 |
| Dr. F. Várkonyi Zsuzsa |
– Miért olyan nehéz szülőként a szexről beszélni a gyerekkel?
– Mert a szexualitásunk képek és fantáziák formájában rejtőzik, bezárva egy titkos szelencébe. És annak, hogy be van zárva, oka van. A szexuális izgalom ugyanis egy megváltozott tudatállapot, semmi köze nincs a nappali viselkedésünkhöz, az általános normáinkhoz és a morálhoz. Ez egy civilizálatlan része a tudatunknak, egy zárt tudati részleg, de mindannyian elő tudjuk hívni, ha nincs nagyon “letiltva”. Az elmúlt ötven-hetven évben jutott el a közgondolkodás – beleértve a tudományt is – oda, hogy ha már egyszer a szex a nappali agyműködésünkhöz képest bár bizarr, de önmagában mégiscsak normális jelenség, akkor ezzel érdemes foglalkozni, és nem kellene megterhelni rengeteg tabuval.
– És a tabukat mára tényleg levetkőztük?
– Azt gondolom, hogy igen. Korábban például sokszor a vallásos gondolkodás nyomorította meg a szexuális felszabadultságot azzal, hogy bűnnek tekintette, de ma már a legszigorúbb irányzatok képviselői is elismerik, hogy ez a testi és lelki működésnek egy nagyon fontos területe. A boldogtalan szexuális élet oka legtöbbször még mindig az, hogy valami tiltás, félelem társul ezekhez a képekhez és vágyakhoz. Pedig már egy kisgyerek szexuális életét is tiszteletben kell tartani. Ha a szülő észreveszi, hogy gyereke játszik a testével, úgy kell kimennie a szobájából, mintha semmit sem látott volna. Ma már elfogadjuk, hogy a szex magánügy, és jó, ha a szülő ezt el is mondja a gyerekének a megfelelő életkorban.
– Létezik erre ideális életkor?
– A legapróbb gyereknek is megvan a maga szexuális élménye. Egy óvodás korú gyerek ilyenkor ösztönösen érzi, hogy ezt nem kell elmondania a szüleinek, nem beszél róla, egyszerűen csak megéli. És ez így normális. Ez nem jelenti azt, hogy ha egy ilyen korú gyerek a társai előtt mutogatja magát vagy mások előtt saját testével játszik, akkor az egy abszurd dolog, de a gyereknek ekkorra lassacskán meg kell tanulnia, hogy ez csak az ő dolga. Ilyenkor a szülő mondhatja azt, hogy ide vagy oda nem nyúlunk mások előtt, ezzel is jelezve, hogy nem tilos a testünkhöz nyúlni, de ez nem tartozik másokra. Aztán hat- és tízéves koruk között lecsendesedik a kicsik ösztönvilága, kevesebb a szexuális késztetés. És majd csak a kamaszkor elején, amely most már inkább 10-11 éves kort jelent, lesz egyértelmű a szexualitás iránti kíváncsiságuk.
– Hogyan ronthatjuk el szülőként a felvilágosítást?
– A hazugságokkal. Amikor például egy tíz év alatti gyereknek olyan biológiai előadást tartunk magyarázatként, ami a bibe beporzásától indul, és aztán a vége az lesz, hogy a magocskából születik meg a gyerek.
– De a gyereket nem ez érdekli...
– Persze hogy nem. Több változatban is hallottam szülőktől azt a történetet, amikor éjjel véletlenül rájuk nyitott szeretkezés közben a gyerek, és másnap megkérdezte, hogy mi történt a hálószobában. A szülők pedig romantikus történeteket kezdtek mesélni a szeretetről, a simogatásról és az ölelésről, mire a gyerek unottan hallgatva mindezt rávágta: “szóval akkor dugtatok”.
– Nem az a baj, hogy nincsenek a szexre a gyerek számára is érthető szavaink?
– Tapasztalataim szerint nem az a fontos, hogy tudunk-e rá szavakat, inkább az, hogy a gyerek látja-e zavarba jönni a felnőttet, amikor a téma szóba kerül. És nagyon sok szülő zavarba jön, mert őt így nevelték, és mert ő is kapott büntetést meg sok hamukát. Én azt szeretem, amikor egy szülő elmondja a gyereknek, hogy a szex egy jó és szép dolog, ami összeköti a felnőtteket, és amikor felnövünk, ezt a jót mindenki megismerheti.
– Nem lehet, hogy a mai gyerekek már túlinformáltak?
– A szexuális információk némelyik forrása sok kárt okozhat. A gyerekek az interneten és a médián keresztül olyan képekhez juthatnak hozzá, amelyek a legtöbbjüket sokkolják, mert nem érettek az információk befogadására. A szűretlen információáradat nagyon komoly traumát okoz az agresszió és a szexualitás naturális bemutatásával. Ez az a két ösztön, aminek a féken tartására minden kultúra tanítja a gyerekeket. Tanítja azért, hogy békesség legyen és biztonságos szerelmi élet, de azért is, mert ösztönösen minden természetes közösség érzi, hogy a gyerek érzelmi teherbírása sem az agresszióra, sem a szexualitásra nem érett meg.
A gyerekek nagy része persze egy ösztönös védekezési mechanizmussal megnyugtatja önmagát: azt mondják, hogy amit látnak a képernyőn, az csak játék. Ha azonban egy gyerek nem tudja ezt a védekezést fenntartani, sőt úgy gondolja, hogy minden, amit látott, az megtehető, na, akkor következnek az olyan amerikai rémtörténetek, amikor egy gyerek az apja puskájával lemészárol egy osztálynyi gyereket. De a legrosszabb az, amikor véletlenül belenéznek egy pedofil tartalmú filmbe, ahol a gyerekszereplők látványa azt üzeni nekik, hogy ebbe őt is bármikor belerángathatják. Egy egészséges gyerek pedig retteg attól, hogy ő bármikor is szexuális szereplővé váljon.
– Mi a jobb: ha leülünk vele beszélgetni, vagy ha megvárjuk az első kérdést, amit ő feltesz?
– Az első kérdés általában kivárható. Egy kevésbé zárkózott gyerek tízéves kora körül biztosan elkezd beszélgetni társaival a fiúk-lányok kérdésköréről. Ha nem is kérdés, de valami utalás, célzás formában jönnek a jelzések arról, hogy a gyereket bizony ez már foglalkoztatja. Az azonban fontos, hogy mindig csak arra válaszoljunk, amit a gyerek kérdez. A gyerekek “emésztési ideje” lelkileg nagyon egyéni. Nem kell mindent elmondani, egyetemi előadást sem kell tartani. Szülők szokták tőlem kérdezni, hogy (ha eddig nem tették) mikor mondják meg a gyereknek, hogy őt örökbe fogadták. És erre is ugyanez a válasz: akkor, amikor a gyerek az első ilyen kérdését felteszi. És ha erre nem válaszolunk őszintén, akkor egyre nehezebben keveredünk ki a hazugságainkból.
– Van-e életkori határa a gyerek előtti meztelenkedésnek, a közös együtt fürdéseknek?
– Amíg ez a gyereknek semmit nem jelent, amikor ez még nem izgalmas számára, addig nyugodtan lehet. A gyereknek megkönnyíti a kamaszkorát, ha előtte már látta, hogyan néz ki egy felnőtt férfi vagy nő teste. Később aztán ez természetes jelenségként köszönt rá, és nem döbben meg akkor, amikor a saját testén veszi észre a változásokat, hanem tudja, hogy ő is abba az irányba tart, hogy olyan felnőtt nő vagy felnőtt férfi lesz, mint a szülei. Amikor viszont a gyerek már érdeklődni kezd a látott testrészletek iránt, ajánlatos drámaian lecsökkenteni a meztelenkedésből adódó “ingereket”.
– A könyvében arról ír, hogy a gyerek későbbi örömteli szexualitásáért a szülőnek óriási a felelőssége. Sőt a gyerekkori örömszerzés ugyanolyan fontos része az életnek, mint felnőttkorban, ezért ön nem is választja ketté a gyerek- és a felnőttkori szexualitást.
– A könyvem egyik üzenete, hogy a szülő jól teszi, ha tudatosítja gyerekében, hogy a szexualitás természetes dolog, de a belső élmény csak őrá, illetve később majd kedvesére tartozik. A felvilágosító beszélgetés is fontos, többállomásos feladat, de még ennél is fontosabb egy gyerek önbizalmának gondozása születésétől fogva: hogy úgy ismerje meg magát, mint aki szeretetre méltó, értékes, vonzó. Mert ez utóbbi érzésektől lesz boldog a párkapcsolata, és ezen belül a szexuális élete, nem pedig a tudományosan korrekt magyarázatoktól. Hiszen utóbbiak könyvekből is beszerezhetők – pozitív önértékelés viszont csak a szülőktől.
