hozzá a beszélgetéshez, szerinte alapvetően itt az élsportban eltöltött idő számít. Úszó és erőemelő múlt nélkül Tímea nagy valószínűség szerint ma nem teljesítene ilyen magas szinten a súlyemelésben. Szerintük nem is létezik kimondottan súlyemelő alkat, viszonylag demokratikus, hogy kiből válhat sikeres súlyemelő. Még csak nagyon lazának sem kell lenni hozzá. Egy viszonylag jó, egészséges boka, csípő- és vállmobilitásra már lehet működő súlyemelő technikát építeni.

Fotó: Bankó Gábor

Persze rengeteget számít az erő, de ennél is sokkal fontosabb a kitartás és az extrém monotóniatűrés, mert az ember az edzéseken szinte ugyanazt a pár mozdulatot ismételi. Mindez Tímeában is összpontosul, de ő minden céltudatossága ellenére is erősen törekszik a balanszra. Fontos a sport, de nem csak az létezik, nem is tartja magát kompenzálós megszállottnak. „Mivel külső támogatást nem sokat kapunk, ezért is tudunk minden egyes felemelt kilót megbecsülni. Mert tudom, hogy ezt mi ketten hoztuk össze, csak a kettőnk munkája van benne. Ezért sem számít igazán, hogy végül hányadik leszek a versenyen, hanem az a fontos, hogy ott voltam, és egy kicsivel megjavítottam az egyéni legjobbamat” – válaszol Tímea, végső soron ő hogyan szeretne másokat inspirálni, és mit jelent számára a vágyakkal párban járó elégedettség emberének lenni.

Exit mobile version