Az unikornisok nagyon népszerűek az internet felhasználói körében – főleg a fiatalabbak között. Csakhogy – a hableányokhoz hasonlóan – nem léteznek, legalábbis a klasszikus ábrázolásmód szerinti formában. A legközelebbi, jelenleg is élő rokonuknak az orrszarvúak tekinthetők, amelyek azonban távolról sem olyan finom és légies lények, mint a szivárványokon szökellő, hófehér unikornisok.
A Popular Science magazinban megjelent írás szerint létezett egy szibériai unikornisnak (Elasmotherium sibericum) nevezett állat, amely valahol félúton helyezkedik el egy orrszarvú és egy, a lovakhoz hasonló unikornis között. Ezek a csupa izom állatok remekül alkalmazkodtak a rideg körülményekhez, a testüket ugyanis vastag, az emberi körömhöz hasonló, természetes páncélzat borította.
Az unikornis létezett – ha nem is ebben a formában (Fotó: Getty Images)
Eddigi ismereteink alapján a kutatók úgy gondolták, hogy ezek az állatok nagyjából 100-200 ezer évvel ezelőtt pusztulhattak ki, a legújabb kutatások azonban arra utalnak, hogy még körülbelül 35 ezer évvel ezelőtt is élhettek példányai ennek a különös jószágnak, a kardfogú tigrisekkel és a gyapjas mamutokkal egy időben. Azt azonban eddig nem tudták, hogy a sorsukat a jégkorszak vagy az egyre jobban elszaporodó emberek vadászati tevékenysége pecsételte meg.
A korabeli klímaváltozás végzett az unikornisokkal
A mostani kutatások – amelyek során 25 példány maradványain végeztek többek között szénizotópos kormeghatározást – igazolták, hogy a jégkorszak végén emelkedni kezdő hőmérséklet lett a szibériai unikornisok végzete. Ez a különös állatfaj ugyanis az egészen szélsőséges körülményekhez alkalmazkodott, ez viszont jelentősen beszűkítette az étrendjét.
A szibériai unikornis sorsát a jégkorszak vége pecsételte meg (Fotó: Wikipedia)
Amikor viszont a melegedő klíma miatt a növényzet megváltozott, az unikornisok nem tudtak elég gyorsan adaptálódni ahhoz, hogy túléljenek, erre távoli rokonaik, az antilopok és az orrszarvúk voltak csupán képesek – ezek az állatfajok azonban több millió évvel korábban kezdtek kifejlődni, földrajzilag teljesen más területeken.
A fosszíliák elemzéséből a kutatók arra következtetnek, hogy az unikornisok még a rinocéroszoknál is alacsonyabban tartották a fejüket, így főleg a talajközeli növényekből tudtak fogyasztani, amikor viszont ezek eltűntek, a szibériai unikornis is kipusztult.
