Ismerjük a történetet: VII. Henrik uralkodása után a fia, VI. Eduárd rövid trónon töltött ideje után két egyaránt rettenthetetlen, de merőben különböző királynő vezette Angliát. Míg I. Mária véreskezű uralkodásáról vált hírhedtté, addig I. Erzsébet, a Tudor-ház utolsó tagjaként meghatározó nagyhatalommá tette Angliát. A két nő a brit történelem megkerülhetetlen alakjává vált, nagyságuk azonban árnyékot vet valakire, aki legalább annyira hajthatatlan volt, mint Mária, és annyira eszes, karakán lázadó, mint Erzsébet. Ő volt Lady Jane Grey.
Jane-t ambiciózus apósa, John Dudley ügyködéseinek köszönhetően – akarata ellenére – ültették a trónra unokatestvére, VI. Eduárd halála után, s lett belőle I. Johanna angol királynő. Jane uralkodása azonban nem tartott tovább kilenc napnál.
A bosszúvágyó I. Mária ellopta tőle a trónt, és lefejeztette – mint ahogy azt Paul Delaroche 1833-as Lady Jane Grey kivégzése című festménye is ábrázolja. A fehérben, lekötött szemmel térdelő Jane nem több, mint egy áldozatra kész ártatlan bárányka. Ha Jane szóba is kerül a kilencnapos regnálásáról szóló lábjegyzeteken túl, legfeljebb minden idők legnagyobb bajba jutott hölgyeként emlegetik.
Fotó: Wikipedia
„Kapják be! Mi lenne, ha átírnánk a történelmet?!”
– teszi fel a kérdést a Prime új sorozata, a My Lady Jane narrátora. A széria a legújabb azon kosztümös, a történelmi hűséget homályosan értelmező romantikus produkciók sorában, melynek hullámát a Bridgerton indította el.
A Netflix ultrasikeres sorozatában a nézők elmerülhetnek a Jane Austent idéző románcban (és ámulhatnak a nem feltétlenül korhű kosztümökön és zenéken) úgy, hogy nem kell foglalkozniuk az éra társadalmi problémáival. Hiszen a félvér Sarolta királyné (akinek való életbeli afrikai származása megosztja a történészeket) egy olyan régenskori London felett uralkodik, ahol a rasszizmus nem létezik, a faji egyenlőség adott.
Így van ez a My Lady Jane-ben is, ami szintén adaptáció. Brodi Ashton, Cynthia Hand és Jodi Meadows azonos című regényének feldolgozása. A (végtelenül szellemes) narrátor „Írjuk át a történelmet!” felkiáltása pedig egyértelművé teszi, hogy a My Lady Jane egy alternatív valóságban játszódik.
Hamisítatlan romantasyként (mely a romantikus és a fantasy műfajának tökéletes elegye) a kor vallási feszültségét a fantázia világának elemeivel képezi le. Azaz, protestánsok és katolikusok helyett az etiánuszok (akik képesek állattá változni) és az igazak (akik nem) állnak konfliktusban egymással. Szó szerint mintázza a történelmet: például Erzsébet (itt: Bess) anyja, Boley Anna is ismert etiánusz volt, Mária pedig az állatokká változó emberek megrögzött üldözője.
Talán viccesnek hangzik a koncepció, a My Lady Jane ezáltal mégis képes közelebb hozni a mai kor nézőihez, mégis milyen komoly szerepe is volt őseink életében a vallásosságnak. A Tudor-kori emberek élete rövid volt és nehéz, ezért a megváltásra törekedve éltek. Ez a cél meghatározta a gondolkodásmódjukat és mindennapi cselekedeteiket. Ezért nem volt mindegy, melyik is „az egyetlen, igaz hit” – a kérdés, ami Jane Grey életét is meghatározta.
My Lady Jane
Nem csak egy fiktív „erős nő”
Akárhogy is maradt (vagy nem maradt) fenn a kollektív tudatban Lady Jane Grey, és ábrázolják akármennyire is tragikus sorsú, bajba jutott hölgyként, a valóság az, hogy a kilencnapos királynő éppolyan tűzrőlpattant volt, mint fiktív képmása. Sőt, egyes történészek kifejezetten rámenősnek jellemezték, aki nem félt kiállni a maga igazáért.
Éppen ezért, amikor Emily Bader határozott, öntörvényű nőnek ábrázolja alakításában Jane-t, az nem egy hollywoodi fogás. Nem az a fajta „erős, női karakter”, aki hibátlan, kemény, már-már férfias, és gyakorlatilag azért íródott, hogy befogja a feministák száját.
Hanem a valós reprezentációja a nőnek, aki erős volt, bátor és hajlandó volt meghalni azért, amiben hitt. Mária ugyanis a történelemkönyvek szerint hajlandó lett volna megkegyelmezni elődjének, miután felségárulásért perbe fogták és bűnösnek ítélték. Jane azonban továbbra is szókimondóan tartotta magát protestáns hitéhez. Ezáltal keményen szembe szállva Máriával – akinek királynőként a legfontosabb célja Anglia rekatolizációja volt, – s így megpecsételve a sorsát.
Jane a vérpadra magával vitte az imakönyvét, melyben a (sorozatban már nem élő) édesapjának üzent. Arra kérte, hogy ne gyászolja őt és férjét, Guildford Dudley-t.
Bízz benne, hogy a halandó életünk elhagyásával megnyertük a halhatatlanságot
– írta. Guildfordtől azonban sosem búcsúzott el. Nicola Tallis történész szerint Jane azt gondolta, a kivégzés előtti találkozás csak még fájdalmasabbá tenné a végzetüket, pedig hamarosan úgyis együtt lesznek egy olyan helyen, ahol nem szakíthatják el őket egymástól.
My Lady Jane
A szerelem, amit meg kell menteni
A fenti sorokat látva kétség sem fér hozzá, mi inspirálhatta a My Lady Jane központi szerelmi szálát. Azt a túlfűtött, mindent elsöprő románcot, amivel Lady Jane nemcsak Mária, de a Bridgerton trónbitorlója is lehet. Jane és Guildford epekedése egymás iránt, illetve az őket alakító Emily Bader és Edward Bluemel többszörösen kárpótolhatja a Bridgerton harmadik évadában csalódott nézőket.
A sorozatban ugyanis Jane és Guildford kényszerházassága hamar elfojtott szenvedélyektől feszülő szövetséggé, majd lángoló szerelemmé válik. Egy olyan kapoccsá, ami még inkább fűti Jane meggyőződéseit a protestánsokkal, elnézést: etiánuszokkal kapcsolatban.
A pár a valóságban kevesebb, mint kilenc hétig voltak házas, melyből nem maradt fent túl sok információ. Feltehetőleg, nem sok időt töltöttek együtt, miután állítólag Guildford az esküvő után lebetegedett, Jane pedig hazament a szüleihez. Tallis szerint ezalatt „nem valószínű, hogy közel kerültek egymáshoz”. Mivel Guildford egy „szolgálatkész feleséget” akart, Jane pedig „nem volt hajlandó más akarata előtt meghajolni – még akkor is, ha a férjéről volt szó”. (Ez mondjuk teljesen egybevág a My Lady Jane-ben látottakkal.)
Egy másik történész, Eric Ives azonban felidézi Jane Máriának írt levelét, melyben mint „a férjét szerető feleség” hivatkozott önmagára. Ám, ha Jane és Guildford nem valószínű, hogy joggal pályázhatnának a történelem legnagyszerűbb szerelmespárja címre, fiktív másaiknak kérdés nélkül odaadnánk a titulust.
