II. Erzsébet halála után elsőszülött fia III. Károly néven lépett trónra. Mivel a Károly Fülöp Artúr György nevet viseli, ezek közül bármelyiket választhatta volna uralkodói névként és sokan egyenesen rossz ómennek is tartják, amiért végül a Károly mellett döntött. A korábbi két brit király ugyanis, aki Károly néven uralkodott, nem épp a legdicsőségesebb módon vonult be a történelembe.
I. Károly
I. Károly király Stuart Mária skót királynő unokája, VI. Jakab skót (I. Jakab néven angol) király fia volt. 1625-ben foglalta el a trónt, uralmát mindvégig a parlamenttel való állandó harc jellemezte, ami abból fakadt, hogy szerinte királyként isteni joga volt az uralkodáshoz. XIII. Lajos király testvérét, Henrietta Mária francia királyi hercegnőt vette feleségül, aki katolikus vallású volt, ezzel pedig csak még inkább magára haragította a parlament tagjait.
Az ellentétek végül odáig fajultak, hogy a király 11 évre feloszlatta a parlamentet. Hogy pénzt szerezzen a monarchiának, új adókat vetett ki és a legkülönfélébb jogcímeken bírságokat is szedett.
Az 1640-es évekre az ország mélyen megosztottá vált a parlamentaristák és a monarchisták között, végül 1642-ben polgárháború tört ki. A két oldal három éven át harcolt egymással, majd 1645-ben, a skót lázadás során a király végül megadásra kényszerült. Stratégiailag a skótoknak hódolt be, nem az angol parlamenti képviselőknek, abban a reményben, hogy kihasználja a szövetségek megosztottságát. 1648-ban aztán kitört a második polgárháború is, mely azonban már viszonylag rövid volt. Oliver Cromwell és Lord Fairfax hadserege visszaverte I. Károly monarchisták által támogatott invázióját, a király pedig ismét megadásra kényszerült. Ezúttal bíróság elé állították, és hazaárulásban bűnösnek találták. 1649. január 30-án, a Londonban összegyűlt tömeg előtt nyilvánosan lefejezték.
II. Károly
I. Károly elsőszülött fia, II. Károly egészen más életet élt, mint az apja. Elsősorban promiszkuitásáról vált híressé. A polgárháború éveit Hágában töltötte, ahol a pletykák szerint számos törvénytelen gyermeke fogant. Apja kivégzése után gyakorlatilag ő lett az új király, de Cromwell és csapatai gondoskodtak arról, hogy a trón közelébe se kerüljön. II. Károly háborúba lépett Cromwell hadseregével, miután a skót szövetségi parlament királlyá nyilvánította, kirobbantva a harmadik, egyben utolsó polgárháborút. A király csapatai azonban 1651-ben vereséget szenvedtek a worcesteri csatában.
Ezt követően a skót királyság beolvadt a Nemzetközösségbe. II. Károly egészen Cromwell 1658-ban bekövetkezett haláláig száműzetésben élt Franciaországban és Spanyolországban. Visszatérését követően ígéretet tett arra, hogy a parlamenttel együttműködve kormányoz.
1661-ben II. Károly feleségül vette Bragança Katalin portugál hercegnőt, aki édesanyjához hasonlóan szintén római katolikus vallású volt. Neje több alkalommal is elvetélt, egyetlen gyermeket sem tudott kihordani, így II. Károlynak nem született törvényes örököse.
1665-ben Londonban nagy pestisjárvány tört ki, mely 18 hónapig tartott, és a város lakosságának csaknem egynegyedét megölte. Röviddel ezután a londoni nagy tűzvész elpusztította a város nagy részét. Ez idő alatt II. Károly Salisburybe menekült, és jobban érdekelte, hogy pazar partikat adjon, mintsem hogy a királyságát irányítsa.
1685-ban, 54 éves korában apoplektikus sztrókot kapott és meghalt. Sokan úgy vélték, hirtelen halálát mérgezés okozhatta, de a modern orvostudomány szerint egy veseelégtelenséggel összefüggő szindróma válthatta ki a halálához vezető rohamot.