Kritika a Párharc második évadáról

Van a hazai kertévés celebkultúrának egy utóbbi években elharapózott rákfenéje, ami egyre erőteljesebben van jelen. Jelesül: ma már nem elég celebnek lenni, akkor leszel igazi csúcskategóriás, rengeteget foglalkoztatott híresség, ha a párodat, sőt a szűkebb családodat is bevonod a celebkedésbe. Az új hírességek sokszor már úgy készülnek, hogy egy régebbi híresség oldalbordáiként érkeznek valamelyik celebműsorba, hogy aztán a műsor végével már saját jogon is ismert celebritásként távozzanak onnan. Egyre több műsor készül kimondottan párosoknak, szóval az tudja igazán meglovagolni a trendeket és sok munkát elcsípni, akinek a párja is hajlandó beállni az ismert emberek sorába.  

A tévések szempontjából a törekvés érthető. Sokkal könnyebb valódi érzelmeket kicsikarni a hírességekből, ha azt a szerelmén/házastársán/gyerekén keresztül próbáljuk megtenni. Valódivá válik az izgalom, valódiak lesznek a könnyek és őszintébbek a nevetések, ráadásul a nézők úgy érezhetik, hogy a műsorokon keresztül egy kicsit bepillantást nyerhetnek a hírességek párkapcsolatába és magánéletébe. Arra, hogy ez a recept működik, valójában nem is kell jobb bizonyíték a TV2 második évadához érkezett realityjénél, a Párharcnál.

Kozso és Dr Brs élet-halál küzdelme a levegőért (fotó: TV2)

A Kozso és Kósa L.-faktor

Ha lecsupaszítom a dolgot, és kizárólag a felépítést nézem, a Párharc nem egy különösebben izgalmas reality. A feladatok ismétlődnek, és már rögtön az első epizódban is elég fárasztó volt végignézni, hogy a hét páros egyenként megy végig ugyanazon az akadálypályán és teljesítik ugyanazokat a feladatokat, majd a végén beköltöznek egy parasztvakító luxusvillába, hogy ott aztán a „kié lesz a jobb hálószoba” jegyében ugorjanak egymás torkának. A játékok látszólag elhagyott ipari csarnokokban lettek felvéve, és nagyjából azt a fajta szellemességet képviselik, amit a kalandparkok és szabadulószobák tervezői lőnek be maguknak.

Stohl András rutinból hozza a Való Világokból is ismert kissé távolságtartó műsorvezetői énjét, az epizódok pedig nagyjából egyórásak, és mindig akad bennük kivágható felesleg, napi 40-45 perc ebből bőven elég lenne. A leírtak alapján ugyan mindenki azt gondolhatja, hogy a Párharc egy teljesen érdektelen műsor, csakhogy ez nem így van. Ugyanis a bivalyerős casting a hibák és gyenge pontok ellenére simán elviszi a hátán az egészet.

Nem tudom, a tévépokol melyik bugyrából rángatták elő Kósa L. Adolfot, ahogy azt sem, hogy Kozso miért nem szerepelt mostanáig tömegnyi realityben, de mindketten nagy fogások, akiket ilyen szerepkörben még nem használtak el, és mellettük még a sokkal sótlanabb ex-Exatlonos arcok is megbocsáthatóvá váltak, ugyanis a párosok közti nagy korkülönbség ad egyfajta plusz ízt, extra feszültséget ennek az évadnak. Amikor Kósa L. Adolf, és a felesége, Rita utolsóként végeznek az első játékon, egyszerűen szívszorító látni, ahogy szembesülnek a saját teljesítményükkel és életkorukkal a fiatalokkal szemben, és megfogadják egymásnak, hogy ha beledöglenek is, bizonyítani fognak.

Védőöltözékben a Párharc játékosai. Fotó: TV2 / press.tv2.hu

Rutinból ötös

Kozso ugyan számos platformon elmondta már magáról, mennyire érzelmes fickó, de mivel a szemét többnyire napszemüveg mögé bújtatta, ez nem mindig látszott. A Párharcot az egykori ámokfutó gyakorlatilag könnyes szemekkel csinálja végig, valószínűleg ő egy olyan ember, aki ha meglát egy aranyos kölyökkutyát egy reklámban, azonnal sírni kezd. Nyilván ott vannak a rá jellemző, kissé széteső dumái (ismét előhozakodott például a delfinekkel) és vicces, mennyire nyálasan viselkedik párjával, Ágicával, de legalább a műsornak köszönhetően már tudjuk, hogy ebben semmi megjátszás nincs, ő tényleg ilyen, és kicsit átélhetőbbé vált az egészsége összeomlása is, amin az utóbbi években átment. Nyilván lehet röhögni azon, ahogy kilenc méter magasból lezakózik és bár ki van kötve, úgy kapaszkodik egy vasrúdba, mintha az élete múlna rajta, de ő alapvetően a műsor érzelmesebb oldalát domborítja ki.

Szintén nagy fogásnak bizonyult Dr Brs és párja, akik leginkább a magyar átlagembert képviselik, pocakos emberünk pedig folyton kénytelen hallgatni az asszonykájától, hogy milyen gyengén teljesít a játékokban. Jók a dumáik, ráadásul konfliktusokba is beleállnak, ami tökéletes reality-szereplőkké avatja őket. Rácz „hallgatag” Gergő eddig az évad csalódása, túlságosan csendes és visszahúzódó karakter három epizód alapján, bár érhetnek még vele kapcsolatban meglepetések. Vicces még a Kerényi Miklós Máté – Kardffy Aisha duó, ahol előbbi sokat dumál, az utóbbi meg teljesít, de Mischinger Péter is van annyira extrovertált figura, hogy passzoljon ebbe a műsorba, és egymaga annyit szerepel, hogy még a párja visszafogottságát is ellensúlyozni tudja. Somhegyi Krisztián szerelme, Viki tökéletes konfliktusgenerátorként funkcionál, szóval van itt annyi dráma, könny és nevetés, amivel ki lehet húzni pár hetet a tévé előtt, már aki hajlandó erre ennyi időt szánni.

Tény, hogy a Párharc csupán egyike a kertévék rutinműsorainak, eredetiséget nyomokban sem tartalmaz, igazi érzelmeket és érdekes karaktereket viszont igen, és ez elég lehet a felejthető esti szórakozásvágyunk kielégítéséhez.