Bíbor szívek kritika

Romantikus filmet rendezni talán a legnehezebb feladat, ugyanis borzasztóan vékony az a határvonal, ami a felejthetetlent és a felejthetőt elválasztja. Kicsit olyan ez, mint amikor az ember szörpöt gyárt, az arányok kényes egyensúlya felel azért, hogy ne legyen túl vizes, de szirupos sem a végeredmény, komoly évek tapasztalatára van szükség ahhoz, hogy eltaláljuk a tökéletes kombinációt – és még akkor is becsúszhat egy-egy hiba. Valahogy így működnek a romantikus filmek is, ha a szirup túlcsordul, már lehetetlen annyira felvizezni, hogy végül a játékidő ne váljon émelyítően édessé.  

A Bíbor szívek (Purple Hearts) mentségére szóljon, hogy tényleg keményen igyekezett ezt a balanszot megtalálni, de sajnos ez az egyetlen pozitívum, amit a számlájára íratunk. 

Egészségben és betegségben 

Még mielőtt bárki követ vetne rám, amiért „lehúzom” az új közönségkedvencet, elárulom, rajongok a romantikus filmekért. Manapság ciki felvállalni ezt, tudom, hiszen mindenki a magasröptű intelligenciát igyekszik magából sugározni, de ennek a műfajnak is megvan a maga szépsége. És a Netflix legújabb dobogósa, ami gyakorlatilag egyetlen hét alatt maga mögé utasította a streamingszolgáltató idei nagy dobását, A szürke embert, a bemutató alapján még esélyes volt arra, hogy tényleg hatalmasat szóljon, mégsem sikerült neki. 

A történet szerint adott két fiatal, két teljesen különböző világnézettel, akik a mindennapok problémáin próbálnak felülkerekedni. Cassie (Sofia Carson) tehetséges énekes, de a négy állása ellenére sem tudja fenntartani magát, és fedezni a cukorbetegségéhez szükséges életmentő inzulint. Luke (Nicholas Galitzine) korábban drogfüggő volt, de már tiszta és éppen az első iraki bevetésére készül a haditengerészetnél, csakhogy még mindig hatalmas összeggel tartozik az egykori dílerének. Kölcsönösen szükségük van arra, hogy érdekházasságot kössenek, a hadsereg juttatásai közé ugyanis nemcsak egészségbiztosítás tartozik, hanem havi több ezer dollár is, vagyis a win-win szituáció adott, erre már bőven lehetne építkezni.  

A film el is indul ezen az úton, a történetszálak felveszik a maguk ritmusát, mégsem tudnak igazán felpörögni. Luke sebesülése, valamint az USA biztosítási rendszere, és az emiatt komolyra forduló színlelt házasság lenne a tökéletes lehetőség arra, hogy a mozi ne csak a felszínt kapargassa a maga kényelmes módján, hiszen ezek teszik igazán valóságossá a szereplőket és a történtet, ám egy-egy gyorsan lerendezett szópárbajt, és néhány elszórtan elhadart társadalomkritikát kivéve a cselekmény már a játékidő felénél leül és nem is bír sajnos felállni.  

Ilyenkor elgondolkodik az ember, hogy miért nem tudott ez nagyobbat szólni? Igen, a forgatókönyv egyszerű, kiszámítható, de ez nem lenne baj, nem kell minden filmbe egy olyan hatalmas csavar, amitől bent reked a levegő, már amennyiben a rendezői megoldások és a színészi játék ellensúlyozni tudja ezt a fajta könnyedséget. Csakhogy itt mintha a rendező, Elizabeth Allen minden ilyen felfelé ívelő csúcspontnál visszakozott volna, és erre utasította volna a színészeket – pedig nem egy kezdő rendezőről van szó. Egy ütemben szaladtunk végig a filmen, a tetőpont végig váratott magára, pedig több olyan jelenet is volt, ami ebből a mederből kimozdíthatta volna az egészet. Hiszen még arra is gondoltak, hogy néhány érzelemdús balladát belecsempésszenek, pont a hatás kedvéért! Mégis a könnyebb utat választották, elevickéltek a sekélyesben és annak ellenére, hogy a tipikus hollywoodi kliséket mellőzték, így is kis híján belefulladtak a lábáztató vízbe. 

Szomorú, mert hatalmas ziccert hagyott ki ezzel a Netflix, a zsáner kedvelőinek egyik legjobbjává nőhette volna ki magát, ehelyett sanszos, hogy egy újabb limonádé válik belőle, amire néhány hét múlva sajnos már senki nem fog emlékezni, akárcsak a Meggyőző érvekre, amit még Dakota Johnson sem tudott megmenteni.  

A casting elhasalt 

Néhány szót muszáj a szereplőkről is ejteni. Sofia Carson minden tekintetben felnőtt a Disney-korszaka óta, bár ez a Netflix korábbi mozijából, a Táncra felből! is már kezdett kitűnni. Tehetséges és sokoldalú, sugárzik belőle az élet és az érzelmek, az pedig külön szimpatikus, hogy nem akar mindenáron a cuki csaj szerepében nyomulni. Jól áll neki ez a fajta erős, kissé flegma, odamondós figura, hiteles és pont ettől szeretni való. Az már csak hab a tortán, hogy énekelni is tud mellé. Nicholas Galitzine hozzá képest még egészen új arc a szakmában, az eddigi legnagyobb dobása a Camila Cabello-féle Hamupipőkében volt, ahol ő alakította Robert herceget. Ott elsősorban az énekhangját tudta megvillantani, itt azonban kiderült, hogy sokkal több van benne annak ellenére is, hogy keretek közé szorították, és nem volt lehetősége szárnyalni. Ráadásul hús-vér pasi, kissé aszimmetrikus vonásokkal, igazi felüdülés őt nézni az elmúlt évek feminin férfisztárjai után. 

Fotó: Netflix

Szépek, mutatósak, és külön-külön erősek, együtt azonban semmilyen hatással nincsenek a nézőre. A kémia teljes hiányát csak az tette elviselhetővé, hogy valójában a való életben is nagyjából így nézne ki egy olyan házasság, ami csak üzleti érdekből köttetik – ha ezt mantráztam magamban, akkor valahol még meg is értettem a helyzetet, ennek ellenére legalább a végére jó lett volna látni egy pici vonzalmat kettejük között. Ennek hiányában viszont a casting elbukott. 

Potenciálból jeles 

Ha mégis ki kellene emelni valamit ebből a filmből, az a lehetőségek végtelen sora lenne. Lehetőség arra, hogy egy jó romantikus dráma szülessen, lehetőség arra, hogy bepillantsunk abba, milyen nehézségekkel néz szembe egy fiatal felnőtt ott, ahol az amerikai álom elvileg mindenki számára elérhető. Lehetőséget arra, hogy lássuk, egy kapcsolatba mindenki a saját puttonyával érkezik, és lehetőséget arra, hogy bizonyítékot kapjunk rá, ezzel együtt, a nehézségek ellenére is működhet valami jól. Lehetőséget arra, hogy kiderüljön, az életben nem minden fekete vagy fehér, jó vagy rossz, és az árnyalatokat mindig az adott pillanat jelentőségei mélyítik. Nem utolsósorban pedig lehetőséget arra, hogy lássuk, milyen fontos, hogy fel merjük vállalni magunkat, a hibáinkat és a sebezhetőségünket is. 

A Bíbor szívek már látható a Netflix kínálatában.