A világ egyik legnagyobb játékgyártójának, a LEGO Csoportnak a neve a dán „leg godt” (játssz jól) szavak összeolvadásából keletkezett, a cégnél pedig annyira komolyan veszik a játékot, hogy egy külön csapatot – az úgynevezett LEGO Play Agenteket – készítettek fel arra, hogy világszerte terjesszék a játék örömét és ötleteket adjanak rá, hogyan tölthetjük az időnket úgy, hogy játék közben különféle készségeinket is fejlesszük. Persze, elsősorban a gyerekekét, de a játékos lelkű felnőttekét is, hiszen valószínűleg olvasóinknak sem kell sokat gondolkodnia azon, hogy akadnak-e a környezetükben legózó felnőttek is.
A dán cég most, a világ többi vállalatához hasonlóan igyekszik kivenni a részét a koronavírus elleni küzdelemből: épp múlt héten került ki a cég Facebook-oldalára az alábbi videó, amelyen látható, hogy a LEGO központjában, Billundban működő gyár hat gépsorán most az építőkockák helyett egészségügyi dolgozóknak készítenek védőszemüvegeket. A magyarországi LEGO gyár képviselete kérdésünkre megerősítette, hogy a képsorok vége felé olvasható felirat helytálló, vagyis a próbaüzem után a cég nyíregyházi gyárában is elkezdik a védőszemüvegek gyártását.
A LEGO azonban nemcsak a fizikai világban segít, hanem gondol azokra is, akik otthon ülve próbálják kibekkelni ezt a nehéz időszakot. A nemrég indult #LetsBuildTogether kezdeményezés a családokat helyezi előtérbe és igyekszik mindenkinek otthon művelhető, játékos elfoglaltságokat kínálni a járvány idejére. Szerettünk volna egy kicsit megtudni arról, kik állnak a projekt mögött, ezért David Pallash-hoz, a LEGO társadalmi felelősségvállalási program egyik vezető munkatársához, Play Agenthez fordultunk, ő pedig videokapcsolaton keresztül lelkesen válaszolt a kérdéseinkre.
David Pallash két gyerek édesapja, így első kézből tapasztalja, milyen hatással van a karantén a gyerekekre (Fotó: LEGO)
Mit takar pontosan a #LetsBuildTogether-kampány?
Ezt a projektet nemrég indítottuk, a célunk, hogy az otthon maradó családokat támogassuk világszerte azzal, hogy inspiráljuk őket és kreatív ötleteket adunk nekik – olyanokat, amelyek lehetővé teszik, hogy otthon ülve is fenntarthassák a kíváncsiságukat és „edzésben tartsák” a képzelőerejüket, kreativitásukat. Persze, most rengeteg családnak kellett otthon maradnia, ami megterhelő, de szükségünk van arra, hogy tudjunk játszani. A játék ugyanis az agyunk kedvenc tanulási módszere: gondoljunk bele, amikor játszunk valamivel, akkor kísérletezünk, felfedezünk, különféle variációkat próbálunk ki. Ezek közül nem mindegyik sikeres, van, hogy hibázunk, kudarcot vallunk, de ugyanezt csinálják például a tudósok is, amikor kísérleteket végeznek, és valahol mi is ezt tesszük a hétköznapi munkánk során.
Milyen készségeket sajátíthatnak el vagy fejleszthetnek a gyerekek a játékon keresztül?
A játékos tanulás kiemelten a gyerekek számára kulcsfontosságú, mivel a játékkal fejleszthetik például a kommunikációs képességeiket, a problémamegoldást és ami az egyik legérdekesebb, egyfajta szellemi ellenállóképességet fejlesztenek ki, úgy is mondhatnám, fejlődik a kudarctűrő képességük, ahogy játszva megértik, ha valamilyen módszer, megoldás nem működik, ezért új és új utakon kell próbálkozniuk. A lényeg, hogy ne szegje a kedvüket, ha valami elsőre nem jön össze és merjenek újra nekifutni. Erre az ellenálló képességre ugyanis egész életünk során szükségünk lesz. Egyébként ez a többi készségre is igaz, mi ezeket „lifelong skill”-nek, azaz élethosszig tartó készségeknek nevezzük.
Például milyen feladványokkal lehet fejleszteni ezeket a készségeket?
Van egy kedves kihívásunk, amit nagyon szeretünk: mindössze 6 elemből kell egy kacsát összeállítani, 45 másodperc alatt. Ezzel tudjuk demonstrálni a játék és a kreativitás erejét, mivel szinte sosem fordul elő, hogy két ember azonos kacsát építene ugyanazokból az építőkockából.
A mostani helyzetben az otthon maradó szülők hogyan tudják fenntartani a gyerekek érdeklődését, hogyan segíthetik hozzá a gyerekeket a játszva tanuláshoz?
Ez most a központi kérdés. Nekem is két gyerekem van és még mi is tanuljuk, hogyan kell kezelni ezt a rendkívüli helyzetet. Ami pozitívum, hogy az otthonunk általában a legnyugodtabb, legbiztonságosabb környezet a gyerekek számára, amikor pedig biztonságban érezzük magunkat, a kreativitásunk képes szárnyalni. A lényeg, hogy ne úgy tekintsünk erre a helyzetre, mint ami megöli a kreativitást.
Természetesen, a nap folyamán sok szülő dolgozik, de így is meg lehet találni azokat a megoldásokat, amivel a játékot a nap szerves részévé tehetjük. Erre az egyik legjobb módszer, ha a szülők újragondolják a játékhoz való hozzáállásukat. A játéknak ugyanis a fent említett területekre kell választ adnia, emellett fontos, hogy amikor játszunk, azt a játék öröméért tegyük, ne tekintsük azt például jutalomnak a házi feladat elkészítéséért.
Vezessünk be „játékszüneteket” vagy „kreatív szüneteket”, amikor mindenki mindent letesz és csak a játékkal foglalkozik. Érdemes ilyenkor a mozgást igénylő játékokkal kezdeni, mivel most különösen fontos a fizikai aktivitás, emellett jobban tudunk koncentrálni később a mentális gyakorlatokra, ami jól jön a tanulásnál.
Ne féljünk a kosztól, a maszatolástól – persze tudom, hogy mindenki szereti a tisztaságot, de jelöljünk ki egy területet, ahol a gyerekek kedvükre koszolhatnak, pacsmagolhatnak, ez akár a szülők számára is nagyon felszabadító lehet időnként. Ez azért is szükséges, mert fontos a változatosság, ezért a szülők próbáljanak eltérő élményeket nyújtó játékokba bevonni a gyerekeket. Gondoljuk végig, hogy mit szeretnek a legjobban, és próbáljunk kitalálni új megközelítést a kedvenc játékaikhoz.
Legalább ennyire fontos, hogy ilyenkor nincs rossz megoldás: a hibák jók, a hibák a barátaink, a hibákból tanulhatunk, és felhasználhatjuk ezeket a lehetőségeket arra, hogy valami még jobbat, még szuperebbet hozzunk létre.
Amikor játszunk, azt a játék öröméért tegyük, ne tekintsük azt például jutalomnak a házi feladat elkészítéséért (fotó: getty images)
A gamifikáció is jó módszer. A hétköznapi feladatok – takarítás, rendrakás stb. – most sem maradhatnak el, viszont néhány ötlettel érdekesebbé tehetjük ezeket a kötelező köröket. Például ott a főzés, amibe bevonhatjuk a gyerekeket, ha érdekes tudományos kísérletként tekintünk a konyhában zajló folyamatokra. Az is jó megközelítés, ha valamilyen kihívássá alakítjuk a feladatokat: például, ha rendet kell rakni a szobájukban, erre is kitalálhatunk játékos dolgokat: például, megbízhatjuk a gyerekeket, hogy rendrakás közben gyűjtsék külön azokat a tárgyakat, amikből mondjuk egy robotot tudnak építeni a rendrakás végén. A lényeg, hogy lefoglaljuk őket, és olyan feladatokat kapjanak, amiket a sajátjuknak tekinthetnek. Ha ez sikerül, csodálkozni fogunk, milyen gyorsan elkészülnek a kötelezőkkel.
Mi a helyzet a tanulással? Sok helyen, így Magyarországon is otthon, távoktatásban tanulnak a diákok, ami beszűkíti a tanárok lehetőségeit, ugyanakkor további terheket ró a szülőkre, hogy gondoskodjanak arról, hogy a gyerekek elvégezzék a feladataikat és megtanulják a leckét.
Igen, ez olyan kihívás, amivel most mindannyian küzdünk. Viszont sok ember hajlamos a tanulásra úgy gondolni, mint valami statikus dologra, ami csak abból áll, hogy ülünk az íróasztalnál és tankönyveket olvasunk. Ehelyett próbáljuk a gyerekeket elszakítani a képernyőtől vagy a lapoktól és találjunk olyan módszereket, amelyek jobban bevonják őket a tanulási folyamatba. Például, a történelem tanulása során egyes fontos eseményekből csinálhatunk szerepjátékot, amit előadhatnak, eközben megtanulva a lényeges információkat. A természettudományok jelenségeiből sokat megnézhetnek maguk is, persze ehhez jól jön, ha például van kertünk.
Nincs azonban feltétlenül szükség ennyire konkrét dolgokra. Elég, ha például abba belegondolunk, hogy milyen kérdéseket teszünk fel a gyerekeknek. Sok szülő zárt végű kérdéseket használ: jól érezted magadat ma? Erre csak egy igen vagy nem a válasz. Ha viszont azt mondjuk: „elmeséled, milyen napod volt ma?”, máris sokkal tágabb lehetőségeink nyílnak a beszélgetésre. Ez valahol a LEGO filozófiát is tükrözi, hiszen bármiből bármit építhetünk, kitalálhatunk valami saját kreációt is, amit létrehozunk. De a tanulásnál is kifejezetten hasznosak a nyílt végű kérdések. Elég, ha nem azt kérdezzük, hogy mennyi 2+2, hanem azt, hogy a 4 milyen számok összeadásából jöhet ki, egyből több lehetőség is adódik. A megoldás tehát csak egy dolog, de az is számít, hogyan jutunk el odáig.
A home office egy jóval ingerszegényebb környezetet jelent, hogyan lehet szinten tartani a kreativitásunkat, hogyan érhetjük el, hogy ne fásuljunk be?
A lényeg, hogy változatos lehetőségekben, változatos élményekben gondolkodjunk. Adjunk mindennap valamilyen kreatív feladatot a gyerekeknek. A #LetsBuildTogether weboldalán például naponta újabb és újabb építési kihívásokat teszünk közzé. Ilyen volt például a szivárványépítő kihívásunk, amely az egymástól távol élő családtagok, barátok összekötését volt hivatott szimbolizálni.
De akár a kedvenc ételük megépítése is jól működhet, csak a fantáziánk szab határt a lehetőségeknek.
A gyerekek lefoglalásának az egyik kulcsa a flow-elmélet, amit mi nagyon szeretünk, és a magyar származású pszichológus, Csíkszentmihályi Mihály nevéhez kötődik. A szülők sokszor nem értik meg, hogy a gyerekek számára a játék a flow-élmény mentén halad: ahogy elkezdenek a játékra fókuszálni, belépnek a flow-zónába és ezen belül maradnak, amíg leköti őket a játék.
Az is hasonlóan lényeges, hogy pontosan eltaláljuk az érzékeny egyensúlyt, ami a gyerekek elé állított kihívások nehézségét illeti. Ha túl könnyű, hamar megunják, míg ha túl nehéz, előbb-utóbb fel fogják adni. Nem baj, ha párszor neki kell futniuk, hiszen így tudnak alkalmazkodni és új megoldásokat is ki tudnak próbálni, de a lényeg, hogy akkor maradnak motiváltak, ha a két szélsőség között megtaláljuk az ideális középutat.
A mostani időszakban sok gyereknél megnövekedett a képernyő előtt töltött idő. Mi az ideális egyensúly az analóg és a digitális világ között?
Gyakran találkozunk ezzel a kérdéssel, nem csak a járvány időszaka alatt. Mi LEGO szemszögből úgy tekintünk a digitális játékra, mint a fizikai élmény kiterjesztésére. Persze, akárcsak minden másban, itt is a mértéktartás a fontos, ezt pedig a felnőtteknek kell felügyelnie, mivel a gyerekek maguktól nem fogják. Ami viszont az élmény részét illeti, végeztünk ezzel kapcsolatban egy kutatást és azt találtuk, hogy a mostani gyerekek, akik már abszolút digitális bennszülöttként nőnek fel, mindenféle átmenet nélkül képesek váltani a fizikai, illetve a digitális világban zajló játék között. Ezt a jelenséget fluid play-nek neveztük el, ami velünk fog maradni, hiszen a digitális eszközök és technológiák egyre fontosabb szerepet töltenek be az életünkben, így a gyerekeknek is szüksége van a digitális írástudásra. Arra figyeljünk, hogy valóban meglegyen a változatosság és, hogy a digitális játékkal a fizikai játék élményét egészítsük ki, ne fordítva.
További cikkeink játék és tanulás témájában:
- Hogyan fáraszd ki a gyereket karanténban? Ez a játék segíthet
- Ha már végképp nem tudod, hogyan kösd le az ovisodat, az ikrek megmutatják!
- Tanulj, tornázz, szórakozz ingyen! – Online programok karanténra kicsiktől a nagyokig
