Amikor tavaly a Hulu (nálunk a Disney+) bemutatta a Pam & Tommy című sorozatot Pamela Anderson és Tommy Lee legendássá vált házi szexvideójáról, feltűnő volt, hogy az ember, akiről a történet szólt, Pamela Anderson feltűnően kerülte, hogy reagáljon rá. A sorozatban Anderson bőrébe bújó Lily James úton-útfélen elmondta, mennyire fontos volt neki, hogy a Pam & Tommyval igazságot szolgáltasson Andersonnak, sőt még kézzel írott levelet is küldött neki arra kérve, hogy találkozzon vele, de a Baywatch sztárja nem válaszolt, sőt utólag kiderült, hogy még csak el sem olvasta a levelét. Anderson teljes elzárkózását a sorozattól sokan nem értették akkoriban, pedig valójában csak arról volt szó, hogy a Pam & Tommy alkotói az élete egyik legnagyobb traumáját és kudarcát rángatták elő, ő pedig semmilyen formában nem szerette volna újra átélni azt, azt pedig egyenesen sértőnek találta, hogy az elzárkózása ellenére a sorozatot mégis elkészítették és bemutatták. A Pamela közelről című dokumentumfilmben a már ötvenes éveiben járó színésznő épp Los Angelesbe repül, hogy elkezdjen készülni az első Broadway-bemutatójára, ám kénytelen azt nézni, hogy az egész város teli van plakátolva a traumatikus élményeit bemutató sorozattal, amiben ő semmilyen formában nem vett részt.
Pamela Anderson a dokumentumfilm New York-i bemutatóján (Fotó: Gotham/GC Images)
Két mell és Pamela
A Netflix közel kétórás dokumentumfilmje, a Pamela közelről azért készülhetett el, mert Anderson ezúttal garantáltnak látta, hogy valóban az ő nézőpontja kerül majd bemutatásra. A film egyik legfontosabb érdeme, hogy kiválóan el tudja kapni Anderson impulzív, érzelmes és végtelenül kedves egyéniségét, és segít abban, hogy végre kicsit átlássunk az őt körülölelő torz előítéleteken. A filmből percek alatt nyilvánvalóvá válik, hogy teljesen tisztában van azzal, hogy az emberek többsége gyakorlatilag egy két lábon járó mellként tekint rá, és ki is fejti, hogy létezik ő és léteznek a mellei, melyek gyakran tőle független, önálló életet élnek. Az pedig már az önmagát sosem túl komolyan vevő, rendkívül alkalmazkodó személyiségének köszönhető, hogy amikor a médiát folyton csak a teste és a szexuális élete érdekelte, ő erre mindig hajlandó volt rájátszani, és bár legbelül sokszor érezte sértőnek és megalázónak a kialakult helyzeteket és a feltett kérdéseket, nem dörgölte mások orra alá a sértődöttségét. Persze ez nem jelenti azt, hogy finoman azért ne hozta volna az emberek tudomására, hogy zavaró, amit tesznek. A showman Jay Leno vendégeként például elmondta, hogy szívesen cserélne most vele, mert akkor ő ülhetne a műsorvezetői székben, és tehetne fel a kanapén ülő Lenónak kellemetlen kérdéseket a melleiről. Ártatlan poénnak tűnhetett csupán, ám mögötte ott volt egy színészi karriert építeni kívánó nő fájdalma, aki tehet bármit, mindig csak a mellei jelentik a témát.
Pamela Anderson a The Tonight Show-ban Jay Leno-nál, 1995 nov. 2-án (Fotó: Margaret C. Norton/NBCU Photo Bank/NBCUniversal via Getty Images via Getty Images)
Anderson a film egy pontján bevallja, hogy mivel az embereket – már korábban is, de a szexvideója kiszivárgása után pláne – kizárólag a szexualitása érdekelte, ő pedig elfogadta a rá kiszabott szexbomba szerepet, egy idő után gyakorlatilag önmaga paródiájává vált, a Pamela Anderson név pedig az emberek fejében már nem egy színésznőt, hanem egy szexi viccet jelentett, akinek a kárára bármikor el lehet sütni a szexista poénokat. Ő azonban világéletében olyan ember volt, aki inkább sodródott az árral, mintsem szembe úszott vele, és bár közben rengeteg sebet (testit és lelkit egyaránt) szerzett, mindig igyekezett abból kihozni a legtöbbet, amit a sors adott neki. Érdekes látni, hogy bár a dokumentumfilmben fájdalommal telve mesél arról, hogy mennyire fáj neki az, amilyennek az emberek őt látják, közben a filmben is rendszeresen elereszt néhány viccet a melleivel és a meztelenkedéseivel kapcsolatban, mintha tudná, hogy sok ember pont ezt várja tőle, ezért kiszolgálja a közönségét.
Minden baj a gyerekkorból ered
A Pamela közelről nemcsak bemutatja, hogy milyen ember Pamela Anderson, hanem arra is veszi a fáradtságot, hogy megfejtse, miért lett ilyen. A színésznő jelenleg Kanadában él, pont abban a kisvárosban, ahol annak idején született, így Ryan White rendező és stábja egyenesen a bajok forrásánál kérdezhette őt a problémák gyökereiről. Andersont a mellei mellett még arról ismeri a világ, hogy világéletében a rosszfiúkhoz vonzódott, jellemzően elég balhés pasikkal szűrte össze a levet, és a veszekedései és szakításai/válásai is legalább akkora nyilvánosságot kaptak, mint az, ahogy az épp aktuális élete párjával nyalták/falták egymást.
A dokumentumfilmből kiderül, hogy a mintát egyértelműen az anyja és az apja se veled, se nélküled kapcsolata jelentette számára. Elmondása szerint gyakori volt, hogy az apja különféle berendezési tárgyakat vágott hozzá az édesanyjához, ő pedig a testvérével kimenekült a házból a konfliktus idejére, hogy aztán egy-két órával később visszatérve már azt lássa, ahogy a szülei hevesen csókolóznak a konyhaasztalon. Az apja klasszikus rosszfiú volt, egy jóvágású svindler, aki nemcsak totálisan megbízhatatlannak bizonyult, hanem még alkoholfüggőséggel is küzdött, és bár az anyja az élete során számos alkalommal elhagyta őt, valahogy mindig visszatalált hozzá (a film forgatása idején még mindig együtt voltak).
Anderson fiús kislány volt, és fényképek tömegeivel bizonyítja, hogy gyerekként, sőt még kiskamaszként sem volt egy feltűnő szépség, igazi szürke egérként tűnik el a társai között a csoportképeken. A helyzet akkor kezdett el megváltozni, amikor a mellei megnőttek, de így is sokáig teli volt komplexusokkal, amit két szörnyű gyerekkori esemény táplált. Az egyik az volt, hogy az édesanyja által megbízott bébiszitter évekig molesztálta őt, majd miután Pamela egy este a halálát kívánta, a lány másnap meghalt autóbalesetben, a másik pedig egy eset, amikor tizenkét éves korában egy huszonöt éves férfi megerőszakolta, és ő szégyenében erről soha nem beszélt senkinek. A saját szexualitását csak azután tudta igazán megélni, miután a Playboy felfedezte őt, és az első fotózásán sikerült teljes mértékben megszabadulnia a gátlásaitól, és végre szabadon szárnyalhatott.
A szexvideó
Pamela nem köntörfalazik, amikor az első hollywoodi éveiről mesél Playboy-lányként, majd Baywatch-sztárként. Izgalmas sztori, amikor elmeséli, hogy mivel messze esett a lakhelyétől a forgatás, el sem akart menni a Baywatch castingjára, de az alkotók annyira őt szerették volna, hogy tizenegy alkalommal hívták, mire kötélnek állt. Aranyos, amikor elmondja, hogy a forgatást szinte nem is érezte munkának, hiszen azért fizették, hogy egész nap strandolhasson, és nyíltan mesél arról is, hogy akkoriban kissé zavaros pasiügyei voltak, folyton új fickókkal járt, több Baywatch-béli partnerével (David Hasselhoffal nem!) is kavart, sőt maga Sylvester Stallone ajánlott fel neki méregdrága ajándékokat, ha az első számú (!) barátnője lesz.
Ezután következik az a fejezet Anderson életéből, amit a Pam & Tommy is feldolgozott: a házi szexvideó eltűnése. Miután Pamela hozzáment a Mötley Crüe szénné tetovált dobosához, Tommy Leehez, a videokamera-őrült rocker az életük szinte minden momentumát videóra vette. A doksiban Pamela videókazetta-archívum hegyek között turkál, gyakorlatilag minden nagyobb életeseményről készült egy házivideó – sokból láthatunk bejátszást. Ebből jól látszik, hogy Anderson és az akkori férje nem házipornót akart készíteni (Pamela állítása szerint sosem nézte vissza az ilyen felvételeket), egyszerűen csak mindent dokumentáltak magukról, többek között a nászútjukat is, mely során sokat meztelenkedtek, és annak rendje és módja szerint szexeltek is.
Tommy Lee és Pamela Anderson a Las Vegas-i Hard Rock Hotelben (Fotó: Steve Granitz/WireImage)
Anderson elmondja, hogy az ominózus szexvideó sok hosszabb videó számukra legkompromitálóbb részleteiből lett összevágva, így keltve azt az érzést, mintha nekik a pornókészítés lett volna a lényeg. Innentől kezdve a történések nagyjából megegyeznek azzal, amit a Pam & Tommy is bemutat, csak nyilván más ugyanazt a történetet megaláztatás valódi alanyától hallani, mint egy őt alakító színésznőtől. Pamela kegyetlenül megalázónak találta a tárgyalást előkészítő eljárást, mely során szerették volna visszaszerezni a tőlük ellopott felvétel feletti jogokat, hiszen az eljárás során végig azt sugallták, hogy mivel már többször is vetkőzött a Playboynak, ő gyakorlatilag egy ribancnak mondható, akinek emiatt el kell viselnie, ha egy róla készült szexvideó terjed az interneten. Végül Tommy Leevel egyetértésben kihátráltak a megalázó perből, mert nem szerették volna, hogy az ezzel együtt járó rengeteg stressz miatt az éppen várandós Anderson még egy abortuszt átéljen. Fontosabb volt számára a kisfia egészsége, mint az, hogy győztesen kerüljön ki a pereskedésből, még ha ezzel rengeteg pénzről mondtak is le.
Öt házasság, egyetlen szerelem
A szexvideó körüli pereskedés és a két kisfiuk gyors egymás után érkezése alaposan próbára tette a házaspár kapcsolatát, és Anderson szerint a férje volt az, aki nehezebben viselte a helyzetet („Furcsa módon neki lett szülés utáni depressziója” – mondja a film egy pontján). Fájdalommal telve mesél arról, amikor Tommy Leere ki kellett hívnia a rendőröket, miután a férfi bántalmazta őt, és ez egyben a házasságuk végét is jelentette. Bár Anderson bizonyos értelemben klasszikus kapcsolatfüggő, aki szinte sosem volt egyedül, és az egyik férfi karjaiból a másikba vándorolt, ekkor határozottan a sarkára állt, és a maga és a gyerekei védelme érdekében inkább az egyedüllétet választotta, mint azt, hogy rettegésben éljenek. Tommy Lee később aztán vissza-visszatért az életükbe, és a dokumentumfilmben szintén szerepet kapó fiaik szerint a férfi figyelt rá, hogy jó apjuk legyen, Pamela elmondja, hogy bármennyire fontos volt neki a férfi, később sosem barátkozhatott vele igazán, mert az összes aktuális párja féltékeny volt Tommyra, és rosszul viselték, ha megjelent.
Pamela ötször házasodott (a dokumentumfilm forgatásának kezdetén ment ötödször férjhez, de még a forgatás végezte előtt el is vált), de csak négy férje volt, a profi pókerjátékos Rick Salomonhoz ugyanis kétszer ment hozzá. Először azért vált el tőle, mert rájött, hogy a férfi drogfüggő, utána pedig akkor adott neki évekkel később új esélyt, amikor már leszokott, de a dolog akkor sem működött köztük. A film talán egyik legmeghatóbb és legspontánabb pillanata, amikor Anderson gyakorlatilag az exeiről való mesélés közben jön rá, hogy egész életében csak egyetlen férfit szeretett igazán, Tommy Leet. Nem bírta feldolgozni, hogy a nagy szerelme kudarccal végződött, a többi férfiban pedig nem találta meg ugyanazt, ezért is lépett ki folyton a kapcsolatokból, és a férfiak is érezték rajta, hogy valami nem stimmel. Önkritikusan megjegyzi, hogy tudja, sokan olyan nőnek látják őt, aki pátyolgatni kell és mindentől megvédeni, ezért is lehet az, hogy amikor a pasijai rájönnek, hogy ő valójában egy okos, talpraesett nő, aki meg tudja védeni magát és nélkülük is tud létezni, sokan erőszakos kitörésekkel reagáltak: Anderson nem titkolja, hogy több alkalommal is volt családon belüli erőszak áldozata, még ha nagyrészt nem is részletezi ezeket.
Pamela Anderson és Tommy Lee a Beverly Hills-i Rodeo Drive-on (Fotó: Carlo Allegri/Getty Images)
PETA-tól a Broadwayig
A filmben kitér arra is, hogyan tanulta meg jó ügyekre használni a szexualitását (például amikor sokáig a PETA állatvédő szervezet kampányarca volt, aki szexi óriásplakátokkal hívta fel a figyelmet számos állatvédelemmel kapcsolatos problémára), elmagyarázza, miért volt fontos számára, hogy kiálljon Julian Assange mellett (azt viszont nem részletezi, tart-e még ez a kapcsolat), de a legérdekesebb talán az, amikor arról mesél, mennyire rosszul bánt világéletében a pénzzel. Amikor a kilencvenes években elvi alapon úgy döntött, hogy nem kér jogdíjakat a házi szexvideójáért, több millió dollárt hagyott mások zsebében, és nyilván a Pam & Tommyval is sokat kereshetett volna, ha hajlandó részt venni benne. A fiai elmondják, hogy az édesanyjuk mindig nagylelkű volt, folyton kisegítette a családtagjait és a barátait, gyakran még akkor is, amikor ez igazi luxus volt számára. Nem gondolnánk, de voltak időszakok az életében, amikor úgy ment a boltba vásárolni, hogy a kasszánál állva azért imádkozott, hogy legyen még valamennyi pénz a bankkártyáján.
Nem én kerestem rengeteg pénzt, inkább mások kerestek rajtam
– mondja kissé beletörődve, hosszasan mesélve arról, hogyan apadtak el a szerepei és a megkeresései a szexvideós botrány után, ami évtizedekre tette tönkre a karrierjét, meghiúsítva az álmát, hogy valódi színész legyen, valódi szerepekkel.
Beletörődtem, hogy azzal kell gazdálkodni, ami van
– mondja, jelezvén, hogy tudja, ha bárhová is hívják szerepelni, sosem várnak tőle többet, mint hogy a szexi szőkét adja.
Fotó: Fred Duval/FilmMagic
A Pamela közelről azonban nem engedi meg, hogy a sok szomorú történet ellenére szomorúan érjen véget, ez a film nem egy magányos és megkeseredett nő portréja, hanem valakié, aki minden megpróbáltatás után újra talpra áll és kezdi elölről. Anderson nem tartja az életét tragikusnak, sőt még csak szomorúnak sem, semmit nem bánt meg és semmit nem csinálna másképp, mindenből csak tanult és fejlődött, és még ma is ugyanolyan impulzív személyiség, mint fiatalon, amikor négy nap ismeretség után ment feleségül Tommy Leehez. Talán csak annyi változott, hogy ha hihetünk neki, mostanában már nem annyira egy új pasit akar szeretni, hanem leginkább önmagát. Szép búcsú, ahogy hosszú évek pocsék szerepei után végre a Broadway-n játszhatja el a Chicago Roxie Hartját, ahol szakmai és közönségsikert arat, és végre hosszú évtizedek után igazi színésznőnek érezheti magát. Reméljük, nem ez volt az utolsó alkalom. Még most sincs késő egy másodvirágzáshoz.
A Pamela közelről már látható a Netflix kínálatában.
