A Titanic Oscar- és többszörös Grammy-díjas betétdala, a My Heart Will Go On kétségkívül minden idők egyik legikonikusabb filmslágere. Pedig nem sokon múlt, hogy soha ne készüljön el, vagy legalábbis nem abban a formában, ahogy ismerjük.
Különböző elméletek keringenek arról, hogy James Cameron miért is választott egy modern popdalt történelmi filmdrámájához. A Sony Music korábbi igazgatója, Tommy Mottola egy 2017-es interjújában úgy nyilatkozott: a filmstúdió gyakorolt nyomást a rendezőre, hogy a dallal, mint „további hatékony marketingeszközzel” támogassák meg a filmet, mivel egyesek attól tartottak, hogy bukás lesz. A Titanic ügyvezető producere, Jon Landau ugyanakkor cáfolta ezt az állítást, és azt mondta, Cameron mindig is fontolgatta a popdal lehetőségét, azonban kétségei is voltak, illene-e az ilyen stílusú zene a drámai hangulatú, történelmi filmalkotáshoz.
A Titanic zeneszerzője, James Horner még a producerek tudta nélkül elkezdte írni a film végén elhangzó dalt. A dalszöveg megírására Will Jenningst kérte fel, akivel korábban más filmes projekteken is dolgozott. Horner elmondta Jenningsnek, hogy a film középpontjában Rose DeWitt Bukater, a Titanic túlélőjének élete áll, aki évtizedekkel korábbi szerelmére tekint vissza. Rose karakterét James Cameron részben Beatrice Woodról, a „dadaizmus anyjaként” is emlegetett művészről mintázta. Noha Wood nem volt a Titanic utasa, az élettörténete elképesztően fordulatos volt, ami megihlette a rendezőt. Annak érdekében, hogy jobban megértse Cameron inspirációját, a szövegíró személyesen is találkozott az akkor 103 éves Wooddal. Ezt követően Jennings megírta a My Heart Will Go On dalszövegét, már „csak” egy előadót kellett találniuk hozzá.
Horner és Jennings 1991-ben az Egérmese 2. – Egérkék a Vadnyugaton zenéin is együtt dolgoztak és már ekkor felmerült, hogy az animációs film betétdalát Celine Dionnal énekeltetik el, ám azt végül Linda Ronstadt kapta meg, aki akkoriban még nagyobb sztár volt. 1997-re azonban Dion már komoly hírnevet szerzett többek között filmslágerek előadójaként is, hiszen ő énekelte a Szépség és a szörnyeteg főcímdalát, illetve a A hírek szerelmesei betétdalát, a Because You Loved Me-t. Éppen ezért úgy döntöttek, felkérik az énekesnőt a Titanic betétdalának előadására. Horner a Las Vegas-i szállodai lakosztályában, zongorán játszotta el először Dionnak a szerzeményt, aki azonban nem volt elragadtatva tőle és egyébként sem szeretett volna újabb betétdalt énekelni. Míg Horner játszott, azt mondta férjének és menedzserének, René Angélilnek: „Nem akarom vállalni ezt a dalt.”
Angélil viszont megérezte a lehetőséget a szerzeményben és beleegyezett abba, hogy feleségével készítsenek belőle egy demót, az énekesnő azonban a legkevésbé sem volt lelkes. Amikor néhány héttel később New Yorkba utazott a dal felvételére, kifejezetten rosszul érezte magát. Miután azonban Horner röviden vázolta neki a film cselekményét, Dion meghatódott, lejjebb vetette a stúdióban a fényeket, a mikrofonhoz lépett és első nekifutásra tökéletesen elénekelte a dalt.
„Mindenki sírni kezdett, és engem is elragadtak az érzelmek, a film története és az egész” – idézte fel később a sztár egy tévéinterjúban.
James Horner az elkészült felvétellel hetekig rohangált a szkeptikus rendező után, és arra várt, hogy jó hangulatában találja. Cameron végül rábólintott a betétdalra.
A kanadai énekesnő több nyilatkozatában is azt állította, hogy a dalt soha nem vették fel újra, az eredetileg demónak szánt változat vált véglegessé. Amikor eljött az ideje, hogy a dalt kislemezként kiadják, Dion kiadója Walter Afanasieff producert kérte fel, hogy tegye némileg merészebbé, grandiózusabbá a hangzásvilágot. Afanasieff vonósokat, mennydörgő dobokat és elektromos gitárt adott a dalhoz és állítása szerint Dion ekkor újra fel is énekelte azt. Dion akkori producere, John Doelp azonban határozottan cáfolta, hogy ez megtörtént volna.
A My Heart Will Go On-t még a film premierje előtt kiadták, ám az első hetekben nem aratott számottevő sikereket. Miután azonban a Titanic a mozikba került, a dal a slágerlisták élére tört, többek között a Billboard Hot 100 lista 1. helyén debütált. A Titanic filmzenéje 16 héten át letaszíthatatlan volt a Billboard 200 albumlista első helyéről. 11-szeres platinalemez lett az Egyesült Államokban, és mintegy 30 millió példányban kelt el világszerte.