A pár éve elhunyt Jeffrey Epsteinről a legtöbb embernek az jut elsőre eszébe, hogy az amerikai milliárdos sportot űzött abból, hogy a magángépével csapatostul hordta a magánszigetére a fiatalabbnál fiatalabb, gyakran kiskorú lányokat, hogy ott aztán a hozzá hasonlóan dúsgazdag barátaival szórakozhasson velük. Nemrég Donald Trump – Epstein gépeinek gyakori utasa – azzal került be a hírekbe, hogy megvásárolta egykori haverja régi gépét, és azzal járja Amerikát a kampánykörútja során.
Dúsgazdagék körében mostanában amúgy is nagy hóbort a privát sziget, Larry Ellisontól kezdve Richard Bransonon át sokan fektették a pénzüket egy ilyen saját játszótérbe. A privát kis homokozójukban ugyanis nem kell tartaniuk a pórnép vizslató tekintetétől, hiszen az tényleg a világtól elzárt helyen található, ahová kizárólag azok nyerhetnek bebocsátást, akiknek ők maguk engedélyezik azt. Egy ilyen helyen bármi megtörténhet, és ahogy Epstein esetében láttuk, sokszor meg is történik. Nem csoda, ha a privát sziget a filmesek fantáziáját is mozgásba lendíti.
Óó, egy magánsziget az álmom…
Nem is volt olyan rég, amikor A menüben egy dúsgazdagok számára kitalált, saját szigeten működő fine dining étterem működésébe kaphattunk bepillantást, de még az is élénken él az emlékeinkben, amikor Daniel Craig egy techmilliárdos magánszigetén nyomozott a Tőrbe ejtve emlékezetes folytatásában. Most a korábban leginkább színésznőként ismert Zoë Kravitz (Hatalmas kis hazugságok) érdeklődése fordult a privát szigetek felé.
Channing Tatum a Vészjelzésben (Fotó: Profimedia)
Nagyjátékfilmes rendezői bemutatkozásában, a Vészjelzésben (korábbi munkacímén Pussy Island) ugyanis megismerkedhetünk a techmilliárdos Slater Kinggel, aki leginkább azzal szereti mulatni az idejét, hogy a kollégáival/haverjaival a paradicsomi szigeten henyélnek, és hogy ne unják halálra egymást, nőtársaságot is visznek magukkal. Nézzük a dolog pozitív oldalát: Epstein vendégeivel ellentétben itt legalább senki sem kiskorú.
Könnyebb megbocsátani a gaztetteket a szörnyen jóképű és nem mellékesen dúsgazdag fasziknak, és Zoë Kravitz (a híresen jóképű Lenny Kravitz lánya) is tudja ezt. Nem véletlenül választotta Slater King szerepére a Magic Mike-filmekkel mennybe menő, általában jófiúkat játszó Channing Tatumot (akivel aztán össze is jött a forgatáson, de ez már egy másik történet).
A filmben először egy nyilvános bocsánatkérő videóban láthatjuk Slatert, amint egy korábbi – nem részletezett, de látszólag a #metoo-hoz kapcsolódó – ügye miatt kér sűrűn elnézést, és megígéri, hogy tanulva az esetből meg fog változni. Ennél nagyobb red flag kevés létezik a világon, de a pincérnőként dolgozó Fridát ez sem érdekli különösebben, miután a férfi rámosolyog egy rendezvényen és teljesen leveszi a lábáról. Ő és a legjobb barátnője, Jess az átmulatott este után kapja is a meghívót Slater magánrepülőjére, és a távolról villogó red flagek ellenére eszükbe sem jut nemet mondani.
Channing Tatum és Naomi Ackie (Fotó: Profimedia)
A felejtés bére
Miért ment oda? Milyen ruhát viselt? Ivott alkoholt? Fogyasztott drogot? Flörtölt előtte a pasival? Kihívóan táncolt vele? Ez csak néhány azon tipikus kérdés közül, amire egy nőnek nagy eséllyel válaszolnia kell, ha nemi erőszak miatt feljelentést tesz a rendőrségen. Megalázó folyamat, ráadásul sanszos, hogy többször is végig kell menni rajta, miközben kellemetlenül nagy esély van arra, hogy az erőszakkal vádolt férfi büntetés nélkül, netán egy ejnyebejnyével megússza az ügyet.
Hát nem lenne jobb az egészet inkább elfelejteni? Felejtés útján szabadulni egy traumától és tovább élni az életünket, mintha mi sem történt volna? Sokan vannak, akik biztosan csábítónak találnák a gondolatot. Kravitz filmje, a Vészjelzés elsősorban ezt a témát járja körül.
Izgalmas kérdéseket vet fel, izgalmas helyzeteket teremt, ugyanakkor a történet és a karakterek bemutatásában nem visz elég mélyre. Jobban érdekli a témájából kihozható „a nők a végén véres és kegyetlen bosszút állnak” narratíva akciójelenetekké való kibontása, mint a traumák nyílt színi boncolása. De ettől még a Vészjelzés egyáltalán nem lesz rossz mozi.
Kravitz nem tipikus színészből lett rendező, ugyanis nem elégszik meg annyival, hogy a drámáját szinte kizárólag a színészei játékára építi fel. A Vészjelzés minden képkockája, a zenehasználata, a hanghatásai csodás stílusról és érzékenységről árulkodnak, valamint arról, hogy a film készítője nagyon tudatosan bánik a filmnyelvi eszközökkel. Bár a sztori jó részében azt figyelhetjük, ahogy néhány lány bulizik és lazsál egy milliárdos parti-szigetén, a filmje sosem válik unalmassá, apró jelek és filmes eszközök sokaságával tudja érzékeltetni velünk a veszély állandó jelenlétét, megőrizve a feszültséget.
Disznó pasik gyűrűjében
A film szereplőgárdája is egészen kiváló. Elsősorban Channing Tatum az, aki parádézik, de a milliárdos romlott arcú pasikból (Christian Slater, Simon Rex és Haley Joel „Halott embereket látok” Osment…) álló sleppje is kiváló választás, egyszerűen érezzük rajtuk, hogy a látszólagos kedvességük ellenére valami rosszban sántikálnak. A főszereplő Fridát alakító Naomi Ackie-t korábbi a félresikerült Whitney Houston életrajzi filmből ismerhettük, itt azonban egészen más színeit mutathatja meg. Egyszerre törtető partinő, aki egy kis luxuskikapcsolódásért még a veszélyérzetét is sutba dobja, ám miután rájön, hogy mi folyik vele és körülötte, képes harcos amazonná válni, akiből a traumája hatalmas erejű dühként tör fel. Eleinte odáig van Slaterért, és nem érti, hogy a folyamatos flörtölésük ellenére a férfi miért nem lép egyről a kettőre, ám miután rájön, mi rejlik a férfi viselkedése mögött, szabályosan rettegni kezd tőle. Vele szemben a Tüzes túlélő macák című reality show sztárja, Sarah (Adria Arjona a Hit Manből) jóval hagyományosabb hősnő, az a vagány, szexi bosszúálló fajta, de így is épp elég élet van benne ahhoz, hogy érdekes legyen.
Vészjelzés (Fotó: Profimedia)
A Vészjelzés ügyesen építi fel a feszültséget, és eléri, hogy nézőként vágyjunk és várjunk a titkok leleplezésére, és ebben olyan filmes nagymesterek munkásságát idézi, mint M. Night Shyamalan vagy Jordan Peele. A gond csak az, hogy maga a leleplezés már csalódást okoz, ugyanis számos logikai bakit tartalmaz, a film extra jelenete pedig már tényleg több a kelleténél, és olyan irányba viszi Frida karakterét, ahová nem biztos, hogy kellett volna.
Ennek ellenére a film az üzenetét hatásosan tolmácsolja: a nem minden esetben nemet jelent, még a jóképű, milliárdosok pasik számára is.
Kravitz érezhetően sokkal jobb rendező, mint amilyen forgatókönyvíró, hiszen a filmje szinte összes problémája a forgatókönyvből ered. Nem kellőképpen kidolgozott karakterek, feldobott, de nem leütött magas labdák, elvarratlan vagy épp túl- vagy alulmagyarázott szálak… A jó hír azonban az, hogy a tehetségével a hibák nagy részét feledtetni tudta, így a Vészjelzés mindenképp ajánlott néznivaló, főképp azoknak, akik már az Ígéretes fiatal nőt is imádták.
A Vészjelzés már látható a magyar mozik műsorán.
