A Netflixen látható Circus of Books érdekessége, hogy a Mason család lánya, Rachel rendezte a saját szüleiről, a furcsa kis életükről, valamint a híres, mégis sokáig titokban tartott családi vállalkozásról. Első, sőt második ránézésre is a ma már nyugdíjas korú Karen és Barry Masonben semmi különös nincsen, sőt már-már unalmas figuráknak tűnhetnek. Ez részben annak is köszönhető, hogy magukat is unalmasnak tartják: a film számos pontján hangzik el például az anya, Karen részéről a kérdés, hogy a lánya miért is rögzíti azt, amit épp mond, hiszen szerinte az senki sem fog érdekelni. Csakhogy Karen és Barry Masonben pont az érdekes, ami a felszín alatt van. Hogyan tudta egy család hosszú évtizedeken át titokban tartani az ismerősei előtt, hogy övék a Los Angeles-i hardcore melegpornó-világ egyik bástyája? Egyáltalán, hogy került két ilyen ember a melegpornó-ipar közelébe, amikor látszólag semmi közük hozzá?
Párhuzamos életek
A filmet rendező lányukkal, Rachellel együtt mi is számos érdekességet tudunk meg erről a két emberről. Például az anyáról, Karenről azt, hogy fiatal korában újságíró volt, méghozzá nem is akármilyen: még a szexipar nagyágyújával, Larry Flynttel is készített nagy interjút. Kiderül, hogy a konzervatív családanya képe mögött egy nagyon is liberális gondolkodású nő áll, aki azonban a szigorúan vallásos, zsidó neveltetése miatt sosem keverte bele a munkáját a magánéletébe. „Nem akartam, hogy a gyerekek a játszótéren ne akarjanak veletek játszani” – magyarázza a már felnőtt gyerekeinek a filmben, hogy miért kellett évtizedekig hazudozniuk arról, mivel foglalkoznak a szüleik. Azok a szülők, akik nemcsak az Los Angeles-i konzervatív zsidó közösségben számítottak központi figuráknak, hanem a hardcore meleg pornót kedvelők között is. Mivel a két közösség között egészen minimális volt az átfedés, titkukat sok-sok éven át megőrizhették. Most is csak amiatt enyhültek meg, hogy az üzletük tavaly amúgy is bezárt – ma már mindenki online nézi a meleg pornót, az utolsó években az üzletükbe látogatók már nagyrészt nyugdíjasok voltak, ezért úgy gondolták, hogy nincs értelme a további titkolózásnak.
Karent és Barryt semmi sem kötötte a meleg szubkultúrához, egyszerűen csak alapítani akartak a hetvenes években egy olyan vállalkozást, amiből meg tudott élni a családjuk. Véletlenek sorozata kellett ahhoz, hogy ez éppen egy hardcore melegpornó-bolt legyen, és a filmben nagyon izgalmas látni, mennyire pragmatikusan álltak ehhez az egészhez: számukra ez tényleg csak üzlet volt. Bár kívülről fújták, hogy kik a műfaj legnagyobb csillagai, ismerték a kiadókat és a szexjátékszerek gyártóival is jó kapcsolatot ápoltak, sőt: saját bevallásuk szerint a filmeket sosem nézték meg, még azokat sem, amiket ők maguk forgalmaztak.
Megúszták egy ejnye-bejnyével
Karen és Barry azért volt népszerű figura a meleg közösségben, mert tartották a szavukat. A melegpornó-ipar teli volt megbízhatatlan, kétes erkölcsű figurákkal, viszont Karen és Barry mindig tartotta a szavát, és ha velük valaki szerződést kötött, az számíthatott arra, hogy az abban foglaltakhoz tartani fogják magukat. Így történhetett, hogy a távolról könyvesboltnak tűnő Circus of Books tulajdonosai idővel a melegpornó-forgalmazásba is belevágtak, és állításuk szerint abban volt az igazán nagy pénz. A legnagyobb sztárok is örömmel szerződtek hozzájuk, mert tudták, hogy tőlük tényleg korrekt elszámolást kapnak. Viszont a több pénzzel több kockázat is járt. A meleg pornó Amerikában még a nyolcvanas évek során is afféle féllegális tevékenységnek számított, és a republikánus Reaganék tettek arról, hogy adott esetben akár börtönbe is lehessen kerülni a terjesztéséért. Barry például a börtönbüntetést úgy úszta meg, hogy Bill Clinton elnökké választásával lecserélték az ügyészeket, és az új, immár demokrata hátszelű ügyészség nem üldözte tovább a tevékenységüket, így megúszta egy ejnye-bejnyével.
A boltba a gyerek csak lehajtott fejjel mehet
A film kiválóan bemutatja, milyen fontos szerepet töltött be egy ilyen bolt a melegek életében régen: ismerkedőoldalak és -appok híján a bárok mellett nagyrészt ilyen helyeken ismerkedtek, a bolt körül valósággal pezsgett az élet, hiszen nemcsak vásárolni jártak ide az emberek, hanem sokan a társasági életük egy részét is itt élték. Eközben Barry és Karen egészen vicces szabályokat vezetett be a gyerekeikkel kapcsolatban: például, ha szükség volt rá, hogy bemenjenek az üzletbe, ott csakis lehajtott fejjel közlekedhettek, és tilos volt nézegetniük a polcokon található hardcore termékkínálatot (az más kérdés, hogy a gyerekek mennyire tartották be a szabályokat…).
Vicces az is, amikor az egyik fiuk elmeséli, hogy egyszer talált egy kazettát az anyja autójának hátsó ülésén, elrakta a táskájába, majd hónapokig várt, hogy egyedül legyen otthon, és megnézze, mi van rajta, csakhogy kiderült, hogy egy Beta kazetta volt, amit az otthoni VHS készülékükön nem tudott megnézni.
Egy coming out, ami után minden másképp lett
A film legizgalmasabb része, amikor a házaspár két fia és a lányuk arról beszél, hogyan élték meg ezt a titokzatoskodó életmódot. A lány, a filmet rendező Rachel Mason például alternatív, lázadó művész lett, aki teli volt liberális gondolkodású, szabad szellemiségű barátokkal, köztük sok-sok meleggel. Egyik fiuk, Micah életére láthatóan nem volt különösebb hatással a dolog, míg a másik fiuk, Josh sokáig kétségek között őrlődött. Bár a szüleié volt a nyugati part egyik leghíresebb melegpornó-boltja, otthon erről a témáról soha nem beszéltek, és nem tudta, hogyan fogadnák a szülei, ha coming outolna, és elmondaná nekik, hogy meleg. Egészen egyetemista koráig rejtőzködött, és igyekezett inkább aszexuálisnak mutatni magát. Még a nővére előtt is titkolózott, mivel a lány baráti társasága még az ő ízlésének is „túl meleg” volt.
A nagy eseményre akkor került sor, amikor az egyetemről hazalátogatott egy hétvégére, és a családi vacsoránál előállt vele. Az apja a lehető legjobban fogadta, az anyja viszont kiakadt. Izgalmas, ahogy Karen azt fejtegeti, hogy hiába ismerte Los Angeles meleg közösségének jó részét, és hiába nem voltak velük szemben előítéletei, korábban úgy érezte, hogy az egy övétől távol eső világ, amihez neki csak az üzlete révén van köze. Aztán a fia révén egyszer csak ez a világ már ott volt a családi házában is, ahonnan sok-sok éven át próbálta távol tartani.
Egy korszak vége
Karennek sokáig tartott feldolgozni mindezt, és végül más, hozzá hasonlóan erősen vallásos szülőknél talált menedéket, akik szintén vallásos háttérrel fogadták el, hogy gyermekük meleg. Karen és Barry annyira beleásták magukat a témába az évek során, hogy nemcsak támogató, jó szülei lettek Joshnak, hanem évek óta önkéntesként segítenek olyan szülőknek, akik mostanában tudták meg gyermekükről, hogy meleg, és ezt próbálják feldolgozni valahogy. Egy terápiás csoportot szerveznek számukra.
A film egy család portréja és egyben búcsú is a Circus of Bookstól. Karen elmondja, hogy a profit évről évre csökkent, egyre kevesebb vevő tért már be, és amikor egyszer a bolt ajtajában egy járókeretes kuncsaftot kellett kiengednie, arra jött rá, hogyha még egy darabig folytatják, akkor az összes vevőjük ilyen lesz. Szembe kellett nézniük a ténnyel, hogy bár a Circus of Books fontos szerepet töltött be egy Los Angeles-i szubkultúra életében, ma már eljárt felette az idő. Karen a bolt óriási pornómagazin- és pornófilmkészleteit halmokban hordja kukába a film utolsó jeleneteiben. A Circus of Books ugyan bezárt, de ez a film mégis szép emléket állított neki.
A Circus of Books a Netflix választékában látható.