Kevin Spacey és Jonathan Majors esete tökéletesen rávilágít arra, hogyan kezelte a filmipar a szexuális zaklatással/bántalmazással kapcsolatos vádakat a #metoo kirobbanásakor, és hogyan állt hozzá néhány évvel később. Amikor Spacey kapcsán előjött, hogy fiatal férfiakat fogdosott, kihasználva az ismertségét és hatalmát egy színház művészeti igazgatójaként és hollywoodi sztárként, a karrierje néhány nap leforgása alatt a lefolyóba került. Majors esetében az ügy már teljesen másképp zajlott.
Fél évtizednyi különbséggel
Spaceytől szinte azonnal megvált az őt képviselő ügynökség, a CAA, lecserélték őt a már teljesen leforgatott A világ minden pénze című filmben, aminek bizonyos jeleneteit újra leforgatták egy másik színésszel (Christopher Plummer), csak nehogy Spacey-vel kerüljön a film a mozivásznakra. Egy bemutatásra váró filmjét örökre elsüllyesztették, és kiírták őt a sikersorozatából, a Kártyavárból is.
Spacey ügyénél valamivel kisebb reflektorfényt kapott a Marvel univerzum és a Creed III főgonosza, Jonathan Majors esete. Miután a sztárt megvádolták, hogy érzelmileg és fizikailag is bántalmazta a barátnőjét, a vele hosszú távra szerződött Disney (velük a Marvel-filmek mellett egy bokszolós drámája is talonban volt) nem szakított meg vele azonnal minden kapcsolatot, sőt a Loki második szezonját be is mutatták az ősszel a Disney+-on, bár annak promóciójában a színész már nem vett részt. A közös munkát ugyan az egeres cég parkolópályára állította a sztárral, a végleges döntésükkel azonban megvárták Majors bírósági tárgyalását, és csak azután szakították meg minden kapcsolatukat a színésszel, miután a bíróság bűnösnek találta őt az ellene felhozott vádakban.
A két esetet alig néhány év választja el egymástól, mégis ordító különbség van aközött, ahogyan kezelték őket. És pont ezt sérelmezi Kevin Spacey is, aki immár két perből jött ki győztesen, de a várt hatás elmaradt: a felmentése után sem kap munkalehetőséget azoktól a stúdióktól, akik akkoriban elpártoltak tőle.
„Hiszem, hogy a közönség hisz bennem”
Kevin Spacey először az amerikai bíróságon tisztázta magát még 2022-ben. Az őt megvádoló Anthony Rappnek 40 ezer dollár sérelemdíjat kell fizetnie a színésznek. Ezt követte a londoni bíróság tavalyi döntése, ami kilenc vádban tisztázta Spaceyt. A színész úgy érezte, ezután eljött az ideje a visszatérésének.
Egy korábbi interjújában elmondta, hogy számos munkaajánlata volt az elmúlt évek során, de a legtöbb producer végül arra hivatkozva farolt ki a közös munka lehetősége alól, hogy előbb megvárják, hogyan végződnek az ügyei a bíróságon – egy magyar filmben való munkáját is hasonló okból bukta. Végül győzött, a telefonja mégsem kezdett el csörögni.
Kevin Spacey elhagyja a londoni bíróság épületét, 2022-ben (Fotó: Karwai Tang/WireImage)
Spacey elmondása szerint a bírósági döntések után a színész kollégáinak nagy része már hajlandó lenne újra együtt dolgozni vele, és így van ezzel sok rendező és producer is, csakhogy az írók már nem gondolnak rá, amikor szerepeket írnak, a filmek befektetői és a stúdiók pedig nem szívesen látnák a nevét a filmjeik plakátjain.
Hiszem, hogy a közönség hisz bennem. Sajnálatos, hogy egyetlen személy beszél az egész brit közvélemény nevében, illetve akad néhány filmstúdiónál, tévécsatornánál vagy streaming szolgáltatónál dolgozó ember, aki dönthet az egész amerikai közvélemény nevében. Úgy gondolom, hogy előbb-utóbb valaki majd kockáztatni fog, és azt mondja: »Hiszek benned. Hiszek benned mint színészben, és hiszek benned mint emberben. Hiszem, hogy tanultál és megváltoztál. És szeretnék neked lehetőséget adni, hogy visszatérj«
– fejtette ki nemrég egy Telegraphnak adott, nagy vihart kavart interjú során.
A nagy visszatérése elé azonban újabb akadály gördült. A Channel 4 brit tévétársaság Spacey Unmasked (Spacey álarc nélkül) címmel májusban egy dokumentumfilmmel rukkolt elő, melyben tíz olyan vádló állt elő a saját Spacey-s zaklatási történetével, akik a korábbi bírósági perekben nem voltak érintettek. A tíz esetből kilenc teljesen új, ráadásul nagyon széles spektrumot fednek le: a legrégebbi például 48 éves, és még abból az időből származik, amikor a sztár még gimnáziumba járt.
A vádak sosem érnek véget
A Telegraphnak adott interjú szerint Kevin Spacey úgy látja, a róla készült dokumentumfilmet annak biztos tudatában készítették az alkotói, hogy ő majd elbukja a pereit, és még egy utolsót belerúghatnak, miközben már a földön fekszik. A pereket azonban megnyerte, a győzelme után pedig kizárólag azért álltak elő vele, mert már túl sok pénzt fektettek a filmbe ahhoz, hogy kukázhassák.
A sztár azt is sérelmezte, hogy egyáltalán nem bántak korrektül vele az alkotók. Ugyan elküldték neki megjelenés előtt a felvételeket, ám mindössze egyetlen hetet adtak neki, hogy reagálhasson, miközben az elhangzott vádak némelyike több évtizedre nyúlik vissza, ezért több időre lett volna szüksége ahhoz, hogy tisztázhassa magát.
A filmben többek között azzal vádolják Spaceyt, hogy egy fiatal színészt elhívott moziba megnézni a Ryan közlegény megmentését, és mellette maszturbált, de volt olyan vád is, miszerint Spacey az egyik fiatal színészkollégáját fogdosta a Kártyavár forgatásán. Az interjú során a színész már bőszen neki is fogott a vádak hiteltelenítésének.
Kevin Spacey a Kártyavárban (Fotó: Profimedia)
Az egyik őt vádolóról elmondta, hogy három évvel a vádak után a férfi meztelen fotókat küldött neki magáról önkéntesen, egy másik vádló pedig évekkel az általa megírt sztori után – miközben azt állította, hogy megszakította a kapcsolatot Spacey-vel – e-mailt küldött neki, amiben kifejezte, mennyire örült a viszontlátásnak, és megkérdezte, tudna-e szerepet szerezni neki a Phillips kapitány című filmben, aminek Spacey volt az egyik producere.
Tagadásban
Ugyan Spacey és ügyvédi csapata sorra dönti meg az ellene hozott vádakat, azért a vádlók nagy számából le lehet vonni a következtetést: valami gond biztosan volt Kevin Spaceyvel. Ezt teljesen ő maga sem tagadja. A vádak nagy részét koholmánynak tartja, egy másik részét pedig valóban megtörtént esetek felnagyításának és elferdítésének. Azt azonban elismeri, hogy a történtekről részben a korábbi életmódja tehet, miközben tagadja, hogy a hatalmával direkt visszaélt volna, még úgy is, hogy a legtöbb vádlója fiatal színész volt, és saját bevallásuk szerint felnéztek a sztárra:
Minden kapcsolatban vannak hatalmi dinamikák. De soha nem használtam a pozíciómat olyan quid pro quo helyzetekre, mint például »Ha bejössz a lakókocsimba, akkor adok neked egy szerepet vagy elintézek egy meghallgatást«. Ez nem jelenti azt, hogy soha nem ajánlottam embereket egy rendezőnek, de nem volt semmilyen ár, amit fizetni kellett volna ezért. Abszolút nem. A vádakból úgy tűnik, néhányan azt hitték, csak azért, mert 15 percig beszélgettem velük, netán egyszer együtt szívtunk vagy italoztunk, én leszek a mentoruk, de ez nem így volt.
Elmondása szerint régen tényleg flörtölős volt a forgatásokon, gyakran tett szexuális tartalmú megjegyzéseket és szívesen incselkedett, viccelődött a kollégákkal, de szerinte ez akkoriban még megszokottnak számított a szakmában, és tanulva a történtekből ma már sosem tenne ilyet.
Sztárok Spacey mellett
Spacey visszatérése mellett kampányol számos híres színésztársa is. Sharon Stone szerint Spacey esete csak arra világít rá, hogy a hírnévnek árnyoldalai is vannak, és azok az emberek, akik őt vádolják, egyszerűen csak nem mertek szembenézni önmagukkal, miután megalkudni kényszerültek önmagukkal, és mégsem sikerült valóra váltaniuk a titkos terveiket.
Liam Neeson egyenesen jó és jellemes embernek nevezte Spacey-t. „A szakmánknak szüksége van rá, és nekem személyesen is hiányzik” – mondta az Elrabolva-filmek csillaga. F. Murray Abraham, az Amadeus és a Fehér Lótusz sztárja szerint Spacey
egy kitűnő ember, én mellette állok, és az vesse rá az első követ, aki bűntelen.
Kevin Spacey és Sharon Stone Mihail Gorbacsov 80. születésnapját ünneplő gálán, a Royal Albert Hallban (Fotó: Dominic Lipinski/PA Images via Getty Images)
Spacey mellé állt a brit színészlegenda, Stephen Fry is, aki ugyan elismerte, hogy a színésztársa viselkedése olykor mások számára kellemetlen volt, és átlépett bizonyos határokat, de
…hogy olyan emberekkel együtt emlegessék őt együtt, mint Harvey Weinstein, hogy továbbra is zaklassák és keressék a hibáit, hogy egy egész dokumentumfilmet szenteljenek olyan vádaknak, amelyek egyszerűen nem számítanak bűncselekménynek… Hogyan lehet ezt arányosnak és indokoltnak tekinteni?
Megbocsássunk?
Stephen Frynak valamiben jó eséllyel igaza van. A Spacey ellen felhozott vádak (figyelembe véve azt is, hogy – legalábbis a bíróság szerint – több esetben hamisnak vagy túlzónak bizonyultak) jó eséllyel nem számítanak bűncselekménynek. Semmi olyat nem követett el, mint mondjuk Harvey Weinstein, amiért börtönbüntetéssel kellene számolnia.
Spacey inkább az a fajta kellemetlen alak lehetett a munkahelyen, aki megjegyzést tesz a kollégái ruháira, tesz pár flörtölő megjegyzést, túl közel ül, túl közel áll, túl közelről beszél, minden alkalmat megragad, hogy időnként bizonyos kollégáihoz érjen, és ha úgy adódik a helyzet, olyan helyen is kiköthet a keze, ahol nem kéne, és a jó Isten mentse meg az embert attól, hogy a céges karácsonyi partin mellette üljön.
Ezek mindegyike rendkívül kellemetlen tud lenni, a legtöbben egyáltalán nem szívesen vagyunk egy csapatban hasonló kollégával, pláne nem akkor, ha ő a főnökünk – márpedig Spacey a karrierje csúcsán sokszor producerként is részt vett a munkáiban, nemcsak színészként –, és egy jobb munkahelyen ezért minimum egy figyelmeztető beszélgetés jár a HR-osztályon, vagy épp azonnali elbocsátás.
Innentől kezdve már sok múlik azon, mennyire hiszünk abban, hogy az emberek képesek a fejlődésre, illetve hiszünk-e a megbocsátásban.
Kevin Spacey már hosszú évek óta persona non grata a hollywoodi filmstúdióknál és streamereknél, nincs komolyabb színházi munkája sem, és képtelen normális megbízásokat szerezni abban a szakmában, amiben a legjobb. A busás perköltségek és az életmódja felélte a megtakarításai javát.
Állítása ellenére nem tudhatjuk biztosan, hogy Spacey valóban megváltozott-e a történtek hatására – az első egy-két évben még érezhető gúnnyal és cinizmussal reagált a vele történtekre –, de azt biztosan mondhatjuk, hogy bármennyi is igaz a vádakból, az elmúlt években megfizetett érte. Ünnepelni, áldozattá vagy mártírrá avatni valóban nem kéne őt, de tényleg olyan súlyú a bűne, hogy egy életre távol tartsák őt a hivatásától? Ez az a kérdés, amire nem léteznek könnyű válaszok.
