A kísértetjárta festmény, amely megmozdul, ha félrenézel
Bill Stoneham The Hands Resist Him című festmény által ábrázolt figurák állítólag megmozdulnak, sőt éjszaka elhagyják a vásznat. Első pillantásra egyértelmű, hogy van valami mélyen nyugtalanító William Stoneham 1972-es munkájában. A festmény egy fiatal, kicsit Trump-arckifejezésű fiút ábrázol, aki egy kísértetiesen élethű, lebiggyesztett szájú baba mellett áll. Mögötte, az üvegajtón túli sötétben gyerekek kezei nyúlnak utána. A műalkotás önmagában is elég félelmetes, de a tulajdonosait ért kísértések még hátborzongatóbbá teszik. Állítólag a művészeti világ több prominens alakja, aki kapcsolatba került a festménnyel, nem sokkal a megvétel után meghalt, köztük Henry Seldis művészeti kritikus és John Marley színész is. Marley 1984-ben halt meg, és a festmény majdnem két évtizedre eltűnt, de 2000-ben megjelent az eBay-en. Az új tulajdonosok igyekeztek minél előbb túladni rajta, mert szerintük az éjszaka közepén a fiú és a festményen látható baba összeverekedtek, megrémítve a pár négyéves kislányát. A tulajdonosok azt is állították, hogy mozgásérzékelős kamerákkal rögzítették a felvételt arról, ahogy a festményen látható fiú fizikailag elhagyja a keretet, és félelmében elszalad a szobában. A tulajdonosok felhívták a figyelmet arra, hogy szívproblémások ne licitáljanak a festményre. Sokan arról számoltak be, hogy pusztán a festmény nézése is idegessé tette őket.
Bill Stoneham: The Hands Resist Him
Stoneham végül előállt, hogy beszéljen a festmény inspirációjáról, felfedve, hogy a fiú a képen ő maga, a háttérben lévő kezek más életeket képviselnek, a baba pedig két világ közötti vezetőjét. Stonehamet örökbe fogadták ugyanis, és a festmény ennek a folyamatnak a rossz emlékeit ábrázolja. Van egyébként egy folytatása is The Hands Invent Him címmel, amely az ajtó túloldalán lévő jelenetet ábrázolja. Inkább nem tekintenénk meg…
A gyötrődő ember
A gyakran a világ egyik legkísértetesebb festményének nevezett Gyötrődő ember története olyan, mint valami horrorfilmé. Jelenlegi tulajdonosa, Sean Robinson elmesélte, hogyan került a birtokába ez a szörnyű festmény. „A nagymamám adta nekem. Készítője ismeretlen, de tudjuk, hogy a művész saját vérét keverte a festékbe, és nem sokkal a festmény elkészülte után öngyilkos lett.” Robinson hozzátette, hogy „veszélyes” lenne eladni a festményt, mivel „nagyon furcsa dolgok történnek azokkal az emberekkel, akik ugyanabban a szobában, vagy akár csak ugyanabban a házban tartózkodnak a festménnyel”. A vérrel átitatott festék és az öngyilkosság minden bizonnyal kiváló ürügy egy kísérteties háttértörténethez, de mik is pontosan ezek az „igazán furcsa dolgok”, amelyeket Robinson említett? YouTube-csatornáján azt állította, hogy sírást és nyögdécselést hallott a házában, egy férfialak pedig egyszer üldözőbe vette őt. Állítólag film is fog készülni a kísértethistóriából.
Forrás: The Anguished Man Facebook-oldala
Lány, akinek a szeme követ
A texasi Austinban található Driskill Hotel gazdag történelemmel rendelkezik. Működésének teljes ideje alatt elnököket, rocksztárokat és mindenféle prominens embert látott vendégül. A Driskill Hotelnek azonban van egy állandó vendége is egy kísérteties kislány képében, akit egy festmény ábrázol. A szóban forgó festmény Charles Trevor Garland Love Letters című művének modern másolata, amelyet Richard King készített. A festményen egy kislány látható, egyik kezében virágcsokorral, a másikban szerelmeslevelekkel. A történet szerint 1887-ben Temple Lea Houston amerikai szenátor négyéves lánya, Samantha tragikusan meghalt a Driskill Hotelben. A fiatal lány egy labdát kergetett, amikor megbotlott, és leesett a hotel lépcsőjén. A hotelbe látogató vendégek azt állították, hogy a lány arckifejezésének változását látták, amikor a festményt bámulják, vagy úgy érezték, a lány szemeivel követi a mozgásukat. Néhányan arról is beszámoltak, hogy rosszul érzik magukat, amikor a festményt nézik. Valójában azonban a festményen szereplő lány nem Samantha Houston.
Charles Trevor: Garland Love Letters
Az elégethetetlen festmény
Az 1950-es években Giovani Bragolin művész festménysorozatot készített, amely fiatal, könnyes szemű gyerekeket ábrázolt. Valamilyen oknál fogva ezeknek a festményeknek a tömeggyártású nyomatai hihetetlenül sikeresnek bizonyultak az egész világon – csak az Egyesült Királyságban több mint 50 000 példányt adtak el a festményekből. A The Crying Boy néven ismert mű viszont tragédiák követték. 1985-ben a The Sunban megjelent egy cikk „A síró fiú lángoló átka” címmel, amely részletezte May és Ron Hall tapasztalatait, akiknek leégett otthona Rotherhamben. A tüzet egy serpenyő okozta, amely túlmelegedett és lángra lobbant, és szinte mindent elpusztított a földszinten – kivéve a The Crying Boy lenyomatát. A család azt állította, nem a serpenyő indította el a tüzet, hanem maga a festmény. A lap szerint az egyik tűzoltó azt mondta, hogy 15 különböző lakástűz helyszínén volt, ahol minden megsemmisült, de a The Crying Boy nyomtatványa épen maradt. A The Sun hamarosan cikksorozatot közölt erről a furcsa jelenségről. Azt állították, hogy egy surrey-i otthon is leégett hat hónappal azután, hogy a tulajdonos megvásárolta a The Crying Boy egy példányát; egy norfolki pizzéria egy tűzvészben megsemmisült, a másolat bezzeg maradt, egy nő Wight szigetén pedig sikertelenül kísérelte meg elégetni a festmény egyik példányát.
Bragolinról köztudott, hogy rossz körülmények között élő gyerekeket festett, így számtalan elmélet látott napvilágot, amelyek megpróbálták megmagyarázni, hogy pontosan mi is állhat az elátkozott festmény hátterében. Néhányan azt állították, hogy a fiú meghalt egy tűzben, és lelke a festményben rekedt. Bármi is volt az igazság, a The Sun 1985 halloweenjén több száz példányt gyűjtött össze a festményből, és felgyújtotta azokat.
A The Crying Boy című sorozat egyik darabja
A fej nélküli alak
1994-ben James Kidd reklámfotós és egy festő, akit csak Laura P.-ként azonosítottak, kiállították munkáikat az arizonai Tombstone galériájában. Kidd bemutatott egy fényképet, amelyet egy régi postakocsi-megállóban készített Tombstone-ban – egy dupla expozíciós felvételt, amelyen furcsa módon egy figura látható a bal oldalon, és úgy tűnik, nincs feje. Laurát annyira lenyűgözte a fénykép, hogy megkérdezte Kiddet, készíthet-e róla olajfestményt. De ahogy a festményen dolgozott, Laurának olyan furcsa érzése támadt, hogy egyáltalán nem kellett volna elkezdenie a munkát. Hirtelen furcsa dolgok kezdtek történni körülötte, például akárhányszor kiegyenesítették az irodai dolgozók a festményt a falon, másnap reggel mindig ferdén állt. Később a garázsban tárolt festmény felett mindig beesett az eső, hiába jöttek ki a tetőfedők megnézni, mi lehet a probléma. Amint elvitték onnan a fura alkotást, a hiba többé nem fordult elő. Ezután a tárgyak elkezdtek lepotyogni a falról, Laura szomszédja pedig, aki kölcsönkérte a festményt, megesküdött, hogy egy fehér, ködös alakot látott az otthona sarkaiban kúszni.
A fej nélküli alak Laura P. festményén
A nő, aki az esőben ázik
Az 1996-ban Svetlana Telets ukrán művész által készített The Rain Woman egy esőben álló nőt ábrázol, akinek vonásai eltorzultak és megnyúltak. Teljesen feketébe öltözött, és nagy, széles karimájú kalapot visel, amely a keret széléig ér. Önmagában hátborzongató, de a tulajdonosaira gyakorolt állítólagos hatások miatt az emberek szerint átkozott is lehet a festmény. Egyrészt sokan kényszert éreznek a megvásárlásra, behozzák az otthonukba, majd hamarosan egy sor dolgot tapasztalnak meg, beleértve az álmatlanságot, a rémálmokat, a szerencsétlenséget és az állandó figyelés érzését. Ritka esetekben a The Rain Woman tulajdonosai arról számoltak be, hogy láttak vagy hallottak valakit mozogni otthonuk körül. Maga Telets is azt állította, hogy furcsa élményei vannak a festménnyel kapcsolatban. Hat hónappal a festés megkezdése előtt azt mondta egy helyi újságnak, hogy „mindig úgy éreztem, valaki állandóan figyel engem”. Amikor elkezdett dolgozni a festményen, az volt a benyomása, mintha valaki más állna mögötte, és csupán eszközként használja őt, mintha egy idegen erő irányítaná a kezét. Az első vásárló visszaküldte a festményt Teletsnek, mondván, nem tud aludni, és úgy érzi, valaki vele van a lakásban. A második vásárló is így tett, miután úgy érezte, a nő árnyékként követi őt.
Svetlana Telets: The Rain Woman
A Halál és a Gyermek
Edvard Munch életét gyerekkora óta kísérte a halál. Leginkább a Sikoly című híres darabjáról ismert, de erről a művéről sokan úgy gondolják, hogy kísértetjárta. Ez a darab, a Halál és a gyermek, azt a tragikus pillanatot ábrázolja, amikor egy fiatal lány holtan fedezi fel édesanyját az ágyban. Egyesek azt állították, hogy a gyermek szeme követi őket, ahogy mozognak a szobában. Ez azonban egy meglehetősen elterjedt festési technikának tudható be.
Edvard Munchnak egészen fiatal korától kezdve meg kellett küzdenie a halállal. Édesanyja hatéves korában elhunyt, nővére pedig néhány évvel később meghalt, őt apja követte a sorban. Élete vége felé így írt gyermekkoráról: „Az otthonom a betegség és a halál otthona volt. Soha nem léptem túl az ottani csapást. Ez a művészetemre is hatással volt.”
Edvard Munch: A halál és a gyermek (Fotó: Universal History Archive/Universal Images Group via Getty Images)
Pogó, a bohóc
Ennek a hátborzongató és rémes képnek a készítője John Wayne Gacy, aki az egyik legveszélyesebb sorozatgyilkos volt az amerikai történelemben. Csak „Gyilkos bohócként” ismerték, mivel napközben „Pogo, a bohócként” lépett fel, éjszakánként azonban Chicago utcáit járta, és fiatal férfiakat gyilkolt meg. John Wayne Gacy tulajdonképpen kéjből ölt, maga a gyilkosság aktusa adott neki izgalmat. Hat évig tartó ámokfutása következtében 33 fiatal férfi halt meg, miközben Gacy a társadalom teljesen hasznos tagjaként mutatkozott be, partikon és kórházakban „Pogo, a bohócként” lépett fel.
Gacy egy sor festményt is készített, Walt Disney Hét törpéjének képeitől és Elvis portréitól a tájképekig és Jézus Krisztus illusztrációkig. De egyik sem olyan kísértetiesen félelmetes, mint önarcképe, a Pogo, a bohóc, amely nappali bohócjelmezében ábrázolja őt. A paranormalitásban hívők természetesen azt hiszik, hogy a különösen gonosz egyének szellemei kötődhetnek a holmijukhoz.
John Wayne Gacy: Pogó a bohóc (Fotó: Steve Eichner/WireImage)
Ebben lehet is valami. 2001-ben Nikki Stone zenész 3000 dollárért vásárolta meg a festményt, nem sokkal az eladás után azonban Stone azt mondta, hogy a kutyája meghalt, édesanyjánál pedig rákot diagnosztizáltak – az eseményekről úgy vélte, hogy összefüggésbe hozhatók Gacy hidegrázó festményével.
Abban a reményben, hogy megszabadulhat az állítólagos elátkozott tárgytól, Stone kölcsönadta a festményt egy barátjának, hogy tárolja. Ennek a barátnak a szomszédja hamarosan meghalt egy autóbalesetben, a másik barát pedig, aki felajánlotta, hogy megtartja a festményt, öngyilkosságot kísérelt meg. „Csak meg akarok szabadulni tőle” – mondta Stone Pogo, a bohócról 2005-ben.
