„Nem tud róla, hogy neki már nem szabadna élnie” – a halál torkából menekült meg Aladár, a „kétfejű” magyar kutya

A kistermetű border collie fél éve meghalni ment egy egri árokpartra. Most, túl egy rendkívüli operáción és a világhíren, teljesebb életet él, mint valaha.

Sári Veronika

2023. Július 01.

Boci. Nagyjából fél évvel ezelőttig Aladár, a ma már túlzás nélkül világhírű border collie még erre a névre hallgatott. Valahol Eger környékén élt – egy pincében. Hosszú, nagyon hosszú éveken át. Rejtély, hogy az idős, sokat megélt és mindezek ellenére is csupaszív jószág végül hogyan lépett meg innen, ahogy az is, hogy ebben volt-e segítsége, vagy az utolsó erejével tette. Csak annyi biztos, hogy a kutyus legközelebb a város külterületén, egy árok partján bukkant fel – akkor már elfekvő állapotban.

Aladár egyébként 14 éves, de 10-nél egy perccel sem tűnik idősebbnek. A szeme okosan csillog, a szőre hosszú és fényes, új családjával rendszeresen kirándul, és ha épp boldogoskodik – ahogy ottjártunkkor is tette jó párszor -, a kis farka úgy jár fel-alá, mint az ablaktörlő. Egy szó, mint száz, egyáltalán nem úgy fest, mint akinek meg lennének számlálva a napjai. Pedig, ha akkor februárban nem abba a bizonyos árokba fordul bele, ma már nagy valószínűséggel nem él.

„Sok mindent láttam már, de ilyet még soha”

Dr. Kárpáti Dalma második generációs állatorvos, nem mellesleg a Border Collie Fajtamentő Egyesület alapító tagja, idén februárban jószándékú állatbarátoktól hallott először a bajban lévő Aladárról. Egy pillanatig sem gondolkozott azon, vállalja-e a kutya ellátását, azonnal igent mondott. Igaz, akkor még úgy tudták, a kutya egy baleset miatt került súlyos állapotba. Csak órákkal később, mikor megérkezett a gödöllői rendelőbe, derült ki, hogy szó sincs itt balesetről: a rettenetes állapotban lévő, csontsovány kutya minden bizonnyal végső gyengeségében kóválygott bele abba az árokba, ahol aztán rátaláltak.

Dr. Kárpáti Dalma és Aladár a világhírű border collie (Fotó: Csomor Ádám)

„A legtöbb helyen gondolkodás nélkül elaltatták volna” – jelenti ki Dalma, majd elárulja, az igazán komoly aggodalmat nem a pincében töltött évek során begyűjtött orrpenész, és az ezzel járó gennyes orrfolyás, és még csak nem is az előrehaladott szívférgesség okozta, hanem az a kisgyerekfejnyi daganat, ami Aladár fenekén éktelenkedett.

„Miközben az már első ránézésre is látszott, hogy a tumor hatalmas, a valódi méretei csak azután váltak nyilvánvalóvá, hogy leborotváltuk körülötte a szőrt. Sok mindent láttam már a praxisom során, de ilyet még soha.”

Miközben az egyesületnél ők is elgondolkodtak azon, érdemes-e kitenni az idős, legyengült állatot ennek a meglehetősen összetett és megterhelő beavatkozásnak, Aladár addigra alighanem eldöntötte, hogy ha már így jobbra fordult a sorsa, akkor maradna még egy kicsit. „A vérképe a testében zajló borzalmak ellenére is meglepően jó volt” – emlékszik vissza Dalma, akinek pontosan ez adta meg az utolsó lökést ahhoz, hogy megoperálja Aladárt.

Dalma és Aladár (Fotó: Csomor Ádám)

Tudtuk, hogy tennünk kell valamit…

A Border Collie Fajtamentő Egyesületet három lelkes, hivatásszerűen is állatokkal foglalkozó állatbarát hozta létre 2017-ben. “Már egy ideje beleláttunk az állatvédelem ügyes-bajos dolgaiba így, hogy állatorvosként és asszisztensként is dolgoztunk” – írják az Egyesület hivatalos honlapján.

Dalma elárulta, az egyik alapító tagjuk foltos, border collie jellegű, gyepmesteri telepről mentett kutyusa, Bodza mintájára tették le a voksot a border collie-k mellett. “Minden tagunk tartja és imádja a fajtát, és nehezen tudjuk elképzelni, hogy egy ennyire érzékeny, embercentrikus kutyát, hogyan tudnak emberek láncon, sertésólban, vagy pincében tartani.”

Az egyesület telephelyét egy állatorvosi rendelő közvetlen környezetében alakították ki. Kettő alap kennellel és örökölt kutyaházakkal indultak, és ezt a számot mára sikerült megduplázniuk. Ahogy az Egyesület tagjainak létszámát is. 2022-ben a Border Collie Fajtamentő Egyesület összesen 79 kutyának segített új, felelős családot, gazdit találni.

“A kutyák tényleges mentésén kívül célunk, hogy felnyissuk a szemeket, hogy a border collie milyen családba való.”

…és csak ezután jött a világhír

„Közben megkerült a gazda is. Sok mindent mondott a kutya korábbi életéről – többek között kiderült, hogy évekig egy pincébe zárva tartotta -, ám arra, hogyan került ilyen lesújtó állapotba, nem adott elfogadható magyarázatot.” A fajtamentők végül lemondatták a kutyáról, Aladárt pedig a gondozásukba vették azzal a céllal, hogy kerüljön bármibe, meggyógyítják és a hátralevő időre szerető családhoz juttatják, ahogy az elmúlt 6 évben már annyi védencükkel tették.

És láss csodát, a terv első fele működött: Aladár, ha lassan is, erősödött, igaz, vele együtt a fenekén lévő aggresszív daganat is új erőre kapott. „Két hét alatt 30%-kal megnőtt, a szövettani vizsgálat pedig kimutatta, hogy egy 3-as stádiumban lévő, kifejezetten izmokat támadó, rosszindulatú daganattal állunk szemben” – mondja Dalma, aki, mielőtt sor került volna az operációra, rövid – alig néhány másodperces – videót töltött Aladárról – vagy, hát pontosabban a 3 kilós daganatáról – a Border Collie Fajtamentés Facebook-oldalára. Arra, ami ezután következett, nem voltak felkészülve.

„Emlékszem, volt egy pillanat, mikor le kellett tiltanom az értesítéseket, annyira idegesítővé vált, hogy állandóan jön valami” – meséli az állatorvos a videóról, ami nagy meglepetésükre, rövid időn belül 70 millió emberhez jutott el(!) világszerte. A vírusszerűen terjedő felvételnek hála a következő napokban sok száz támogató, biztató és kedves üzenetet kaptak. De nem csak azt. „Nagyon sok hülyeség is jött. Becsmérlő kommentek, beszólások, durva megjegyzések arról, hogy állatkínzók vagyunk, mintha egyszerűen nem ment volna át az embereknek, hogy mi „nem játszunk azzal a daganattal”, hanem épp megmenteni igyekszünk ezt a kutyát. Pedig még oda is írtuk a videó mellé.”

Dalma azt mondja, Aladár története nem csak a Facebookon, de más közösségi médiás felületen is megmozgatta az embereket. Vagy legalábbis akkor úgy tűnt. Többen is jelentkeztek, hogy szívesen magukhoz veszik, ha felgyógyul. „Mondanom se kell, hogy ezek az emberek később már nem voltak sehol. Hiába tette meg Aladár, ami tőle telt. Hiába bírta ki a ritkaságszámba menő műtétet, erősödött meg, szedett magára egy kis izmot és tért vissza a szemébe az élet, a krónikus betegségeivel együtt úgy tűnik, nem kell senkinek.”

galéria

Megnézem

Összes kép (8)

Egy család, ahol 14 év után, végre kutyába veszik

„Hozzám valahogy mindig a legnyomorultabbak kerülnek” – jelenti ki az állatorvos, miközben Aladár fejét simogatja, majd azzal folytatja, hogy: „Aladár esetében mondjuk magától értetődő volt, hogy nálam lábadozik.” Mint kiderül, korábban is volt már rá példa, hogy egy lábadozó mentvényüket egy időre hazavitte, de a kistermetű border collie esetében erre nemcsak a szakértő állatorvosi ellátás és rehabilitáció miatt volt szükség: „Ő az én kis Frankensteinem, persze, hogy mindezek után én viselem a gondját.”

És bár nem tagadja, hogy szimpatizál Aladárral, Dalmának minden vágya volt, hogy ő is gazdisodjon. „Egyszerűen túl sok a kutyám” – vallja be a fiatal állatorvos, aki otthonát eddig három kutyával – köztük egy Doki névre hallgató, szintén mentett berni pásztorral – osztotta meg. „Aladár meg, mintha csak tudta volna ezt, az első pillanattól igyekszik igazodni hozzánk. Látszik rajta, hogy mérhetetlenül szeretne kötődni. Oda megy, ahova én, még a rendelőbe is velem jön, ahol néhány hét alatt azt is megtanulta, hogyan legyen teljesen láthatatlan.”

Fotó: Csomor Ádám

A sors végül úgy hozta, hogy Aladár – minden jó tulajdonsága ellenére – végül mégsem gazdisodott. Vagyis, de mégis. A fajtamentés április végén Facebook-posztban tudatta, hogy a hányattatott sorsú, világhírű kutyusnak végül megtalálták azt a családot, ahol a megannyi gyötrelmes év után, őt is kutyába veszik. Az időt, ami még megadatott neki, Dalmáéknál tölti majd. „Az utóbbi időben rengeteget tanultam ettől a kutyától. Abból, ahogy él. Türelmesebb lettem, nem csak vele, de a többiekkel is. És mégis:

amikor ránézek, összeszorul kicsit a szívem, mert arra gondolok, hogy az emberek nem látják meg azokat a kincseket, amiket meg lehetne látni. Mert bizony itt vannak az orrunk előtt – süketen, taknyosan, köhögősen, de itt vannak.”