De tényleg: mi a franc köze van a szerelemnek és romantikának a karácsonyhoz? Mikor lett a karácsony az új Valentin-nap?
Egy átlagos adventi hétvégén remek programnak tűnhet, hogy felderítsük a Netflixen és HBO Gón fellelhető karácsonyi filmeket, de valami elképesztő romantika áradatot kapunk az arcunkba. Mintha karácsonyi díszekkel megdobált Valentin-nap lenne már ez az ünnep is. Őrület, hogy csöpög a nyál a tévéből, mindenki szerelmes lesz épp karácsonykor, az egyszeri anya meg nem tud egy értelmes karácsonyi filmet megnézni a tini gyerekeivel. Hogy kerül össze a szerelem a karácsonnyal?
Mindenki nézze meg a Die Hard-filmeket!
Nem mondom, hogy az az egészséges karácsonyi hozzáállás, ami a mi családunkra jellemző, mert a Grincs mellett állandó szereplője a karácsonynak nálunk már évek óta a Die Hard is, melynek szerencsére sok része van, így lehet belőle maratont tartani, de csak az első három részt érdemes megnézni, mert onnantól erősen lejtmenet veszi kezdetét a tartalom szempontjából.
Na, de a lényeg: mitől lesz egy akciófilmből karácsonyi film? Évek óta vita tárgyát képezi ez a kérdés, számomra egyértelműen karácsonyi, hiszen karácsonykor játszódik, még akkor is, ha nem épp az ajándékozásról szól. Mások szerint pedig nem lesz karácsonyi attól egy film, hogy elhangzik benne az, hogy „boldog karácsonyt”, és nem számít, hogy épp céges karácsonyi bulit trollkodnak szét a terroristák. Pedig jön a megmentő – Jézus helyett Bruce Willis személyében – és a gonosztól megvált mindenkit. Hát mi a karácsonyi sztori, ha nem ez?! Sajnos maga Bruce Willis is azt nyilatkozta egyszer, hogy szerinte sem karácsonyi film, de mit ért hozzá, ő csak egy színész.
Ömlik a nyálas romantika a karácsonyi filmekből, nézzünk inkább Die Hardot! (Fotó: 20th Century Fox, nlc.)
Már megint itt van a szerelem
Megértem azért, ha a többség nem olyan kérges lelkű, mint én, és nem akciófilmet szeretne nézni karácsonykor. Jogos az igény. De miért pont romantikával és szerelemmel kell megtölteni ezeket az új karácsonyi filmeket? Ahogy nézem a kínálatot idén, folyton a Bizottság nevű zenekar kultikussá vált száma jár a fejemben: „Már megint itt van a szerelem. Már megint izzad a tenyerem. Minek, minek, minek?” És tényleg: minek? Nincs semmi bajom a szerelemmel, tapsolok és örülök más boldogságának, ha megtalálja a nagy őt, és mindenkinek drukkolok, aki párt keres. Csakhogy mindennek semmi köze nincs a karácsonyhoz. Maximum annyi, hogy ilyenkor nehezebb elviselni a magányt, ha a család és barátok távol vannak. De a többség szerintem inkább csak békében szeretne ünnepelni a gyerekeivel, anyukájával, nagyival vagy barátaival, és nincs igénye a csöpögésre a tévéből.
A romantikát hagyjuk már meg a Valentin-napnak – amikor a fél internet azon hisztizik, hogy minek ünnepelni –, esetleg a szilveszternek, bár az én olvasatomban az sem kifejezetten egy romantikázós esemény. A karácsony pedig maradjon meg a szeretet ünnepének, amit a családdal töltünk, meg persze a szerelmünkkel, ha épp van. Mert igazából a karácsony lényege az, hogy minőségi időt töltünk a szeretteinkkel, megajándékozzuk egymást (vagy nem), aztán pihegünk a kanapén a túl sok karácsonyi ételtől.
Jó dolog a szerelem, de ne legyen már kötelező
Már nem lehet tudni, mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás: vajon azért szekálják a családtagok a szingli fiatalokat a karácsonyi asztal körül, mert túl sok nyálas, romantikus filmet láttak, amiben ez volt a központi konfliktus, vagy azért látható ez a filmekben, mert átszivárgott oda is az életből? Mindegy is, melyik indult először, a lényeg, hogy halálosan idegesítő a filmvásznon és az életben is, amikor azért nyomasztanak valakit, mert PONT karácsonykor nincs pasi/nő az életében. Mintha valami főbenjáró bűn lenne, hogy nem visz párt a karácsonyi vendégségbe vagy legalább nem tud beszámolni a szerelmi életéről, mert épp nem létezik.
Legyinthetnénk, hogy ez csak az amerikai filmekben jelenik meg konfliktusként, de sajnos nem így van. Ha vannak a közösségi oldalakon fiatal szingli lányok, nők az ismerőseid között, érdemes náluk rákérdezni, mennyi beszólást kapnak a családtól karácsonykor csak azért, mert nincs mellettük egy pasi ebben a pillanatban. Az én ismerőseim között sokan kiírják ebben az időszakban, hogy milyen sok bántást kapnak emiatt. De miért függ bármi attól, hogy van-e párkapcsolatuk pont karácsonykor? Drágább lesz a kenyér? Kevésbé lehet családtagként szeretni egy szinglit? Miért ennyire fontos a párkapcsolat?
Nem attól vagy értékes ember, hogy van pasid
Kifejezetten károsnak tartom, hogy a filmekben ennyire összekötik a szerelmet és a karácsonyt, nemcsak a szinglik miatt aggódom, hanem a fiatalok miatt is jó lenne, ha erről sürgősen leszoknának a készítők és inkább a karácsonyi családi szeretetre koncentrálnának. Miért kell azt nyomni a tinik fejébe – márpedig ők nézik ezeket a romantikus borzalmakat tömegesen –, hogy mit sem ér az életük párkapcsolat nélkül? Nem egészségtelen üzenet ez a kamaszoknak (meg amúgy mindenkinek), hogy akkor vagyunk csak teljes emberek, ha van egy párunk, akivel lehet karácsonyozni? És ha pont karácsonykor nincs mellettünk senki, akkor milyen kis szánalmas az életünk és boldog-boldogtalan beszólhat miatta.
Szerintem inkább az lenne a jó karácsonyi film, amiből az jön le, hogy együtt, a családtagjainkkal összefogva könnyebben megoldunk mindent, vagy hogy a megbocsátás milyen fontos egy család életében. Esetleg hogy a családtagokat választani is lehet, ha amúgy elég elbaltázott családba születtünk. Annyi téma van a család, szeretet, barátság és karácsony összefüggéseiben, hogy három évszázad sem elég a feldolgozásához a filmvásznon. Régen jöttek is ilyen filmek, akkor még értették, hogy az ünnepek nem a párkeresésről szólnak. Térjünk vissza a karácsonyhoz, mint a szeretet ünnepéhez és hagyjuk meg a szerelmet a Valentin-napnak inkább! Vagy ha már nagyon nem megy, tartsunk mind Die Hard-maratont karácsonykor, mert még annak is több köze van ehhez az ünnephez, mint a csöpögő romantikának.
