Az HBO tavaly többek között a Watchmen című sorozattal durrantott nagyot, amely egy alternatív valóságban játszódik, az időzítés, na meg az egyes epizódokban látható világ azonban egyértelművé tette, hogy a kitalált sztori mellett komoly társadalomkritikát is kapnak a nézők. Elég csak az Egyesült Államokban most is forrongó Black Lives Matter tüntetésekre gondolni, amelyek a – főleg feketékkel szembeni – rendőri erőszak ellen tiltakoznak.
Hasonlóan keveredik a fikció és a szomorú valóság a Misha Greene és a komikusból ünnepelt horror-rendezővé avanzsáló Jordan Peele nevével fémjelzett Lovecraft Country-ban, amelyet idén tűzött műsorára az HBO. Mielőtt azonban körüljárnánk, hogy mire számíthatnak a sorozat nézői, egy kis kitérőt kell tennünk, hogy kontextusba tudjuk helyezni a történetet.
Lovecraft: eszik vagy isszák?
A fantasy és a horror rajongói ezt a részt nyugodtan átugorhatják, számukra ugyanis szinte biztosan ismerősen cseng H.P. Lovecraft neve. Howard Phillips Lovecraft 1890-ben született az amerikai Rhode Island állam fővárosában, Providence-ben. Tehetős családja volt, a vagyon azonban hamar köddé vált nagyapja halála után. Amíg azonban a nagypapa élt, nagy hatással volt a fiatal fiúra, aki már hároméves korában folyékonyan írt és olvasott. Nagyapja biztatására rengeteg klasszikus irodalmat és angol költészetet olvasott – egyik nagy kedvence Edgar Allan Poe volt – de szintén ő vezette be a tudományos-fantasztikus művek világába.
Lovecraft 23 éves volt, amikor egy ponyvairodalmat közlő magazinnak írt levelében fogalmazott meg kritikát az újsággal szemben. Ezzel el is indult írói karrierje, a két világháború közötti időszakban több novellát is publikált hasonló kiadványokban, amelyekben jellemzően az emberiség világegyetemben betöltött szerepét boncolgatta. Lovecraft ugyanis úgy vélte, hogy az emberiség egy közömbös univerzum elhanyagolhatóan kicsi része csupán, amely bármelyik pillanatban megsemmisülhet, valamilyen kozmikus balesetnek köszönhetően. Történeteinek jelentős része ugyanabban a kitalált világban játszódik, ahol a Földre rendszeresen ellátogatnak különféle természetfeletti lények, az úgynevezett öreg istenek, akik egy (vagy több) párhuzamos dimenzióból érkezve szörnyű pusztítással mutatják meg, hogy az emberközpontú világkép mennyire törékeny valami. Rendkívül képletesen tudta körülírni az emberi félelem és rettegés érzéseit, különösen, hogy több írását saját rémálmai ihlették, de komoly benyomást tettek rá a nagyapja által elmesélt és kitalált horrorsztorik is.
H. P. Lovecraft, 1934.(Fotó: Lucius B. Truesdell, Wikimedia)
Műveinek visszatérő motívumai a tiltott tudás, az emberiséget befolyásoló természetfeletti erők, a civilizációt fenyegető veszélyek, a tudományos felfedezések kockázatai, a vallások és babonák, illetve a különböző etnikai és kulturális csoportok közötti különbségek. Utóbbi különösen érzékeny terület, mivel Lovecraft – főleg fiatalabb korában – bizony erősen rasszista volt, ami később elitizmussá „szelídült”. Különös ellenszenvvel viseltetett a feketékkel, az ír katolikusokkal és a német bevándorlókkal szemben, az afro-amerikaiakat például konkrétan nem tartotta embernek.
Írásainak helyszínéül New England állam egy alternatív verzióját választotta, az így felépített világot pedig a későbbiekben rajongói és követői csiszolták tökéletesre. A Lovecraft Country név is így született: az 1981-ben kiadott Call of Cthulhu című szerepjáték könyvhöz 1990-ben kiadott kiegészítő írások jelentek meg ezzel a címmel.
Ahogy a családi vagyon elfogyott, Lovecraftnak lejjebb kellett adnia korábbi életszínvonalából. Bár 1924-ben feleségül vette Sonia Greene-t, akinek volt egy lakása Brooklynban, egy évvel később egy kisebb ingatlanba kellett költöznie, amikor felesége Clevelandben vállalt munkát. Egy banki hibának köszönhetően azonban hamarosan ő is elszegényedett, így férjének ismét költöznie kellett: Brooklyn Heights egyik munkások lakta negyedében húzta meg magát, de olyan szűkösen élt, hogy majdnem 20 kilót le is fogyott.
Anyagi helyzetén nem segített, hogy 1925-ben betörtek a lakásába és szinte mindenét elvitték, leszámítva azokat a ruhákat, amiket aznap viselt. Ekkor felerősödtek benne az emberiség jelentéktelenségének érzései, aminek hatására megírta a The Call of Cthulhu című novellájának első vázlatát. A címben is szereplő Cthulhu egyike a már említett öreg isteneknek, akit jellemzően hatalmas, egy sárkány és egy polip keresztezéséből létrejövő lényként szoktak ábrázolni. Számos regényében és novellájában köszön vissza ez a világ, sőt, gyakran szellemíróként mások számára is írt hasonló történeteket, látszólag sztoikus nyugalommal viselve, hogy a neve nem jelenik meg több, általa írt történet előtt sem, mindezt annak ellenére, hogy egyébként rendkívül érzékeny volt a kritikákra. Végül szinte teljesen elszegényedve, hosszas betegség után 1937.március 15-én hunyt el szülővárosában.
A Call of Cthulhuból videójáték is készült
Lovecraft Country életre kel
A már említett alternatív New England nem olyan régen, 2016-ban könyv formájában is megjelent: Matt Ruff írta az alternatív történelmi fikciót a horrorral ötvöző regényt, amely az HBO sorozatának alapjául is szolgál. Lássuk, miről is van szó!
A történet főszereplője egy fekete fiatalember, Atticus Freeman (az éppen Hollywood élvonalába igyekvő Jonathan Majors alakításában) hazatér a koreai háborúból – amit már eleve különös jelenségek színesítettek – ám hamarosan maga mögött hagyja a feketéket elnyomó déli Kentucky államot, hogy hazatérjen szülővárosába, Chicagóba. Rövidesen azonban ismét útnak indul, hogy felkutassa az apját, útjára pedig elkíséri gyerekkori barátja, Letitia Lewis (Jurnee Smollett – lásd keretes írásunkat) és nagybátyja George (Courtney B. Vance) is. Utóbbi egy könyv, a The Safe Negro Travel Guide szerkesztője – ez a valóságban is létező The Negro Motorist Green Book című kiadványt idézi, amely 1936-1966, vagyis az úgynevezett Jim Crow törvények idejében segítette az afro-amerikaiak Egyesült Államokon belüli utazásait, segítségével elkerülhették a rasszista fehérek általi vegzálást, sőt, akár letartóztatást is. A sorozatban Atticus nagybátyja azért indul velük útra, hogy a kiadványhoz további információkat gyűjthessen.
A sorozat eleinte viszonylag hűen követi Ruff regényét, a nézőket pedig egy olyan különleges utazásra hívja, amely során megtapasztalhatják a lovecrafti horror fikcióját és az Egyesült Államokat átszövő rasszizmus nagyon is valós tragédiáit. Ahogy a Wired kritikusa írta: bár éjszakánként ijesztő lények bújnak elő az árnyak közül, nappal sem nehéz más jellegű szörnyetegekbe belefutni
Courtney B. Vance, Jonathan Majors és Jurnee Smollett a Lovecraft Country c. sorozat sztárjai (Fotó: Eli Joshua Ade/HBO)
Lovecraft Country utcáin.
A sorozat abban is hű Ruff regényéhez, hogy nem egyenes a történetvezetése, inkább egyfajta antológiaként lehet tekinteni rá, amely Freeman és Lewis családtagjain keresztül meséli el a történeteket. A korabeli díszletekkel éles kontrasztot alkotnak a modern zenei betétek, például egy klasszikus, ötvenes évekbeli chicagói „block party” képei alá ütős hip-hop társul aláfestésként. Bár ez nem újdonság, hiszen már a Watchmen-ben, vagy az HBO másik nagy sikerrel vetített sorozatában, a Westworldben is voltak hasonló példák, azonban a Lovecraft Country-ban nem csak azért élnek ezzel az eszközzel, hogy fenntartsák a nézők figyelmét, hanem azért is, hogy rámutassanak, a zenéhez hasonlóan hogyan szövi át a rasszizmus az amerikai társadalmat és hogyan válhatott egyre súlyosabbá a helyzet, miközben a felszínen a haladás jelei voltak láthatóak.
Ez talán a legérdekesebb csavar, hiszen ez visszatekint Lovecraft rasszizmusára, miközben Ruff természetesen nem követi ezeket az elveket, de felhasználja Lovecraft világát, ezzel elegáns középső ujjat mutatva az ordas eszméknek, egyben rávilágítva, hogy a helyzet napjainkban sem sokkal rózsásabb, csak éppen már volt azóta az Egyesült Államoknak egy fekete elnöke. Mindezt úgy, hogy Ruff maga is fehér, ennek ellenére a Lovecraft Country-ban ábrázolt fekete szereplők nem egydimenziósak és nem kizárólag a rasszizmus elleni küzdelmük határozza meg őket. Ettől függetlenül persze azért továbbra is ponyváról beszélünk, amivel azonban semmi baj sincs, különösen, hogy az író el tudta kerülni, hogy mesterkélt vagy erőltetett legyen. Ehhez azért kellett Misha Green forgatókönyvírói hatása is, de a végeredmény közel tökéletesre sikerült, amennyiben hű maradt a lovecrafti gyökerekhez, de mindezt úgy tálalja a nézőknek, hogy mai szemmel nézve eltűnjenek belőle a világot megteremtő író megkérdőjelezhető elvei, sőt, úgy mutatja be ezt a világot, ahogy arra napjainkban szükség van.
Jelenet a Lovecraft Countryból (Fotó: HBO)
A Lovecraft Country mélyebb jelentésrétegei könnyen elveszhetnének a misztikus természetfeletti világ bemutatása közben, de szerencsére, a kiváló írásnak, rendezésnek és operatőri munkának köszönhetően működik. Ez a világ ugyan szűkebb, mint a Westworldé, de jóval könnyebben követhető, mint a Watchmen helyenként túlbonyolított történetvezetése, ennek ellenére a végeredmény okos de nem kioktató, miközben izgalmas, de nem olcsó látványorgia.
A sorozat minden epizódjához egy-egy podcast-adás is készült, amelyeket például a Spotify-on hallgathatnak meg az érdeklődők.
További cikkeink sorozatokról, filmekről:
- A beszélő autó visszatér: mozifilm készül a Knight Riderből
- II. Erzsébet élete a filmvásznon – a legjobb filmek és sorozatok a királynőről
- Plágium miatt perelik a Stranger Things alkotóit
