Aki látta már a Fűrész című horrorfilm-sorozat bármelyik részét, bizonyára elgondolkodott rajta, hogy milyen agyműködés szükséges ahhoz, hogy valaki ennyi kreatív borzalmat tudjon kigondolni, azonban a tudat, hogy mindez nem a valóság, magyarázza, hogy miért annyira népszerűek az efféle alkotások. Az amerikai Action Park nevű vidámpark – vagy inkább élménypark – azonban nem csak egy agyatlan popcorn-mozi producerének agyából pattant ki, hanem 1978 és 1996 között látogatók ezreit fogadta.
A tulajdonos minden korábbinál komolyabb adrenalinfröccsben szerette volna részesíteni a vendégeket, ami sikerült is, csak épp nem jó értelemben: a parkban legalább hat haláleset történt a működése során, a sérülések pedig olyan szinten mindennaposak voltak, hogy lehetetlen számba venni, hányszor folyt a vér vagy törtek a csontok. Rémmese egy vidámparkról, abból a korból, amikor még nem számított a biztonság, csak a bevétel.
Sípálya helyett rémvidámpark
Az Action Park New Jersey államban, New Yorktól körülbelül 50 kilométerre észak-nyugatra helyezkedett el. A létesítményt egy Eugene Mulvihill nevű vállalkozó hozta létre, aki a környéken egy síkomplexum tulajdonosa volt. Mulvihill a hetvenes években kezdett azon gondolkodni, hogyan facsarhatna ki némi extra profitot a sípályából a nyári hónapokban. Mivel a beülős sífelvonók adottak voltak, elsőként egy ezeket kihasználó attrakciót hozott létre. Az Alpine Slide a Magyarországon is népszerű nyári bobpályák előfutára volt, azzal a különbséggel, hogy az alumíniumborítás helyett itt egy közel 900 méteres betonozott katlanban zúzhattak le a gyerekek, akiknek saját kezűleg kellett fékezni, ha nem akartak egyszerűen kirepülni a pályáról.
A betoncsúszda, ahol többen meghaltak, a többieknek “csak” a bőrét nyúzta le (Fotó: Getty Images)
Spoiler alert: ez nem bizonyult annyira működőképes koncepciónak, amit jól mutat, hogy csak az 1984-1985 közti időszakban az Alpine Slide 14 csonttörés és 26 fejsérülés okozója volt, ez azonban nem jelenti azt, hogy a többiek épp bőrrel megúszták volna a kalandot. Mulvihillnek nagyon megtetszett a saját ötlete, így a nyolcvanas évek közepére már közel 75 különféle játéklehetőség várta az Action Park látogatóit. A vidámparkot tévéreklámokkal népszerűsítették, aki egy kis hamisítatlan nyolcvanas évek életérzésre vágyik, feltétlenül tekintse meg az alábbi klipet.
A fenti képsorok láttán egy szuper családi szórakozást kínáló létesítmény képe sejlik fel a látogatók előtt, a vidámparknak pedig hamar elterjedt a híre a gyerekek körében, sok amerikai fiatal nyaggatta is a szüleit, hogy elvigyék a nem akármilyen adrenalinlöketet ígérő parkba.
Sokak számára hamar kiderült azonban, hogy az Action Park játékainak tervezésekor finoman szólva sem a biztonságra helyezték a hangsúlyt. Persze ez rengeteg gyerek számára egyáltalán nem jelentett akadályt és sok, mai harmincas-negyvenes amerikai egyfajta nosztalgiával gondol vissza az ott töltött időre (és az ott szerzett sérülésekre), sőt, még akkortájt is egyfajta büszkeséggel mutogatták az amerikai gyerekek a horzsolásokat és sebhelyeket, amelyek az önfeledt játék során „keletkeztek”.
Egy egykori vendég úgy emlékezett vissza a parkban tett látogatására, hogy már a belépés után érezte, valami nem stimmel. „A park elhanyagolt állapotban volt, mindenütt a gokartokhoz használt gázolaj és a medencékből áradó klórszag terjengett” – írta Desi Jedeikin, a Melmagazine-ban megjelent beszámolója szerint.
A vizes játékok többségét jéghideg hegyi patakok vize táplálta, de a nagy részük így is undorítóan koszos volt (Fotó: Reddit)
Az Action Park története annyira hajmeresztő, hogy az amerikai HBO tavaly be is jelentette, dokumentumfilmet forgatnak a szülők rémálmaiban felsejlő létesítményről. A Class Action Park (a cím egy szójáték, az úgynevezett közös polgári peres eljárások angol verziója, a class action suit alapján) társrendezője, Seth Porges, aki maga is megjárta a vidámpark-poklot, úgy fogalmazott: „mai fejjel nem is értem, mire gondoltak a szüleim, amikor elvittek oda, de úgy látszik, akkortájt nagyon ügyesen reklámozták a parkot, gyerekbarát helyként”.
Az Action Parkról eleven élményei vannak az amerikai talk show-házigazda, Jimmy Kimmelnek is, aki a Jackass sztárjával, Johnny Knoxville-lel közösen emlegette fel, hogy micsoda veszélyek leselkedtek a vidámparkban a gyerekekre.
„Nincs olyan unokatestvérem, aki ne sérült volna meg ott” – emlékezett vissza Kimmel, akinek öccse, a producerként dolgozó Jonathan Kimmel maga is megerősítette ezt az állítást. „Az idősebb unokatestvéreim mind kissé idegesnek látszottak, ami nem túl jó jel, amikor 12 éves vagy” – emlékezett vissza a fiatalabb Kimmel. „Minden családtagom megsérült vagy majdnem megfulladt a parkban. Az egyik unokatestvérem fenékkel előre beszorult a hullámmedence egyik szívócsövébe. A víz egyébként olyan hideg volt, hogy kis túlzással hipotermiás sokkot okozott, az egyik nagybátyám pedig kirepült az Alpine Slide-ról.”
A „halálpálya”
A hírhedt Alpine Slide 1980 júliusában, azaz bő két évvel a nyitás után követelte az első halálos áldozatát. Egy 19 éves fiatalember, aki amúgy a park alkalmazottja volt, kirepült a betonpályáról és olyan erővel verte be a fejét egy sziklába, hogy az életét már nem tudták megmenteni.
„Addig nyomasztottak, amíg fel nem mentem az Alpine Slide-ra magam is” – emlékezett vissza Kimmel. „Mindezt annak ellenére, hogy egy libegővel kellett felmenni a hegy tetejére és tériszonyos voltam. Aztán amikor lefelé jövet lejött a bőr a térdedről, azt gondoltam, tudtam, hogy nem kellett volna. Azért, ha túlélte az ember, a végén azt érezte, hogy valamit elért az életben.”
A szintén a tévéiparban dolgozó Kevin Seccia a másik oldalról szerezte a tapasztalatait, tinédzserként ugyanis az Action Parkban dolgozott, így egészen sok emléket szerzett a helyszín borzalmairól.
„Gyakran előfordult, hogy valaki száguldott lefelé a bobpályán, amikor meglátta, hogy az előtte lévő úton más is van, aki megijedt és annyira lelassított, hogy szinte csak araszolt” – idézte fel Seccia az Alpine Slide veszélyeit. „De olyan is volt, aki kiesett a pályáról és egyszerűen visszamászott. Ilyenkor két lehetőséged volt, vagy beléjük csapódtál, vagy erőből behúztad a féket, és te magad is kirepültél.”
Nehéz rangsorolni, hogy mi a szörnyűbb, ez, vagy ami az óvatlan vendégek különféle testrészeivel történt a betonozott pályán, ha nem voltak extrán óvatosak.
„Ha lefelé menet – 65 km/h sebességnél! – hozzáértél a betonpályához, azonnal lekapta a bőrödet” – idézte fel Seccia. „Sok embert láttam a pálya aljánál sírva, a kezükben a csíkokban levált bőrükkel. Ekkor gondoltam rá, hogy ki tervezte ezeket a játékokat, mert biztos nem olyasvalaki, akinek akár minimális fizikai ismeretei voltak.”
Egy 35 éves Brian nevű férfi az Action Parkkal szomszédos West Milfordban nőtt fel, és bár akkor még túl fiatal volt hozzá, hogy a legtöbb játékot kipróbálja, élénken emlékszik rá, mi történt, amikor a nagybátyja az egyik hegyoldalon egy szőnyegen ülve szánkázott le.
„Amíg vártam rá, láttam, ahogy egyik ember a másik után csapódik bele a pálya végén felállított szivacsba, ami elvileg az ütközéseket volt hivatott tompítani” – emlékezett vissza Brian. „Csak nyolc éves voltam, de már akkor is arra gondoltam, hogy mi a franc történik itt. A nagybátyám végül olyan erővel csapódott bele a szivacsba, hogy kiugrott a válla. Ezután hazamentünk.”
Sokan szereztek emlékezetes élményeket a Geronimo Slide nevű vízicsúszdán is, ami gyakorlatilag függőleges volt, így a vendégek egyszerűen lezuhantak a magasból a jéghideg vízbe. Hasonló volt a Cannonball is, amiből nem is egy medencébe, hanem egy szintén jéghideg hegyi tóba pottyantak az elszánt próbálkozók. Utóbbi egyébként olyan szűk és sötét volt, hogy a vízbe érkezve nem volt könnyű kikecmeregni sem, a tájékozódóképesség elvesztése miatt. Bár ez a játék nem követelt halálos áldozatokat, valószínűleg csak a szerencsén múlott. Különösen, hogy ugyanide érkeztek meg a Tarzan Swing nevű játékról is a „fürdővendégek”.
Az Action Parkban finoman szólva sem törődtek a biztonsági előírásokkal (Fotó: Reddit)
Ez egy kötélpályával egybekötött hinta volt, amelyből le kellett ugrani a végén a vízbe – igen, ugyanabba a vízbe, ahová a Cannonballon csúszók is bezuhantak, így nem egyszer fordult elő, hogy a gyerekek egymásra estek. Ez pedig még a szerencsésebb eset volt, mert ha valaki elmérte a távolságot, bizony a betonra placcsant a magasból. A víz egyébként olyan hideg volt, hogy a Tarzan Swing egyik felhasználója, egy felnőtt férfi 1984-ben szívrohamot kapott a vízbe érkezve.
A csúszda, ami lefejezte a tesztbábukat
A „sima” Cannonball mellett volt a parkban még egy igazán hírhedt játék, a csaknem azonos nevű Cannonball Slide, amely tényleg olyan, mintha egy szadista gyilkos tervezte volna. A vízicsúszdán ugyanis egy teljes hurkot is kialakítottak, ami játékautókkal még vicces, amikor azonban az emberi testnek kellene megtenni a fordulót, ott bizony akadnak problémák. Kezdve azzal, hogy a csúszda a próbaüzemben több tesztbábut egyszerűen lefejezett, ez azonban nem rettentette el Mulvihillt, hogy üzembe helyezze a játékot.
Mi baj lehet… (Fotó: Reddit)
Bár haláleset végül nem történt, a karbantartók rémisztő felfedezést tettek, amikor hosszabb üzem után felnyitották a csúszda tetejét: az egyik részen ugyanis emberi fogakat találtak, a műanyagba beépülve. Ezek azoktól származtak, akik úgy beverték a fejüket, arcukat csúszás közben, hogy jó esetben csak eleredt az orruk vére, rossz esetben orrtöréssel fáradhattak az elsősegély-helyiségbe. Jellemző egyébként, hogy az Action Parkban mentőautó helyett használt vöröskeresztes golfkocsi gyakorlatilag egész nap mozgásban volt, ahogy egyik balesettől száguldott a másikig.
A végére hagytuk a legerősebb ötletet, ami már annyira elvetemült volt, hogy végül Mulvihill is belátta, hogy talán nem kellene üzembe helyezni. A Bailey Ball nevű ördögi szerkezet alapötlete egy olyan felfújható labda lehetett, amelybe be lehet mászni és amellyel le lehet gurulni egy domboldalon. Már ez sem a világ legveszélytelenebb játéka, de ezt még túl lehet élni. A Bailey Ball viszont ehhez képest egy konkrét acélgömb volt, amibe egy ajtón keresztül lehetett bemászni. Az ajtót ezután bezárták volna és úgy gurították volna le a hegyről.
Vajon ki gondolta, hogy jó ötlet a Bailey Ball fémgömbjében legurítani gyerekeket a hegyoldalból? (Fotó: Reddit)
A fentiek fényében talán nem meglepő, hogy 1996-ra már annyi polgári peres eljárást indítottak a park ellen, hogy Mulvihill végül kénytelen volt lehúzni a rolót. A park működése során hat ember halt meg, a sérültek száma megbecsülhetetlen. Pár évvel később Mountain Creek Waterpark néven, immár biztonságos játékokkal újra kinyitott, de – szerencsére – sosem volt már olyan, mint egykor.
Még több horror az nlc-n:
- Atyám, ezek Terminátort csináltak Michael Myersből! Megnéztem a Gyilkos Halloweent
- Semmi jót nem jelent, ha a hasonmásunk jön szembe velünk az utcán
- 60 éve félünk a zuhanyzástól – A Psycho legendája
