A fejtetőn cilinder, azon bronz hegesztőszemüveg, a nyakat fekete bőrpánt szorítja, abból egy aranyozott kereszt lóg, akkora, hogy derékig ér, és annyira finoman munkálták meg, hogy attól félünk, csak attól elhajlik, hogy ránézünk. Elsőre azt sem vesszük észre, hogy a kereszt fordított, alatta pedig hímzéssel díszített, inkább tekintélyt parancsoló, mint szexi fűző. Nincs ujj, amin ne lenne vaskos gyűrű – az egyik sárkányt formál, a másik egy kibelezett mechanikus óra alkatrészeiből készült –, azt pedig nem is tudjuk, hogy ami a fülön lóg, fülbevaló-e még, vagy egy egészen új kategóriát találjunk-e ki rá. Vagy mégse, hiszen valaki már alighanem kitalálta.
Fotó: Neményi Márton
Ez nem egy extrém viselet, hanem egy hétköznapi outfit a steampunk világában; a szubkultúra tagjai ugyanis egy annak idején elképzelt, de soha el nem jött valóságban élnek, ahol mindent gőz, mágia és a mindenféle illegális csencselésből megélni próbáló pórnépet elnyomó gazdag elit hajt. Magyarországon kevesen ismerik, (akik igen, azok viszont rajonganak érte), pedig messze a steampunk a legkönnyebben felismerhető stílusirányzat (életmód? világnézet?) a világon. Igaz, nem könnyíti meg az elterjedését, hogy nyilván megnézik az embert, ha így áll sorban a Tescóban.
Ettől függetlenül rendszeresek a találkozók, konferenciák, versenyek és piacok, és még csak nem is a cosplay-rendezvények részeként, hanem önállóan is; mi most a Dürer Kertben jártunk, egy kézműves vásáron, ahol mindenki szabadon megmutathatta a valódi énjét. És ahol még párbajokat is tartottak, fegyver helyett esernyővel és teáscsészékkel.
Fotó: Neményi Márton
Aki azt hiszi, a sci-fi az elmúlt évtizedek találmánya, az nagyot téved: a 18. században már nagy divat volt, hogy az emberiség lehetséges jövőképeivel játszottak a szerzők, illetve egyéb nem létező helyzetekre kerestek létező magyarázatokat, vagy fordítva. (Ez ugyanis a sci-fi hagyományos definíciója.) A viktoriánus korban, az ipari forradalom idején, a gőzgépek megjelenésekor (sejti mindenki, mire megy ki a játék, ugye?), végképp elszállt a szerzők fantáziája, és úgy képzelték, hamarosan az egész életünket ezek a gépek uralják majd. Ez persze így is lett, leszámítva a gőzt.
Nekünk sem kell szégyenkeznünk: még Jókai Mór is írt steampunk regényt (bár szegénynek senki sem szólt, hogy az), igaz, a 20. század második felében játszódó A jövő század regénye inkább a Habsburgok hatalmi játszmáiról szól, de azért akadnak benne repülőgépek, bocsánat, aerodrómok és egyéb, a szubkultúrába illő nyalánkságok. Az első magyar sci-fi film, A háromszázéves ember pedig 1914-es (!); sajnos elveszett, de a fent maradt képkockáknak és fotóknak hála egy igazi steampunk alapmű lehetett.
Fotó: Neményi Márton
Magát a szót persze csak pár évtizede használják, először egy Kevin Jeter nevű szerző használta egy magazinnak írt levelében, 1987-ben, félig viccből: az akkoriban elképesztően divatos cyberpunk irányzatot ekézte úgy, hogy „szerintem egyébként a viktoriánus fantasy lesz a következő nagy dobás, már ha találunk rá egy megfelelő szót, akár a korszakra jellemző technológia alapján.”
Esetleg a steampunk?
A korabeli fantasy szerzőknek pedig több se kellett, rávetették magukat a lehetőségre: visszanyúltak a korabeli jóslatokhoz és feldúsították a saját ötleteikkel. Van, aki egész kasztrendszert talált ki, ahol több faj él egymás mellett – mint a hagyományos fantasy regényekben –, van, aki a mágiát is behozta, de a történetek általában sötétek, tragikusak, tele ármánnyal és elnyomással. A ma hozzáférhető legismertebb – és legjobb – példa a popkultúrában a Netflixen hatalmas sikerrel bemutatott Arkane című sorozat, de részben steampunk világban játszódik az első két Hellboy-film, és Guy Ritchie Sherlock Holmesa is rengeteget köszönhet a divatirányzatnak.
Fotó: Neményi Márton
Talán Douglas Fetherling fogalmazott a legtalálóbban:
A steampunk arról szól, hogy milyen lett volna a múlt, ha előbb érkezik meg a jövő.
A steampunk – szerencsére íratlan és viszonylag laza – szabályai szerint öltözködni pedig egyszerre nagyon nehéz és rendkívül hálás. Bármi megengedett, az ember szabadjára engedheti a fantáziáját, és amíg hozza a viktoriánus vibe-ot, addig akármit kombinálhat akármivel. Ehhez azonban rengeteg gyakorlás, technikai tudás és kitartás szükséges. Össze is vásárolhatóak az outfitek, persze, ám mivel jobbára kézműves ruhákról és kellékekről van szó, nem olcsó mulatság a steampunk életvitel, és így az alkotás öröme is elmarad.
Az árusok és vendégek közt körbekérdezve kiderül, hogy nincs szigorú szabályrendszer arra, hogy mit hívunk steampunknak, mi fér bele és mi nem, inkább hangulat és életérzés ez, mint konkrét divatirányzat. Az biztos, hogy ha az ember egy kicsit belemélyed a témába, és ránéz egy steampunk öltözetre, biztosan meg tudja állapítani, hogy tényleg steampunk-e.
„Az anakronizmus a lényeg, és az erkölcs, ami áthatotta az élet összes területét; egyébként tényleg minden belefér – fogalmaz a steampunk vásár egyik szervezője, Kelemen Krisztina, az Alkoss Magad! hobbibolt és iskola vezetője. – Mi például textilszobrászatnak hívjuk azt, ahogy készülnek a ruhák és a kiegészítők; mindent újrahasznosítunk, ami csak a kezünk ügyébe kerül. Megkövesítjük az alufóliát, még a csövét is felhasználjuk, drótokkal merevítünk, elektronikai termékeket, óraalkatrészeket is beépítünk, de még spatulát, csavarokat is. Ezen a babán még a táncruhám is rajta van valahol.”
Fotó: Neményi Márton
Az anyaghasználat ügyében is szabad a pálya, igaz, a műanyagot nem szeretik a steampunk művészek; ha nem tudják megúszni, antikolják, rézzel kezelik, rozsdásítják. „A rozsda nagyon fontos, attól válik olyanná minden tárgy, mintha a viktoriánus korból maradt volna fent. Majdnem olyan fontos, mint az anakronizmus: az oda nem illő tárgyak, kiegészítők használata, legyen szó elektronikáról, mágiáról, vagy Verne Gyula világáról”. Nem is beszélve a műfaj nevének punk kitételével: pont úgy használják látszólagos összevisszaságban, mégis teljes harmóniában a különböző használati tárgyakat, mint a Sex Pistols annak idején, hála Vivienne Westwood second hand boltjának, ahonnan öltözködtek.
Visszatérve az erkölcsiségre: egyszerre tartják szem előtt a kor elvárásait és figurázzák is ki őket. Ezért tartanak kő-papír-olló párbajokat esernyőkkel, és ezért izgatja őket a fűző. „Ez utóbbi a leginkább megosztó téma, az aktivistáktól az orvosokig mindenkinek van véleménye, de ettől még elidegeníthetetlen része a steampunk divatnak”. Krisztina biztosít mindenkit, hogy az ő fűzőik kényelmesek, „nem acélmerevítősek, nem arról szól ez, hogy negyven centis legyen a nők dereka”. Találkoztunk olyan nővel is a vásáron, akinek egészségügyi okokból kellett fűzőt hordania, és ha már így alakult, beépítette az outfitbe.
Fotó: Neményi Márton
„Egyszer szervizbe vittem a laptopomat, láttam, hogy ott hever ez a sok nyomtatott áramkör, kidobásra ítélve. Megsajnáltam, hazavittem őket.” Baranka tizenhárom éve ipari formatervező, nála minden tárgy új életet kap, a nyomtatott áramkörökből például ékszereket készít. Még szép, hogy hívják a vásárokra: amit művel, az még akkor is beépíthető a steampunk divatba, ha nem ezzel a céllal készül. Ha például összeállt a viktoriánus-fantasy szett, csak éppen lemaradt az öv, jól jöhet egy, a régi metrók peronjából készült darab.
„Egy hidegburkoló srác ismerősöm hozza nekem a gumipadlók leeső szélhulladékait, azokból készülnek. Ez itt az úgynevezett metróminta, de tyúklábat és bordáslemezt is találsz itt, és mivel kaucsukból vannak, kényelmesek és flexibilisek az övek.” Ahogy a bicikliszerszám is, ha hirtelen ki kell nyitni vele egy sört, és a gépalkatrészből készült chokerek is sokkal nőiesebbek, mint ahogy ezt olvasva gondolnánk. „Csapágyakból nyaklánc, féklámpaizzóból fülbevaló, régi vízvezetékből szobor, de a biciklik csapágygyűrűjéről, és a Trabantból kiszedett tűgörgős kosárról sem mondta még senki, hogy nem steampunk.”