A netnek új kedvenc filmje van a hónapban. Elég régi, több évtizeddel ezelőtt jött ki, szóval elég érdekes, hogy csak most kapja meg a neki járó figyelmet – nem véletlenül tartják számon a filmtörténelem egyik legjobb gengszterfilmjeként. Ez a Goncharov (vagy magyar helyesírással: Goncsarov), a címszereplő egykori diszkótulajt, jelenlegi orosz bérgyilkost pedig Robert De Niro alakítja. A sztori Nápolyban játszódik, ide menekül ugyanis Goncsarov közvetlenül a Szovjetunió bukása után, annak reményében, hogy megvetheti a lábát az olasz alvilágban. Cybill Shepherd játssza a maffiózó feleségét, Kátyát, a stáblistán pedig olyan nevek bukkannak még fel, mint Al Pacino, Gene Hackman vagy Harvey Keitel.
Ez az 1973-as rendezés Martin Scorsese alkotása – furcsa, hogy nem ezzel, hanem az ugyanebben az évben debütált Aljas utcákkal futott be –, és van benne minden, amit csak várhatunk a mestertől: gyilkosság, szerelmi háromszög, homoerotikus utalások (Goncsarov és Andrej, illetve Kátya és Sofia között is érezhető a szexuális feszültség), fantasztikus betétdalok, szimbólumok (az óra és az idő például visszatérő motívum), egy indokolatlanul excentrikus figura (a jégvágóval gyilkoló Jégcsákány Joe) és egy olyan finálé, ami évtizedek óta lázban tartja a filmes szakmát. De van még valami, amit érdemes tudnod a Goncharovról:
egyáltalán nem létezik.
Hamisított bakancstól belsős poénig
Ez egy teljességgel kitalált produkció, aminek a története egy cipővel kezdődött. Még évekkel ezelőtt valaki kiposztolt a Tumblrre egy fotót, amin a felhasználó által rendelt „hamisítvány” bakancs szerepel. Ebbe belevarrva található egy címke, amin a márkanév helyett a következő felirat olvasható:
„A világ legjobb maffiafilmje. Martin Scorsese bemutatja: Goncharov.”
Az eredeti posztoló nem értette, mit keres egy nem létező Scorsese-film a cipője belsejében (hogy valaha megtudta-e, az nem derül ki: emberünk törölte magát az oldalról, és még a New York Times sem tudta felkutatni őt). 2020 augusztusában egy másik Tumblrező, Aveline McEntire rebloggolta a képet „Ez az idióta nem látta a Goncharovot” – kommentárral. Aveline egészen idén novemberig nem is gondolt a kis viccelődésére, mikor egyszer csak több tízezer ember kezdte megosztani a posztját. A hónap közepére a Goncharov volt a legnépszerűbb téma a platformon – a második helyre Scorsese került –, a belsős poén pedig kezdett átszivárogni a többi közösségimédia-felületre, és onnantól a mozirajongók egy óriási, online élő szerepjátékot kezdtek játszani a filmmel.
A Tumblr és a Twitter minden szegletében a felhasználók egy komplett diskurzust alakítottak ki a Goncharov körül, és mindenki benne van a buliban. Ez van, hogy azt jelenti, hogy úgy posztolnak jelenetfotókat és gifeket, mintha csak egy valódi filmből származnának, és úgy rajonganak a kedvenc jelenetükért, mint más Star Wars vagy a Sárkányok harca egy-egy ikonikus pillanatáért. Mások ennél mélyebbre mennek, és hosszú, átgondolt elemzéseket posztolnak a fontos szekvenciákról (amik nem léteznek), vagy épp karaktertanulmányokat (szereplőkről, akiket ők találtak ki). Emellett kamu értékelések is kijöttek a népszerű filmes appon, a Letterboxdon:
- van, aki négy csillagot adott rá, és azt írta: „Ó, bárcsak én lehetnék az a gyümölcsárus a ’70-es évek Nápolyában, aki véletlenül meghallotta a legeszelősebb, pszichoszexuális, meleg párbeszédet két, almát vásárló csávó között.”
- a fél csillagot adó felhasználó szerint viszont a Goncharovot „fájdalmas nézni. Gyalázatos, hogy az emberek ennyire fényezik az olasz maffiát. És Kátya a való életben tuti meghalt volna a hajós jelenetben”
– és ha ismered az platformot, tudod, hogy nagyjából tényleg ilyen bejegyzésekkel találkoznál az 1973-as film adatlapján.
Fikcióból valóság
És a pontozások melletti poszter? Az éppen valós: a Beelzeebub nevű Tumblr felhasználó, igazi nevén Alex Korotchuk készítette. A 20 éves prágai művész alkotását a New York Times szerint már legalább 50-en megvásárolták, és nem véletlenül. A Moszkva és Nápoly háttere előtt Scorsese kedvenc színészeit szerepeltető poszter annyira valósághű, hogy még egy tagline is (egyfajta szlogen) is feltűnik rajta: „Megérkezett a tél Nápolyba”. Egy 25 éves indianai zenetanárnő, Alix Litta pedig – mintha csak kisujjgyakorlat lenne – megírta a Goncharov A Keresztapa keringője által inspirált főcímzenéjét. És őszintén szólva indokolatlanul jó lett. Olyannyira, hogy a hatalmas követelésnek eleget téve a zeneszerző feltette a dalt a Spotify-ra, ahol – annak ellenére, hogy csak pár hete került fel – már majdnem 10 ezren játszották le, kis híján 40 ezer alkalommal.
Fotó: Tumblr/@beelzeebub
A rajongás csúcsát pedig természetesen az jelenti, hogy ha az adott popkulturális termék – legyen az könyv, sorozat vagy film – fandomja saját maga is elkezdi bővíteni a történet kánonját. Különböző rajongói alkotásokkal (rengeteg fan art született a Goncharovról), mémek százaival, és persze fanfictionnel. Az Archive of Our Own nevű, rajongói irodalmat gyűjtő oldalon Hailey Piper írónő tweetje szerint a Goncharovról szóló sztorik száma már meghaladja az Avatárhoz – azaz minden idők 4. legtöbb bevételt hozó, valóban létező mozijához – készült fanfictionökét. Martin Scorsese fiktív filmje pedig olyan szinten vált megkerülhetetlenné, hogy még Lynda Carter, azaz az eredeti Wonder Woman is posztolt róla. A színésznő egy közös képet osztott meg Henry Winklerrel a következő aláírással: „Én és »A Fonz« a Goncharov (1973) premierjén a Grauman’s Chinese Theatre-ben”.
A valóságban a fotó az 1977-es Golden Globe díjátadón készült. De ez nem jelenti azt, hogy egy alternatív univerzumban Lynda Carter nem vett volna részt a Goncharov díszbemutatóján. Hiszen ahogy azt Francesca Scorsese – a rendező 23 éves lánya – a TikTokon megerősítette: az apja abszolút tud a filmről. Sőt, amikor megkérdezte, tud-e a Goncharovról, a legendás rendező azt válaszolta:
„Hogyne. Évekkel ezelőtt csináltam.”
(Forrás: New York Times, Polygon)
