Hosszúra nyúlt epilógus lett a Hatalmas kis hazugságok második évadából

Szeretnél végignézni egy filmet arról, hogy mi történt a Brad Pitt által alakított David Millsszel, miután agyonlőtte a felesége fejét levágó Kevin Spacey karakterét a Hetedik végén? Megnéznél egy filmet arról, hogyan dolgozta fel az Adrien Brody által játszott Szpilman A zongorista során szerzett élményeit a II. világháború után? Szívesen néznél meg egy filmet arról, mi történt Harryvel és Sallyvel, miután hosszas huzavona után végre összejöttek a film végén? Ha minden válaszod igen, akkor neked szól a Hatalmas kis hazugságok második évada, amely abból az alaptézisből indul ki, hogy minden történetet lehet folytatni. Ebben talán igazuk is van, de abban is van valami, hogy attól, hogy valamit lehet, még nem biztos, hogy érdemes.

A Hatalmas kis hazugságok első évada szépen lezárt történet volt. Az öt nő megszabadult az életüket behálózó, veszélyesen erőszakos férfitól, megvédték egymást, és a végén a tengerparton, baráti hangulatban úgy tűnt, a jövőjük reményteli. Ahogy Liane Moriarty sem folytatta a sorozat alapjául szolgáló regényét, úgy a széria alkotóinak se kellett volna. A siker azonban nagy úr, márpedig a Hatalmas kis hazugságok első évada elképesztően népszerű lett, az HBO számára pedig túl nagy luxus lett volna a Trónok harca vége után elsüllyeszteni egy másik sikersorozatot.

Szép volt, vége volt

Hollywood legnagyobb hippije, Shailene Woodley turis cuccokban és kopott lakkal jár

A sorozatgyártók rákfenéjét jelentik azok a helyzetek, amikor megveszik a jogot egy könyv vagy könyvsorozat adaptálására, a siker hatalmas, ugyanakkor kifogynak az alapanyagból. A Trónok harca is azután kezdett színvonalbeli mélyrepülésbe, hogy a showrunnerek már nem nyúlhattak többé George R. R. Martin könyveihez, és A szolgálólány meséje is alaposan megsínylette, hogy Margaret Atwood összesen egy regényt írt az általa kitalált disztópikus világról. Persze időnként előfordul az a csodálatos helyzet, hogy a forgatókönyvírók új regények híján is maradandót alkotnak, de egy olyan sorozat, mint A hátrahagyottak, inkább a szabály alóli kivételt jelenti, nem magát a szabályt.

A Hatalmas kis hazugságok első évadát részben a rejtély működtette: szerettük volna megtudni, hogy ki halt meg, miért halt meg, ki ölte meg őt, és a főszereplőink hogyan kapcsolódnak ehhez a tragikus eseményhez. A hetedik rész végére minden kérdésünkre választ kaptunk, a szálakat elvarrták, és még egy happy endre emlékeztető jelenetet is írtak nekünk zárásként.

A szereplők állnak az óceán partján, a gyerekek játszanak körülöttük a homokban, ők pedig átszellemült arccal, békésen mosolyognak. Az egyetlen zavaró momentum – és nagyjából az egyetlen pillanat, ami előrevetít bármiféle folytatást –, hogy úgy tűnik, mintha egy távcsővel lesnék meg őket. Ezt leszámítva kerek egészet kaptunk, egy minisorozatot, aminek volt eleje, közepe és vége.

Jelenet a Hatalmas kis hazugságok második évadából (Fotó: Profimedia / Planet)

Még hatalmasabb hazugságok

A második évadból az első három epizódot küldte át az HBO, és a nagy kérdés az volt, mi lesz a folytatás központi témája. Tudnak-e újból összehozni valami olyan közös, a szálakat összetartó pontot, mint amilyen az első évadban a gyilkosság volt? Eddig úgy fest, hogy nem igazán. Az alkotók célja láthatóan az volt, hogy megmutassa: az élet megy tovább. Nem élhetjük tovább az életünket egy közös, nagy hazugságban, hiszen előbb-utóbb a fagyi biztosan visszanyal.

Mindenki megkapja a saját kis szálát. Renata (Laura Dern) úgy éli az életét, mintha mi sem történt volna, egyedül a férje gazdasági bűncselekménye billenti ki a mindennapi idegrohamai kellemes rutinjából. Madeline (Reese Witherspoon) boldog, ingatlanosként próbál érvényesülni, de amikor fény derül egy régi hazugságára, kicsúszik a lába alól a talaj. Jane (Shailene Woodley) új állást kap, amihez egy rendesnek tűnő új udvarló is dukál, az ő élete tűnik a legkiegyensúlyozottabbnak az ötös tagjai közül. Celeste (Nicole Kidman) képtelen feldolgozni, hogy egyszerre gyűlölte és szerette elhunyt férjét, ráadásul az anyósa (Meryl Streep) megjelenésével folyamatos hazudozásra kényszerül. A mélyponton egyértelműen Bonnie (Zoë Kravitz) van a csapatból, aki képtelen feldolgozni azt, amit tett, és mivel a családtagjaival sem beszélgethet róla, depresszióba esik.

Hatalmas kis hazugságok – Egy hétrészes epilógus

Erről a 22 filmről és sorozatról szól majd a nyarad

Talán már ennyiből is látni, hogy nincs új sztori, inkább csak arról van szó a Hatalmas kis hazugságok folytatásában, hogy a karakterek hogyan tudták/nem tudták feldolgozni mindazt, amit az első évad során átéltek. Ilyen szempontból nem is igazi folytatás az, amit látunk, inkább csak egy hosszúra nyúló epilógus. Olyasmi, mint amikor Frodóék A Gyűrűk Ura végén visszatérnek a Megyébe, hogy lássák, hogyan züllött el a hely a néhány év alatt, amíg távol voltak. Nem véletlen, hogy Tolkien sem írt a fenti témából külön regényt, pusztán csak odabiggyesztette azt a trilógiája végére.

David E. Kelley, a sorozat showrunnere azonban úgy döntött, hogy a traumák feldolgozása is megér egy hétrészes évadot, és igazából haragudni nem lehet rá ezért. Mert a Hatalmas kis hazugságok második évada még a feleslegesen sok flashback ellenére sem lett rossz. Bár a #metoo érában a gonoszkodó anyós karaktere elég elcsépeltnek tűnik, Meryl Streep mégis megtölti élettel, és fenyegető árnyékként vetül az öt nő fölé.

A festői Monterey-t most is öröm nézni, a gyerekkarakterek ilyen fokú természetessége és kidolgozottsága pedig még most is ritkaságszámba megy. A nagy ötös (Witherspoon, Kidman, Woodley, Kravitz, Dern) most is mesteri, egytől egyig kiaknázzák a karaktereikben rejlő lehetőségeket, és a forgatókönyv van annyira jó, hogy lehetőséget adjon nekik a jutalomjátékra.

De miért?

Ha szeretted az első évadot, és nagyon szeretnéd tovább nézni ennek az öt nőnek az életét, a Hatalmas kis hazugságok most sem fog csalódást okozni. Az életük szappanoperáját a végtelenségig lehetne folytatni hazugságokkal, titkokkal, megcsalásokkal és más hasonló nyalánkságokkal, de a nagy kérdés az, hogy az apró sztorik mögött lapul-e bármi, ami miatt érdemes volt folytatni egy már szépen lezárt történetet. Az első három epizód alapján a válasz határozott nem: ezt a sorozatot pusztán azért folytatták, mert sikeres volt, és mert megtehették. Történtek ennél már sokkal rosszabb dolgok is a showbusinessben, és még csak azt sem lehet mondani, hogy a Hatalmas kis hazugságok második évada ne volna valamennyire szórakoztató. Egyszerűen csak fölösleges.