Van egy igen népes, több mint félmillió tagot számláló csoport a Facebookon, a Csodahelyek Magyarországon. Népszerűségének titka valószínűleg az a két körülmény lehet, hogy Covid-járvány tetőzésének idején túl sok mindent nem lehetett csinálni, kirándulni viszont mindig el lehet menni, mivel a kocsmákkal meg a konditermekkel szemben, a természet végig nyitva tartott. A másik ok pedig minden bizonnyal a vizuális meggyőzés lehet: olyan gyönyörű, sőt, gusztusos fotókat töltenek fel a tagok a hétvégi kiruccanásaikról, hogy az ember legszívesebben azonnal venné is a túrabakancsát és indulna… bárhová.
Aki gyakran nézelődik ezen az oldalon úti cél után kutatva, (mint én), annak alighanem hamar feltűnik, hogy az egyik csoporttag, Györkő Zsombor szinte kivétel nélkül minden héten posztol új és új túrákról, kirándulásokról, az ország szinte bármelyik pontjáról. A beszámolói mindig érdekesek és lényegre törők, a fotóit pedig élvezet nézegetni, de annyira, hogy az ember azonnal ott akar teremni, ahol készültek. Ha jobban belegondolunk – vagyis a cikk végére világosan ki is derül –, hogy nincs is a világon semmi akadálya, legfeljebb várni kell vele hétvégéig.
Balatoni Jégbirodalom, Balatonboglár (Fotó: Györkő Zsombor)
De ki ez a fiatal férfi, aki mára egy honismereti vetélkedő legmeredekebb kérdéseire is alighanem a kisujjából rázná ki a válaszokat? Györkő Zsombor Pécsett él, a Pécsi Nemzeti Színházban dolgozik. 27 éves, nagyjából 10 éve kezdett el túrázni és ha tippelnie kell, azt mondaná, hogy
Magyarország 50-60 százalékát bejárta, szűkebb hazája, Baranya megye településeinek pedig nagyjából négyötödét feltérképezte már.
Hol a családjával, máskor barátokkal indul útnak, de egyedül is simán nekivág, ha úgy adódik.
Zsomborral beszélgetni olyan, mintha a világon minden a helyén lenne. Nála pozitívabb, optimistább és elégedettebb emberrel rég nem találkoztam, elmondása szerint bármerre jár az országban, az emberek nagyon kedvesek, ha érdeklődik valami iránt, segítőkészek és az ételek is mindenhol nagyon finomak. Ha ezt teszi az emberrel a természetjárás, akkor mindenkinek receptre kellene felírni.
Szászvár-Bikal, Fanyűvő óriás (Fotó: Györkő Zsombor)
Kezdetben Zsombor csak a környéken túrázott. A Mecsek egyébként erre éppen megfelelő terep, vannak bőven erdők, hegyek, kedves falvak és sok-sok látnivaló. Az első útja a Jakab-hegyre vezetett, ami legfeljebb 6-7 kilométeres túra lehetett, majd szépen, fokozatosan növelte a távot. Mostanában általában 25 kilométer körüli túrákat állít össze magának, legutóbb a Kisdér–Görcsöny–Regenye–Szőke távot alig hat óra alatt tette meg, és közben, természetesen, végig fotózott.
Ezeket a túrákat Zsombor mindig alaposan megszervezi, megtervezi. Különböző turisztikai weboldalakon tájékozódik, térképet nézeget, ötleteket gyűjt, utánanéz a városoknak, településeknek, épületeknek és minden fontos információnak, majd tanulmányozza a menetrendet,
ugyanis rendszerint vonattal vagy busszal utazik.
Azt mondja, magát az utazást is élvezi, általában gyönyörű tájak mellett visz az út és így nyugodtan tudja nézni az ablakból.
Jakab-hegy, Barabás-szerkövek (Fotó: Györkő Zsombor)
Persze, a kirándulás, túrázás nem mindig ilyen nyugalmas, bőven van kalandban is része. Vágottpusztánál egyszer véletlenül egy szarvascsordába botlottak, alig 2-300 méterre voltak tőlük az állatok. Aki már látott hasonlót, tudja, hogy nem egészen izgalommentes az ilyesmi. Egy másik alkalommal, Erdélyben, a Szent Anna-tónál pedig egy barnamedvével találkoztak, ami szerencsére ügyet sem vetett rájuk.
Kezdetben, amikor még kevésbé volt tapasztalt túrázó, az is megtörtént, hogy rájuk esteledett a Mecsekben, mert a tévétoronyban elnézelődték az időt. Ez elég izgalmas tud lenni, ha valaki nem vághatja magát autóba, hanem gyalog kell hazamenni, sötétben ugyanis egészen másképp tájékozódik az ember – magyarázza Zsombor –, de ezt is megoldották.
A legnagyobb segítség ilyen helyzetekben (is) a telefon: egyrészt lehetett vele világítani, másrészt meg ott a tuti app, az OsmAnd, ami egy offline állapotban is működő térkép és minden fontos és érdekes dolgot megmutat, az ivókutaktól a látnivalókig – ad konkrét tippet Zsombor a kiránduláshoz. A másik, nagyon hasznos szolgáltatás pedig a Google Street View, aminek a segítségével lakott területen nemcsak tájékozódni lehet, hogy éppen hol jár az ember, hanem előre fel is lehet készülni a túrára.
Ha valaki lassan töviről-hegyire ismeri az egész országot, felmerül a kérdés, hogy mi a kedvenc helye, ami mindennél jobban megfogta? Ez Zsombornál a két véglet: a legmagasabb hegycsúcs, a Kékestető és a legnagyobb síkság: a Hortobágy. Előbbiben az fogta meg Zsombort, hogy a csúcsról, tiszta időben az egész országot látni lehet, a Hortobágyban pedig a semmibe vezető, egy órás lovaskocsi út volt a legérdekesebb. A „semmit” persze nem kell szó szerint érteni, a puszta egyáltalán nem puszta, nagyon is érdekes az élővilága, az ottani emberek életmódja, a Kilenc lyukú híd alatt a vásár, szóval az egész, úgy, ahogy van. A Balaton szintén kihagyhatatlan úti cél, Zsombor egyik fő célja felfedezni a tó térségének összes települését. Eddig ott tart, hogy lassan kipipálhatja a teljes déli partot.
Hortobágy-Tiszató (Fotó: Györkő Zsombor)
Zsombor egyébként akkor is túrázik, ha éppen nem megy sehova: napi tíz kilométert mindennap legyalogol, munka előtt vagy után, csak úgy, a maga szórakoztatására.
Egy-egy ilyen kör a városban neki már nem tart tovább egy-két óránál. És ha mondjuk a világbajnok sportolókból kiindulva azt gondolnánk, hogy biztosan valami nagyon spéci túrabakancsot használ, hát ennél nagyobbat nem is tévedhetnénk: Zsombor a legegyszerűbb megoldásra esküszik, egy olcsó bakancs éppúgy megfelel a túrázáshoz, mint a legdrágább. Igaz, hat-nyolchavonta újat kell belőle venni, ami nem is csoda, mivel ennyi idő alatt tesz meg bennük annyi kilométert, mint mások tíz év alatt sem.
A kirándulásokon készült és a csoportba feltett fotókon Zsombor soha nem használ effekteket, legfeljebb, ha nagyon felhős volt az idő, húz rájuk egy kis fényt, de ennél jobban nem nyúl bele a fotókba. Mégis gyakran mondják, hogy egy-egy hely szebb az ő képein, mint a valóságban. Kérdésemre meg is osztott néhány trükköt: az első és legfontosabb, hogy soha ne fotózzunk nappal szemben. Ha tájat fényképezünk, összpontosítsunk a legszebb részekre, ha pedig épületet, akkor igyekezzünk olyan szöget választani, hogy a ház minden sarka és a tető csúcsa is beleférjen, ne maradjon le a képről semmi.
Balatonlelle (Fotó: Györkő Zsombor)
A következő túra pedig minden bizonnyal a harmadik Mecseki Óriás lesz. A Hosszúhetény és Püspökszentlászló közötti Kőmorzsolót és Bikalon lévő Fanyűvőt már lefülelte Zsombor, már csak a Mecseknádasdon található Vasgyúró van hátra – egyúttal, nyugodtan számíthatunk rá, hogy a jó pár kilométeres körzetében lévő összes látnivalót is megmutatja a képein és elmeséli, miért érdemes odamenni.
