Mitől lesz egy dal igazán emlékezetes? Erre nem lehet egyértelmű választ adni, nincs bevált receptje a sikernek, sőt, sokszor még a szakmabeliek sem tudják megmondani, hogy az adott szám hol végzi majd a slágerlistákon. Nyilván számít az előadó, a téma, a szöveg, a dallam, de például az is, hogy mikor jön ki, vagy milyen marketing van mögötte. Utóbbira nagyon jó példa Taylor Swift, aki mindig easter eggeket, vagyis apró információmorzsákat rejt el, amiből következtetni lehet a következő albumára – ezt a Midnights című lemezével mesterfokon űzte. De említhetnénk Meghan Trainort is, akinek Made You Look című dala a TikTokon tarolt egy kihívás keretében, így lett belőle csupán néhány nap alatt világsláger.
Persze vannak olyan dalok is, amik nem az eredeti előadójukkal tudtak igazán nagyot szólni – bár sok esetben itt sem volt rájuk panasz –, hanem feldolgozásként. Ezeket mutatjuk!
I Will Always Love You
Kezdjük a sort mindjárt egy klasszikussal. Dolly Parton, a szerelmes country dalok koronázatlan királynője volt az, aki papírra vetette az I Will Always Love You című dalt. Az 1974-es szerzemény akkor is kedvenc volt, a Billboard Hot Country Songs toplistájának élére is felkerült, ráadásul ebben az évben ez lett a legtöbbet eladott kislemez is. Egyszóval: tarolt. Aztán jött 1992-ben a Több mint testőr, Whitney Houston egy újrahangszerelés, és már jóformán senki nem emlékezett arra, hogy 18 évvel ezelőtt mekkora sláger is volt ez a dal. A sztorihoz hozzátartozik, hogy maga Kevin Costner ajánlotta Houston és a stáb figyelmébe, és a dal felülírta az eredeti sikerét. 1994-ben a Grammy-n is díjazták két kategóriában, a Billboard pedig 2014-ben a hatodik helyre választotta a minden idők legjobb szerelmes dalait összegyűjtő listán.
Dolly Parton előadásában:
És Whitney Houstonéban:
If I Were a Boy
BC Jean a saját fájdalmas szakítását írta bele 2008-as dalába, ami az If I Were a Boy címet kapta. A saját albumára szánta a szerzeményt, még fel is vette hangszereléssel, csakhogy a stúdió végül visszadobta neki. Még ugyanebben az évben Matthew Knowles – Beyoncé apja – megvásárolta egy ismeretlen szerző dalának jogait, mert úgy gondolta, a lánya előadásában sikert arathat. Jean, aki teljesen véletlenül értesült a hírről, érthető módon nem örült, csalódottságát a MySpace oldalán fejezte ki. A hír eljutott Beyoncéhoz, akivel végül megállapodást kötöttek: övé lehet a dal, cserébe duettet énekel Jeannal annak debütáló albumához.
BC Jean előadásában:
És Beyoncé feldolgozásában:
I Love Rock ’n’ Roll
Mondhatnánk, hogy senkinek nem kell bemutatni az I Love Rock ‘n’ Roll című számot, hiszen mindenki ismeri Joan Jett klasszikusát. Csakhogy a rocksláger eredetileg nem az ő dala. Az Arrows nevű brit rockegyüttes rögzítette 1975-ben. Jett ’76-os turnéja során hallotta a dalt, és ’77-ben a Runaways-szel próbálgatni kezdte, de végül a Joan Jett & the Blackhearts 1981-es feldolgozása volt az, amiből kislemez lett. A Billboard Hot 100 első helyéig jutott, 1982-ben pedig harmadik helyezet lett. A verzió 2016-ban bekerült a Grammy Hírességek Csarnokába.
Így énekelte az Arrows:
És így Joan Jett & the Blackhearts:
Respect
Ha bárki beírja a keresőbe, hogy Respect, azt láthatja, hogy Aretha Franklin daláról van szó, csakhogy nem. Tény, hogy valóban ő volt az, aki örökzölddé tette, de Otis Redding amerikai soulénekes volt a szerzője és előadója is. 1965-ben jelent meg kislemezként a dal, amit aztán 1967-ben Aretha Franklin is rögzített. A két változat jelentősen eltér egymástól, még a dalszövegben is történtek változtatások, mert az nem volt eléggé politikailag korrekt. 1967-ben jött ki Franklin verziója, amiért két Grammy-t is kapott, a kor egyik legjobb R&B dalának tartották. Öröksége is legendás: 1987-ben a Grammy Hírességek Csarnokába került. 2002-ben a Kongresszusi Könyvtár felvette a National Recording Registry-be. A Rolling Stone magazin 2004-es „Minden idők 500 legnagyobb dala” listáján az ötödik, a 2021-es verzión pedig az első helyre került. Az Amerikai Hanglemezipar és a National Endowment for the Arts pedig felvette az „Évszázad dalainak” listájára is.
Ha kíváncsi vagy az eredetire:
És jöjjön Aretha változata:
Girls Just Want to Have Fun
Robert Hazard 1979-ben rögzített egy demót a saját szerzeményével, ami a Girls Just Want to Have Fun címet kapta. A férfi szemszögből íródott sláger némi szexista felhangot képviselt, hiszen arról szólt, mit akarnak a nők a hálószobában. Ezen csavart egy nagyot Cindy Lauper, aki feminista himnuszt csinált az eredeti felállásból, és egy olyan videoklippel tette emlékezetessé, hogy senkinek ne legyen kétsége afelől, ez a dal örökérvényű. 1982-ben debütált az ő előadásában, ebben az évben a US Billboard Hot 100-as listán második helyig vitte, Laupert pedig Grammy-díjra jelölték miatta.
A Robert Hazard-féle verzió:
És amit már jól ismerünk:
Without You
Ha azt mondjuk Without You, valószínűleg neked is Mariah Carey ugrik be, csakhogy eredetileg ez a dal nem az ő érdeme. De még csak nem is Harry Nilssoné, aki szintén feldolgozta. A dalt először a Badfinger rockegyüttes rögzítette, ők voltak a szerzői is, ugyanakkor nem gondolták, hogy túl sok potenciál lenne benne, ezért 1970-es No Dice című albumuk első oldalának zárására szánták. Ezután jött Nilsson, aki kicsit újragondolta a szívszaggató nótát, és 1971-ben kijött egy kislemezzel. Bár a dal sikeresnek bizonyult, és a Billboard Hot 100 tizedik helyéig feltornászta magát, valójában mégsem tudott akkora ívet befutni, mint Mariah Carey feldolgozásában. Az énekesnő egy étteremben hallotta a Nilsson-féle előadást, és nagyon megérintette, ezért döntött úgy, hogy Music Box című nagylemezére felénekli. A dal különlegessége, hogy az album pontosan egy héttel Nilsson halála után jött ki, így egyfajta tisztelgés lett belőle.
Harry Nilsontól így hangzott:
Mariah Carey vitte igazán sikerre:
Knockin’ on Heaven’s Door
Nem, ez sem a Guns ’n Roses eredetije, sőt, nem is azé a több tucat előadóé, akik így vagy úgy feldolgozták már. Valójában Bob Dylan és a Grateful Dead adta elő a Dylan & The Dead turné kezdetén 1987 júliusában, ez volt a zárószám. Axl Rose-ék is ebben az évben kezdték el először játszani, azonban 1991-ben került először kislemezre, és hatalmasat szólt. Második lett a brit és az új-zélandi kislemezlistán is ebben az évben, de még 1992-ben is Európa-szerte hatalmas rajongás volt körülötte.
Bob Dylan előadásában:
És a Guns ’n Rosestól:
Proud Mary
A Proud Mary konkrétan egybeforrt az idén elhunyt Tina Turner nevével, ő volt az, aki életre keltette a dalt, ám ez is egy feldolgozás. Creedence Clearwater Revival amerikai rockegyüttes dala volt eredetileg és 1969 márciusában a Billboard Hot 100 második helyéig tornászta fel magát, tehát már akkoriban is sikeres volt. Aztán jött Ike és Tina Turner, és belevitték a Tina-féle energiát, innentől kezdve pedig szinte senki nem volt, aki emlékezett volna, honnan indult meghódítani a sláger a világot. Ez lett az egyik olyan dal, ami szinte Turner összes koncertjén felcsendült, sőt, karrierjének egyik legfontosabb állomása lett, hiszen egy Grammy-t is bezsebelt érte R&B kategóriában.
A Creedence Clearwater Revival előadásában így hangzott:
Majd jött Tina:
