1. Dolgozz az ágyban
Ez első pillantásra talán kontraproduktívnak tűnhet, de a történelem legnagyobb elméi közül többen is esküdtek rá. Az ágyból való munkavégzés egyik ilyen szószólója a francia író és filozófus, Voltaire volt.
Voltaire rendkívül termékeny szerző, összes műveit 250 (!) darab kötetbe lehetett csak bepréselni, és ezek közül sokat az ágya kényelméből írt.
Lustának tehát aligha volt nevezhető. Gyakran napi 18 órát is dolgozott, amit a bőséges kávéfogyasztása is segített (egyes becslések szerint napi 40-50 csésze). Hasonlóképpen, Edith Sitwell brit költőnő is gyakran írt az ágyban, és úgy vélte: „Minden nőnek hetente egy napot az ágyban kellene töltenie.” Winston Churchill, a huszadik század egyik legnagyobb politikusa pedig minden reggel órákat töltött a kényelmes párnák között, ahol reggelizett, szivarozott, újságot olvasott, dolgozott vagy diktált a magántitkárainak.
Voltaire imádott az ágyban dolgozni (Forrás: parismuseescollections.paris.fr)
2. Sétálj egy nagyot
Charles Darwin jellemzően azzal kezdte a napját, hogy nagyot sétált egy idilli, kavicsos ösvényen, Kentben, Angliában található otthona közelében, kis foxi kutyájával az oldalán, és közben tudományos kérdéseken elmélkedett. Bizonyos típusú testmozgások – különösen azok, amelyek kevés gondolkodást igényelnek – stimulálják az agy motoros és érzékszervi területeit, ami elősegíti az új ötletek áramlását.
Nyilvánvaló, hogy nem a rendszeres gyaloglásnak köszönhető, hogy Darwin kidolgozta a természetes szelekción alapuló evolúcióelméletet, de ártani biztos nem ártott. Georgia O’Keeffe-nek hasonló szokása volt, hajnalban felébredt, hogy megigya a teáját az ágyban, majd elindult sétálni a környékén, új-mexikói otthona közelében. Állítólag rendszeresen vitt magával egy sétapálcát, ami mindig hasznos volt, amikor a csörgőkígyókat kellett elűznie.
3. Vagy végezz valamilyen más fizikai tevékenységet
A reggeli sétát persze ki lehet váltani más típusú testmozgással is. A svájci-francia építész, Le Corbusier reggel 6-kor kelt, és minden reggel 45 percig gimnasztikai gyakorlatokat végzett. Az angol író és humorista, P.G. Wodehouse is hasonló rutint követett, korán kelt, hogy elvégezze reggeli tornagyakorlatait a verandán.
Azonban ezt követően pipára gyújtott, és ebéd előtt két martinit ivott, vacsora előtt pedig még kettőt, így talán nem ő a legjobb ember, akihez egészségügyi tanácsért fordulhatunk.
Herman Melville reggelenként az állataival foglalkozott (Forrás: library.harvard.edu)
1850-ben a Moby Dick című amerikai regényklasszikus későbbi szerzője, Herman Melville egy 160 holdas farmot és parasztházat vásárolt Massachusetts nyugati részén, amit Arrowheadnek nevezett el. Személyesen gondozta a farmot, és mindig nagy lendülettel kelt reggel 8-kor, hogy megetesse lovait és teheneit („Kellemes látvány látni, ahogy egy tehén mozgatja az állkapcsát” – írta). Csak ezután készített magának reggelit, és kezdett el írni. De persze nem muszáj egy komplett farmot venni, elég lehet egy kis virágoskert is: L. Frank Baum, az Óz, a csodák csodája című könyv szerzője szintén reggel 8-kor kelt, megreggelizett, majd egyenesen pompás virágoskertjébe ment, hogy gondozza díjnyertes krizantémjait. Otthonát és kertjét Ozcotnak nevezte el.
4. Meditálj vagy elmélkedj
Talán nem meglepő, hogy a felvilágosodás korának legnagyobb filozófusa, a német idealizmus atyja, Immanuel Kant a csendes elmélkedést tette az egyik első napi teendőjévé. Hajnali 5-kor ébredt, ivott egy-két csésze gyenge teát, és elszívott egy pipát, és közben csendben meditált. A meditáció számos tudományos előnnyel jár, többek között csökkenti a szorongást, így tényleg hasznos lehet ezzel indítani a napot, habár ennyitől még valószínűleg senki nem fogja megírni a Tiszta ész kritikáját.
Benjamin Franklin, a nagy amerikai polihisztor, az Az USA alapító atyáinak egyike szigorú és fegyelmezett napi rutint követett. Minden reggel 5 órakor kelt, és megkérdezte magától: „Mi jót tegyek ma?” Önéletrajzában így vázolta fel reggeli beosztását:
„Kelj fel, mosakodj meg, és szólítsd meg a Legfelsőbb Jót! Tervezd meg a napi teendőket, tegyél nap fogadalmat és reggelizz egy jót”
Marcus Aurelius, a filozófus-császár (Forrás: saintraymond.toulouse.fr)
Az egyik legnagyobb római császár, Marcus Aurelius nem csak uralkodó volt, hanem jelentős sztoikus filozófus is: erényes életet élt, nagyra tartotta a bölcsességet, az igazságosságot, a mértékletességet és a bátorságot. Reggeli rutinja nem pusztán szokások összessége volt, hanem a sztoicizmuson alapuló spirituális és filozófiai gyakorlat. Császári rangja és szerepe ellenére Marcus minden reggelt inkább elmélkedéssel, mintsem cselekvéssel kezdett. Rutinjának első lépése a mentális felkészülés volt. Ébredés után számba vette a nap folyamán felmerülő kötelezettségeit és az előtte álló kihívásokat.
Ahogy elmélkedések című művében írta: ilyenkor felkészült a hálátlan, erőszakos, áruló, irigy és barátságtalan” emberekkel való találkozásra. Vagyis emlékeztette magát arra, hogy türelemmel és megértéssel, ne pedig haraggal reagáljon az esetleges konfliktusokra.
Marcus Aurelius egyébként súlyos álmatlanságtól szenvedett, és gyűlölt reggelente felkelni az ágyból – ez komoly jellemhibának számított a római kultúrában, ahol az emberek erénynek tartották a korai kelést.
5. Kényeztesd magad
Sigmund Freud híres volt arról, hogy minden nap borbélyt rendelt, aki lenyírta a szakállát, Napoleon és Mozart pedig még ennél is hosszabban szépítkeztek reggelente:
a franciák császára gyakran öntött levendulavizet a testére mosakodás közben, Mozart pedig egy órát töltött öltözködéssel.
6. Stimuláld az elméd
Jane Austennek ébredés után első dolga volt zongorázni egyet, mielőtt családja többi tagja felébredt volna. Az angol-amerikai költő, W. H. Auden keresztrejtvényfejtéssel kezdte a napját. És számtalan politikai vezető, John Quincy Adamstől Theodore Rooseveltig, prioritásként kezelte a reggeli olvasást. (Roosevelt állítólag egész könyveket olvasott fel reggeli előtt.)
Kiemelt kép: Silver Screen Collection/Getty Images
