Az élet egy állandó tanulási folyamat. Minden életszakaszunkból kiveszünk és elraktározunk valamit. Szinte mindenkivel történhetett már olyan esemény, aminek hatására átértékelte azt, hogy mi is igazán fontos az életben. Így történt ez Donny Dust-tal is, miután 37 évesen szívrohamot kapott.
Hat hónapot töltött a vadonban, hogy meggyógyuljon
Donny a szívrohama előtt éppen Alaszkában vezetett egy expedíciót, majd hazatérése után két nappal mellkasi fájdalomra panaszkodott. Kezdetben azt hitte, hogy pusztán a tengerszint feletti magasság változása okozza a problémát, a szívroham azonban meg sem fordult a fejében. De miért is fordult volna? Donny fiatal volt és rendkívül aktív életet élt. Évekig tengerészgyalogos volt, később pedig túravezető lett a vadonban, mindemellett pedig még egy 245 km-es ultramaratonra is készült a perui dzsungelben.
„Amikor kórházba kerültem, nehezen hittem el, hogy szívrohamot kaptam, de bevittek egy műtőbe és egy stentet tettek be” – mondta a Guardiannek.
A férfi azt is elmesélte, hogy három nappal később, mikor kijött a kórházból, alig tudott járni, és egy kardiológiai rehabilitációs csoportba is bekerült. Érezte azonban, hogy neki valami egészen másra van szüksége a gyógyuláshoz.
„Egy barlangba költöztem, miközben állatokra vadászhattam és a tiszta patakból ihattam.”
Miután szívrohamot kapott, a vadonba költözött (Fotó: Instagram/Donny Dust)
Talán elsőre mindez egy hirtelen felindulásból támadt ötletnek tűnik, azonban Donny már kicsiként is rengeteg időt töltött a szabadban. Megtanulta, hogyan használja fel a természet adta lehetőséget a túléléshez.
„Mindig volt nálam egy füzet a fiaim fényképével, vagy valami írással”
A kétgyermekes édesapa elárulta, hogy feleségével ugyan elváltak, de ez idő alatt semmiképp sem szeretett volna távol maradni két fiától, így gyakran ingázott a vadonban lévő otthona és a valódi között. A leghosszabb szakasz azonban, amit egyhuzamban „remeteként” töltött az erdő mélyén, 2 hónap volt. Donny barlangról barlangra élt, hiszen mindegyik más és más kényelmi funkcióval rendelkezett: az egyik egy forrás mellett volt, de akadt olyan is, amely például a könnyebb táplálékszerzést tette lehetővé.
„A »főbarlangban« volt egy ágy – értem ez alatt a nagy halom füvet és leveleket. Volt egy kis tetőablaka, így a tüzem füstje felszállt rajta, plusz láttam a csillagokat is” – mesélte Donny, majd hozzátette, hogy a barlangok között olykor két napot is sétálnia kellett.
Ugyan fiai rendkívül hiányoztak neki, tudta, hogy eljött a gyógyulás, illetve az elmélkedés ideje.
Mindig volt nálam egy füzet a fiaim fényképével, vagy valami írással.
Donny nem is tétlenkedett, hiszen szerszámokat, csapdákat, kosarakat és agyagedényeket is készített.
Egyik éjjel még egy medve is meglátogatta
Egyik este kialudt a tűz, majd nem sokkal később a férfi egy meleg, nedves érzést tapasztalt a lábán. Donny szeme vélhetően rögtön kipattant, miután a félhomályban megpillantotta, ahogy egy fiatal fekete medve a lábujjait nyalogatja. Szerencsére a sikolya még a medvét is elijesztette.
Elmondása alapján a szívinfarktusa megváltoztatta. Az életünk bármelyik percben véget érhet, éppen ezért hangsúlyozta, hogy fontos megtalálnunk azokat az értékeket, amik mentén szeretnénk élni az életünket. Persze a természet iránti szeretete továbbra sem szűnt meg, hiszen jelenleg is kétlaki életet él. A való életben másokhoz hasonlóan albérletet bérel és igyekszik minél több időt tölteni gyerekeivel, de megesik, hogy néhány napot a vadonban tölt, amit rendszerint meg is oszt követőivel.
Felkaroltam a modern élet ezen részét. Remélem, hogy felkeltheti az emberek kíváncsiságát a természet iránt.
