nlc.hu
Szabadidő
Clennon King különös élete

Elmegyógyintézetbe zárták, mert be akart iratkozni egy egyetemre, pár évvel később már az Egyesült Államok elnöki posztjáért indult

Azután megpróbálta elrabolni a saját gyerekeit, valamint megalapította az Isten Pártját, önmagát pedig tisztelendő rabbinak, illetve fekete istenségnek szólította. Bemutatjuk a polgárjogi mozgalom egyik legkülönösebb figuráját.

Clennon King (vagy pontosabban: Clennon Washington King Jr.) a fekete polgárjogi mozgalom egyik különc, ellentmondásos és kevésbé ismert alakja volt: professzor, lelkész és politikus, az első afroamerikai, aki megpróbált bejutni a Mississippi Egyetemre, és ugyancsak az első, aki az Egyesült Államok elnöki posztjáért indult. Körülbelül öt évtizeden átívelő karrierje során viselkedése jobbára a merész és a kifejezetten bizarr között mozgott, amivel legalább ugyanannyi ellenséget szerzett az afroamerikai közösségben, mint a többségi fehér társadalom tagjai között.

A meghiúsult beiratkozás

Clennon King 1920. július 18-án született a Georgia állambeli Albanyban, középosztálybeli családban; szülei hét gyermeke közül ő volt a legidősebb. Édesapja, idősebb Clennon Washington King ismert polgárjogi aktivista volt, és a századforduló egyik legbefolyásosabb afroamerikai értelmiségije, Booker T. Washington sofőrjeként dolgozott. A Tuskegee Intézetben szerzett alapdiplomát, majd a Case Western Reserve Egyetemen mesterdiplomát, mielőtt az 1940-es és 1950-es években különböző fekete főiskolákon tanított. 1957-ben az Alcorn Mezőgazdasági és Mechanikai Főiskola (ma Alcorn Állami Egyetem) történelemprofesszoraként King az NAACP (vagyis a legfontosabb fekete polgárjogi szervezet, a Országos Szövetség a Színesbőrűek Felemelkedéséért) tagjait gúnyosan igazi Tamás bátyáknak nevezte, amiért azok – legalábbis az ő véleménye szerint – az integrációval próbálták kisebbrendűségi komplexusaikat csillapítani. Válaszul az Alcorn diákjainak egy csoportja egy akasztófára függesztette fel King képmását, és több mint hatszáz diák bojkottálta az óráit. Az 1958-as tanév végén a főiskola felbontotta King szerződését.

King ezután úgy döntött, hogy megpróbál beiratkozni a kizárólag fehér tanulók számára fenntartott Mississippi Egyetem nyári egyetemi kurzusaira. Ám miután a tanulmányi osztályon beállt a sorba, hogy regisztráljon, az iskola tisztviselői kiemelték, és bekísérték egy irodába, ahol a hivatalnok közölte vele, hogy a kérelme feldolgozása sokkal hosszabb időt vesz igénybe a szokásosnál, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy nem iratkozhat be. Amikor King kérte, hogy visszatérhessen a tanulmányi osztályra, az egyetem vezetősége ráhívta az állami rendőrséget, akik erőszakkal eltávolították az épületből, egy várakozó autóba ültették, és börtönbe vitték. Onnan pedig átszállították egy elmegyógyintézetbe.

Ismételjük: mindössze azért, mert be akart iratkozni egy egyetemre, amely elviekben minden állampolgár számára nyitva áll.

Clennon King

Clennon King az ötvenes években (Fotó: Mississippi Department of Archives and History)

Ki tudja, meddig maradt volna a diliházban, ha nem lép közbe az öccse, C.B. King, a neves ügyvéd és polgárjogi aktivista, aki körülbelül két hét után sikeresen elérte, hogy Kinget kiengedjék.

Szabadulása után Clennon King repülőre ült Atlantába, majd szülővárosába, Albanyba költözött. Ahogy akkoriban nyilatkozta: „Nem akarok Mississippiben tanulni, ha ők sem akarnak engem. Szerintem J. P. Coleman kormányzónak bocsánatot kellene kérnie tőlem, és az államnak meg kellene térítenie a családomnak a szabadon bocsátásom költségeit”.

Gyerekrablás és szavazatvásárlás

Az egyetemi balhét követően King addig is meglehetősen tumultuózus élete még jobban felpörgött: alattomos üldöztetésre hivatkozva a hatvanas évek elején Kubában, Mexikóban és Jamaicában kért politikai menedéket (de sehol nem fogadták be), aztán 1960-ban a Független Afro-Amerikai Párt képviseletében indult az elnökválasztáson, amivel ő lett az Egyesült Államok első afroamerikai elnökjelöltje. Végül 1485 szavazattal a 11. helyen végzett 12 jelölt közül, vagyis alaposan lemaradt a győztes John F. Kennedy mögött, aki összesen 34 220 984 szavazatot zsebelt be. Ugyanebben az évben, miután elvált harmadik feleségétől, Kaliforniában megpróbálta elrabolni mind a hat gyerekét az anyjuktól, ám nem járt sikerrel; a hajmeresztő mutatvány miatt, valamint azért, mert természetesen tartásdíjat sem fizetett, végül egy időre letartóztatták, de aztán óvadék ellenében kiszabadult, és Hawaiira menekült, majd hat éven át járta a világot: Kanadától a Karib-térségig, Európától Líbiáig, Mexikótól Etiópiáig. Miután visszatért az Egyesült Államokba, feladta magát, és négy évet ült a San Quentin börtönben.

Mindez persze nem szegte kedvét, és a hetvenes években is olyan nekibuzdulással ugrott fejest a különböző konfliktusokba, mint korábban. 1970-ben Georgia állam kormányzójának jelöltette magát, 1974-ben Georgia állam törvényhozói testületébe próbált bekerülni, majd 1976-ban a Dougherty megyei bizottságába, és indult Albany városának elnöki tisztségéért is; de minduntalan elbukott. Pedig a 76-os kampányokban még 100 dolláros jutalmat ígért annak, aki rá szavaz; csakhogy mivel a szavazatvásárlás illegális, Kinget elítélték, és a bíró egy év próbaidőre felfüggesztett büntetést javasolt. King nem fogadta el az ajánlatot, hanem fellebbezett.

Az ún. washingtoni menet, a polgárjogi mozgalmak egyik legjelentősebb megmozdulása (fotó: Wikipedia)

Az ún. washingtoni menet, a polgárjogi mozgalmak egyik legjelentősebb megmozdulása (Fotó: Wikipedia)

Isteni időzítés

Aztán King, aki ekkoriban már az Albanyban található Isteni Misszió Egyház lelkészeként működött, egy héttel az 1976-os elnökválasztás előtt, amelyen az akkori elnök, Gerald Ford a demokrata kihívó (és plains-i baptista esperes) Jimmy Carter kormányzóval szemben indult, látványos akcióba kezdett azért, hogy a közeli, kizárólag fehérekből álló plains-i baptista közösség szegregációs gyakorlatát megszüntesse. King és három másik fekete férfi felvételét kérte a gyülekezetbe, de persze azonnal elutasították őket az egyház 1965-ös, négereket és polgárjogi agitátorokat kizáró politikájára hivatkozva. Az országos sajtóban nagy vihart kavart a dolog, és számos közszereplő, köztük Carter is, politikai ihletésűnek minősítette King erőfeszítéseit. King azonban visszautasította a kritikát, és a The New York Timesnak nyilatkozva rámutatott, hogy a tagsági kampány időzítése „egyáltalán nem politikai töltetű időzítés volt, hanem Isten-eredetű”. „Nem tudom, hogy Isten miért így időzített” – tette még hozzá.

1978-ben King Miamiba tette át székhelyét. A tulajdonában lévő lakóépületben működtette bizarrabbnál bizarrabb vállalkozásait, mint például a Minden Felekezet Isteni Missziója egyházat, az Arenia Mallory Vallási Iskolát, a Miami Templomi Tanácsot, a Társadalmi Akció nevű szervezetet és az Isten Pártját; ez utóbbi biztosított hátországot további sikertelen politikai akcióihoz, egyebek mellett egy 1996-os Dade megyei polgármesteri kampányhoz, amelynek során a párt jelöltjei melegítőnadrágban, pólóban és kirúzsozott szájjal jelentek meg a nyilvánosság előtt (Az egyiptomi fáraók is rúzst viseltek – magyarázta a különös koncepciót az elnök a Miami New Timesnak).

King ekkoriban rendszerint tisztelendő rabbinak, illetve fekete istenségnek szólíttatta magát. A különc és nyughatatlan polgárjogi harcos évekig küzdött prosztatarákkal, míg végül 2000 februárjában, 79 éves korában el nem hunyt. Halála alkalmából Clinton elnök kegyelmet adott King öccsének, Prestonnak, egy neves brit akadémikusnak, hogy részt vehessen öccse temetésén; a férfi ugyanis már évtizedek óta nem léphetett az USA területére, mivel 1961-ben megtagadta a katonai szolgálatot.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top