Másfél éve tart a koronavírus-járvány, és emiatt mintha a többi fertőző betegség egy kicsit eltűnt volna a radarról. Hogy milyen lesz a következő influenzaszezon, azt egyelőre nem tudjuk, most alacsonyabbak voltak a számok, de lehet, hogy ennek meglesz a böjtje. Ugyan nem vírus okozza, de a szalmonellafertőzések száma is csökkent 2019-hez képest, míg a Nemzeti Népegészségügyi Központ adatai alapján ebben az évben 5173 bejelentett szalmonellózisos eset volt, 2020-ban „csak” 3007 . Hogy ez így alakult, annak rengeteg oka lehet, talán az is hozzájárult ehhez, hogy a pandémia miatt sokkal jobban odafigyeltünk a higiéniára.
Mi a szalmonellózis?
A szalmonellózis szalmonella baktériumok által okozott megbetegedés, és elkülönítjük a tífuszszerű (typhoid) és nem tífuszszerű (nem typhoid) szalmonellafertőzéseket, előbbit – ahogyan a neve is mutatja a Salmonella typhi okozza, illetve meg kell említeni a paratífuszos megbetegedést okozó Salmonella paratyphi baktériumokat is. A szalmonellát először 1880-ban Karl Eberth mutatta ki tífuszos betegekben, majd Theobald Smith orvoskutató felfedezte a később Salmonella enterica (var. Choleraesuis) néven ismert kórokozót. Smith akkoriban az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának állategészségügyi osztályán dolgozott kutatólaboránsként, a részleg Daniel Elmer Salmon állatorvosi patológus irányítása alatt állt. A Salmonella nevet 1900-ban használták először, amikor Joseph Leon Lignières javasolta, hogy a Salmon csoportja által felfedezett kórokozót az ő tiszteletére nevezzék el.
A szalmonella az élővilágban nagyon gyakori, az egészségesnek látszó élőlények (rovarok, hüllők, madarak, emlősök és az ember) bélrendszerében is előfordul, és egyes források szerint már régóta velünk vannak, az S. enterica genomját például kimutatták Nyugat-Eurázsiából származó, közel 6500 éves emberi maradványokból is, sőt, néhány évvel ezelőtt még az is felmerült, hogy talán az aztékok bukását is szalmonellajárvány okozta.
Ahhoz, hogy az ember megfertőződjön, egymilliónál is több élő szalmonellasejtnek kell bejutnia a szervezetbe, hívta fel korábban a figyelmet Dr. Barcs István főiskolai tanár, a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar Epidemiológiai Tanszékének vezetője. De hogyan, milyen módon juthatnak be a szervezetbe, az Amerikai Járványügyi Hivatal (Centers for Disease Control and Prevention – CDC) tájékoztatója szerint több módja is, van, például ha valaki baktériummal szennyezett élelmiszert vagy vizet fogyaszt.
Ételmérgezés, ételfertőzés, élelmiszermérgezés
Az ételmérgezés minden olyan megbetegedés köznapi elnevezése, melyet az elfogyasztott élelmiszerben lévő káros anyagok okoznak. Elsősorban a gyomor-, bélrendszer hányással, hasmenéssel járó megbetegedése, de további, súlyosabb tünetek is felléphetnek.
Ételfertőzésről akkor beszélünk, ha az elfogyasztott élelmiszerrel a tápcsatornán keresztül jut be a szervezetbe a fertőző kórokozó, ami lehet baktérium, vírus, vagy parazita. Legismertebb ételfertőzés a szalmonellafertőzés.
Élelmiszer-mérgezésnél az élelmiszerrel elfogyasztott, benne lévő méreganyag a felelős a tünetekért. Ez esetben további fertőzésveszély nincs, de a tünetek súlyosabbak is lehetnek. Legjellemzőbb élelmiszer-mérgezés a gombamérgezés, de példaként a legkülönfélébb vegyi szennyezések, vagy az élelmiszerekben elszaporodó baktériumok és gombák által termelt toxinok is megemlíthetők.
Szezonja van
Az emésztőrendszeri tüneteket okozó fertőzésekkel nemcsak nyáron kell számolni (a calicivírusról például azt tartották, hogy inkább télen terjed), de tény, hogy ilyenkor van igazán szezonjuk, és – ahogyan dr. Békássy Szabolcs háziorvos, a Háziorvosok Online Szervezetének alapító tagja mondta nemrég a 24.hu-nak – ilyenkor főleg a bakteriális eredetű megbetegedések kerülnek túlsúlyba.
Hogyan lehet megelőzni a bajt? A baktériumok leggyakrabban szennyezett élelmiszerrel, ritkábban vízzel kerülnek a szervezetbe. „Leggyakrabban a nyers vagy nem eléggé átsült hús és tojásételek közvetítik a kórokozót, de gyakorlatilag bármilyen ételre rákerülhet külső szennyezéssel, nyersanyagról, eszközről, személyről vagy állatról. A fertőzést elősegíti, ha a baktérium az ételben elszaporodik. Ez hosszabb idejű (2-3 óra) környezeti hőmérsékleten vagy langyos helyen (8-45 °C között) történő tárolás során megtörténik” – írja a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal.
Salmonella baktérium (Fotó: Getty Images)
Hozzáteszik, az alapos sütés-főzés elpusztítja a baktériumokat, és ha étkezés után lenne maradék, azt minél hamarabb le kell hűteni, és hűtőbe kell tenni (legfeljebb 5 °C), mert néhány órányi szobahőmérsékleten a tárolás már veszélyes lehet, és ha újra enni akarunk belőle, nem elég felmelegíteni, fel is kell forrósítani. Emellett nyilván tanácsos külön tárolni a nyersanyagokat és a késztermékeket, és mind az ételkészítés előtt, mint utána alaposan kezet mosni, és igen, mosatlan, nyers zöldségeket, gyümölcsöt sem tanácsos fogyasztani.
Meg persze érdemes figyelni, hogy nem hívtak-e vissza valamilyen terméket szalmonellagyanú miatt, mert bizony nemcsak állati eredetű árukat vesznek a polcokról, volt, hogy őrölt mandulát, fehér csokit kellett visszahívni, de babatejpor és állateledel is volt már érintett. És persze nemcsak boltban vásárolt vagy otthon elkészített étel okozhat bajt, étteremben, illetve menzán is meg lehet fertőződni. „Nem bizalomgerjesztő vendéglátóhelyeken kerülendő a tojásos, tejes ételek (krémes sütemények, fagylaltok, tatárbifsztek) fogyasztása” – tanácsolja dr. Barcs István.
Ugyan vannak olyan fertőzöttek, akinél nem jelentkeznek panaszok, de alapvetően a szalmonellafertőzésnek több jellegzetes tünete is van, mint például a magas láz (enyhébb esetben csak hőemelkedés), a hányinger, a hányás, a vizes hasmenés, a köldök körüli hasi fájdalom, illetve gyengeség, a fáradékonyság is felléphet. Ezek a „fertőzés után 1-2 nappal jelentkeznek. A hasmenés többnyire 3-7 napig, a lázas állapot 3-4 napig tart. A betegség lefolyása után az esetek 80 százalékában 4-5 hét után megszűnik a szalmonellabaktérium széklettel való ürítése is, a betegeknek csak 1-2 százaléka válik tartós hordozóvá” – idézte a Semmelweis Egyetem tájékoztatójában dr. Torzsa Pétert, a Családorvosi Tanszék egyetemi docensét. A CDC szerint el kell készülni arra, hogy egyeseknek csak hónapokkal később tér vissza a bélműködése a normális kerékvágásba, egyúttal figyelmeztetnek arra, hogy néhány szalmonellafertőzött embernél a fertőzés megszűnése után ízületi fájdalom, úgynevezett reaktív artritisz alakul ki, ami sajnos évekig is elhúzódhat, és nehezen kezelhető.
Mit lehet tenni, ha valaki megfertőződött? Dr. Torzsa Péter szerint a szalmonellózis legtöbbször otthon kezelhető fertőzés, a beteg az esetek túlnyomó többségében magától is meggyógyul. Enyhe vagy közepesen súlyos esetekben antibiotikum sem szükséges, mindössze az esetek kis százalékában javasolt, például a 65 évnél idősebb vagy az egyévesnél fiatalabb, gyenge immunrendszerű betegeknél, a fertőzés ugyanis rájuk nézve különösen veszélyes lehet. Amire természetesen figyelni kell, az a folyadék és az elektrolitok megfelelő pótlása, csak nem mindegy, ez mivel történik: kerülni kell az olyan ételek és italok fogyasztását, ami további panaszokat okozhat, és fontos a fokozatosság is, ha nehezen marad bent akár a víz is, akkor inkább gyakrabban, de keveset kell inni.
Ugyan kézenfekvőnek tűnik hasfogó készítmények alkalmazása is, de ezzel is óvatosan kell bánni, ha ugyanis csökken a bélmozgás, lassul a kórokozók kiürülése is, amitől elhúzódhat a betegség. Ha valaki beteg vagy vele egy háztartásában élő személy megbetegedett, különösen ügyeljen az alapos kézmosásra, kézfertőtlenítésre. Azt talán mondani sem kell, hogy annak, akinél a tünetek jelen vannak és aki szalmonellás beteget ápol, különösen figyeljen oda a higiéniára, a gyakori kézmosás elengedhetetlen.
Szalmonellasztorik
A szalmonellózis egyike azon betegségeknek, amit úgynevezett valószínűsíthető vagy a megerősített esetnél is be kell jelenteni, és szükséges a kontaktuskutatás is. Ugyan nem mostanában történt, de Mariann elmesélte, amikor kiderült, hogy fertőzött, szüleinek is mintát kellett adniuk. „Kamasz voltam, amikor szalmonellás lettem. Egy éjszaka arra ébredtem, hogy iszonyatosan lázas vagyok és nagyon furán érzem magam, másnap a másik jellemző tünet, vagyis a hasmenés is megjelent. Második napon kihívtuk az orvost, megállapította, hogy kórházba menni nem kell, de mindenképpen ki kell vizsgálni, hogy mi okozza ezeket a tüneteket. Amire beigazolódott, hogy a szalmonella a ludas, a tünetek elmúltak, de jött a határozat, hogy nem mehetek iskolába, és édesanyámat is hazaparancsolták a munkahelyéről, és csak azután engedték vissza dolgozni, hogy két mintája negatív lett, ugyanez volt a helyzet édesapámmal is.”
A fertőzés, ami nyáron támad (Fotó: Getty Images)
Hozzátette, sajnos neki még sokáig voltak pozitív mintái, ha véletlenül sikerült is negatív eredményt produkálni, a következő vizsgálat megint igazolta a fertőzést, ami azt jelentette, hogy továbbra sem mehetett közösségbe. „A lehető legrosszabbkor jött a bezártság, ugyanis közeledett az év vége, nem akartam osztályozó vizsgát tenni emiatt. Nehéz volt elviselni a karantént amiatt is, mert ugyan a minták alapján még fertőzött voltam, de teljesen jól éreztem magam. És mivel az izolációnak az volt az üzenete, hogy velem valami baj van, hogy engem ki kell tiltani, hogy nem mehetek sehova, elkezdtem figyelni a testem jelzéseit, és elkezdtem beképzelni a tüneteket, hogy valamelyest igazoljam, miért kell bezárva lennem.”
Zsoltban hosszabb távon mély nyomot hagyott a gyermekkori szalmonella, pedig emlékei elég hézagosak. „Kétéves lehettem, amikor egy rosszullétet követően a gyermekorvos úgy döntött, érdemes lenne megvizsgálni, hogy nem szalmonelláról van-e szó. Miután kiderült, hogy a családban csak nálam jelentkezett a fertőzés, az alapján, hogy mi volt az az étel, amiből csak én fogyasztottam, sikerült eljutni egészen a forgalmazóig, ugyanis egy boltban vásárolt hústermék okozta a bajt. Ebből az időszakból nem maradt sok emlékem, és ködösek az emlékek arról is, amikor általános iskolában megismétlődött mindez. Ekkor nem sikerült utánajárni, mi volt a ludas, és hosszú hetekig tartott, amire egy jó kis antibiotikumkúrát közbeiktatva – sikerült túl lenni rajta. Bármi is okozta a fertőzés kiújulását, hosszú éveken át rá sem tudtam nézni a tojásos ételekre, és alapvetően nagyon sokáig igazi válogatós gyerek voltam. Még most is kényes tudok lenni az ételhigiéniára, ha valaki értetlenkedik – és persze vagyunk olyan bizalmi viszonyban – vicceskedve mindig ekszkuzálom magam, hogy már lettem beteg ételtől, szóval jobb félni, mint megijedni.”
Vakcina van-e?
A válasz igen és nem. A hastífusz ellen van vakcina, ennek egyik típusa egyik inaktivált (elölt) baktériumokat tartalmaz, és injekcióként adják be, a másik legyengített kórokozókat tartalmaz és szájon át adandó. Magyarországon az előbbi érhető el, és három évig nyújt védelmet, utána ismétlő oltásra van szükség. A nem-tífuszos szalmonellózis ellen viszont egyelőre nincs emberek számára is elérhető védőoltás, pedig ez óriási előrelépés lenne, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint nem tífuszos szalmonellafertőzés évente több mint 95 millió embert érint világszerte, és becslések szerint évente 2 millió ember halálát okozza. Természetesen a szakemberek már dolgoznak a megoldáson, 2021 májusában jelent meg egy tanulmány a Floridai Egyetem kutatói munkájáról, ami segítene a szalmonella és más nehezen kezelhető bakteriális fertőzések elleni hatékony vakcina megalkotásában.
