Az Easttowni rejtélyek (eredeti címén: Mare of Easttown) első pillantásra egy lassú, Broadchurch-höz hasonló krimisorozat, amiben épp nem a csodálatos David Tennant, hanem a fantasztikus Kate Winslet parádézik főszereplőként Mare néven. A sorozat elsöprő sikerének egyik nagy titka, hogy jóval több annál, mint első ránézésre gondolnák: krimi és szappanopera egyben, amiben olyan tragikus sorsok és események bontakoznak ki a szemünk előtt alig hét rész alatt, hogy csak kapkodjuk a fejünket. Családregény a javából, de közben izgalmas nyomozás is, ráadásul az egész sorozatban nem feketék és fehérek a karakterek, hanem élnek, mindegyiknek vannak hibái, lehet imádni és utálni – épp olyanok, mint a körülöttünk élő emberek a valóságban.
A nők a true crime-ot is imádják
„Egy 2010-ben, a Social Psychological and Personality Science Journal nevű tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint a nőket jobban vonzzák a true crime történetek, mint a férfiakat. (…) A brit Sony Crime Channel felmérései szerint a műsoraikat nagyrészt nők nézik, és az All Killa No Filla című sorozatgyilkosos podcast hallgatói is 80-85 százalékban a nők közül kerülnek ki. Az olyan népszerű true crime podcastokat, mint a Myfavoritemurder vagy a Serial, döntő többségben szintén nők hallgatják” – írta Tócsa kollégánk az nlc 2019-es cikkében.
Nem tudtam nem zokogni
Az utolsó részt pár napja adták le és még mindig alig tértem magamhoz. Nem a Nagy Csavar miatt, ami a gyilkos személyét illeti – mert nem is a gyilkosság volt a legizgalmasabb ebben a sorozatban –, hanem mert annyi érzelem öntött el a különböző szálon futó események miatt, hogy azon egyszerűen zokogni kellett. Vállalom, sírós nő vagyok, ha megható filmekről van szó, még egy rajzfilmen is képes vagyok szipogni és a díszpárnára könnyezni, de ez a sorozat túltett érzelmekben az utóbbi idők filmélményein, pedig a járványos bezártság közben mást se néztem, csak filmeket és sorozatokat orrvérzésig.
Az érzelmek széles skáláját élhetjük át a sorozattal (Fotó: Profimedia)
Ez az egyik, amiért csak rajongani tudunk ezért a sorozatért: széles skálán mutatja be olyan hitelesen a barátság, párkapcsolat, család, anyaság – tehát szinte minden emberi és női téma – érzéseit, hogy azonosulni tudunk vele, magunkra ismerünk benne, és mélyen belül kapcsolódunk hozzá, hiszen közös élménynek érezzük, még akkor is, ha tudjuk, hogy csak a tévében létezik az egész. Mindig az marad meg a lelkünkben igazán jó filmként, sorozatként vagy épp könyvként, amivel valamilyen módon megtaláljuk a közös kapcsolódási pontot, amiben a saját élményeinket tudjuk azonosítani, rácsodálkozni, megérteni – ezt pedig bőven megadja nekünk az Easttowni rejtélyek.
Kate Winslet fáradt arca vagyok
A másik nagy erénye a sorozatnak Kate Winslet, akiről rég tudjuk, hogy zseniális színésznő, már rég túllépett a Titanicon, 2011-ben például a Mildred Pierce minisorozatban szerettünk bele újra, de most egy újabb szintre lépett. Nem egy kikent-kifent színésznőt látunk a képernyőn, aki az ágyból kikelve is tökéletes sminkben néz ki a fejéből és belőtt frizuráján nem fog egy kisebb hurrikán sem, hanem a saját fáradt, kócos, negyvenes fejünk néz vissza ránk. Saját magamat látom a tévében, ahogy lenőtt hajjal, elektromos cigivel próbálok lavírozni az élet viszontagságai között.
Kate Winslet fáradt arca vagyok (Fotó: Profimedia)
Kate Winslet abszolút hitelesen alakítja a hányatott sorsú negyvenes nő szerepét, mi pedig együtt rezgünk vele, mert néha belefáradunk az életbe, még ha nem is kell olyan óriási tragédiákkal megküzdenünk, mint Mare-nek, nincs öngyilkos gyerekünk, nem neveljük egyedül a saját unokánkat – és a kissé nehéz természetű anyánkat – egy kamasszal megnehezítve, és viszonylag ritkán kerülünk olyan helyzetbe, hogy gyilkosságokat kelljen megoldanunk, vagy szexrabszolgaként tartott tiniket kiszabadítanunk. Az életünk lényegesen könnyebb, mégis átérezzük, ahogy Mare küzd az elemekkel, viszi előre a lába, teszi a dolgát, sőt, a dolgába menekül, hogy ne kelljen a kellemetlen, fájdalmas érzésekkel szembenéznie. Mare mindannyiunkat mutat be a képernyőn, azokat a nőket, akik néha tényleg egy szappanoperának érzik a saját életüket, elbújnak sírni a fürdőben és szívük szerint olykor feladnának mindent, de olyan erős bennük a küzdőszellem, hogy a végén mindig kihúzzák magukat a legmélyebb gödörből is.
A sorozat utolsó epizódja óta felröppent hírek szerint második évadra nem számíthatunk – bár a Hatalmas kis hazugságok sorozatnál is ezt mondták, aztán mégis folytatták –, ami talán nem is baj, hiszen egy szép lezárást kapott ez az évad, de ha mégis visszatérne a képernyőre Mare és családja, még bűnügyi szál nélkül is boldogan néznénk tovább a karakterek fejlődését a sorozatban.
