“Egy hónapja rájöttem, hogy a férjem másik nőbe szerelmes, egy huszonéves lányba. Tizenhárom éve vagyunk házasok, van egy lányunk és egy kisfiunk. Igazi lángoló szerelem volt a mienk, ami persze az évek alatt szeretetté csendesült. A lányom születése után még mindent megtettünk, hogy lobogjon a tűz: sok kettesben eltöltött idő, program és hálószobai trükkök. Időközben belefáradtam a dologba, hogy ennyire kell ezt erőltetni – persze utólag már tudom, hogy KELL.
Nagyon szerettem volna a második gyereket, mert valahogy kiszorultam az apa-lánya kettősből. Volt egy sikertelen terhességem is, ami nagyon megviselt. Aztán teherbe estem a fiammal, nem volt egyszerű a terhesség, végig rettegtem, hogy elveszíthetem. Már itt megritkultak az együttléteink. A megszületését követően túlzottan a fiamra figyeltem. Nagyon jól akartam csinálni. Amit úgy éreztem, annak idején a lányommal elrontottam, most igyekeztem jól csinálni. A férjem közben sokat dolgozott, edzésre járt, barátokkal találkozott. Úgy gondoltam, ez neki jár, mert közben nekünk a gyerekekkel mindenünk megvan. Az évek alatt unalmas háziasszony lettem.
Amikor pontosan egy hónappal ezelőtt szembesítettem, hogy tudom, van valakije, bevallotta, hogy szerelmes. Engem is szeret, de a másik nőbe szerelmes. Először én költöztem el a közös házból a gyerekekkel, később visszaköltöztünk, és ő ment el – a lánynál lakik. Közben minden nap hazajár, rengeteg törődik a gyerekekkel, programokat csinál nekik, nekünk. Ez az utóbbi időben egyáltalán nem volt jellemző, mindig késő este jött haza.
Többször szeretkeztünk is az elmúlt hetekben, csodálatos volt, olyan, mint a kapcsolatunk elején. Sajnos rá kellett jönnöm, hiába ölelem, csókolom, szeretem, este kegyetlenül itt hagy engem és a gyerekeket – és fut hozzá. Azt mondja, szeret, és majd visszajön, de minden este egy kis darab kiszakad belőlem. Ezért is döntöttem úgy, hogy megpróbálom megkeményíteni magam, és nem engedek a közeledésének. Ezt pár napja sikerül is tartanom.
Szépen beszélünk egymással, egyetértünk abban, hogy ketten rontottuk el a dolgokat. Pár dolgot rám olvasott, hogy elvesztettem az évek alatt a barátnőimet, nem jártam el sportolni, nem vezettem tipp-topp háztartást és nem mentem vissza dolgozni, nem bíztam rá másra a gyerekeket. Ezeken máris változtattam. Barátnőzök, sportolok, a háztartás csillog-villog, a munkafront is alakul. Mindig csinos és ápolt vagyok, ő ez utóbbit meg is jegyzi. De sajnos érzem, hogy igazából sem én, sem a gyerekek nem hiányoznak neki. Eddig is szerettem a férjemet, de most szerelmes vagyok belé. Szeretném, ha rájönne, hogy mekkora hülyét csinál magából. Tudom, hogy mennyire tipikus a mi történetünk, de mégis hogyan tovább?”
Kettőn múlik
 |
| Bibók Bea szextanácsadó |
A harmadik megjelenése mindig egy tünet, ami azt mutatja, hogy nem működik jól a kapcsolat. Valószínűnek tartom, hogy a második gyermek születése után kevesebb energiád jutott a férjedre, önmagadra, a párkapcsolati folyamatok szinten tartására. Igen, ketten kellenek ahhoz, hogy ez kialakuljon, de mivel nagyon szépen tudtok róla beszélni, nem vagytok ellenségesek, azt gondolom, van remény a helyrehozatalra. Te már nagyszerűen el is kezdted a változtatásokat.
Ami azonban fontos! Ne a férjed kedvéért tedd mindezt, hanem a magad kedvéért és épüléséért. Fontos, hogy ezáltal ne válj alárendeltté a kapcsolatban, ez a változás ne úgy nézzen ki, hogy “Látod, mindent megcsináltam a kedvedért, bomba nő lettem, akkor most már gyere vissza!”. Tudom, kicsit sarkított ez a mondat, de talán egyenesebben átmegy a jelentése. Önmagadért lépj a fejlődés útjára, így válhatsz vonzó nővé, és nem úgy, hogy a másik kedvéért bármit megteszel.
Ne hidd, hogy a férjed már elszakította az érzelmi szálakat! Az nem ilyen egyszerű. De azt is tudd, hogy a szerelem egy lila köd, a hormonok játéka. Igaz, megvan a veszélye, hogy közben kötődés alakul ki, de a ti esetetekben ez nem olyan egyszerű. Párkapcsolati terápia sokat tudna segíteni, de csakis akkor, ha a férjed is eldöntötte: ezért a kapcsolatért szeretne dolgozni. Ha ez nem eldöntött tény, akkor nem képes ezt a kapcsolatot építeni, hanem vergődik a két kapcsolat között.
Erősnek kell lenned, őrizd meg a méltóságodat, a változtatások úgyis szembeötlőek lesznek – és ha a férjeddel való beszélgetések során látható, hogy visszatalál, akkor kellene párkapcsolati terápiára menni, hogy segítséggel képesek legyetek elindulni a közös élet egy újabb szakaszán. Szurkolok, megérdemlitek egymást!
A cikk szerzője Bibók Bea pszichológus, szexuálpszichológus, pár- és szexuálterapeuta. A Babes – Bolyai Tudományegyetem pszichológia szakán végzett, mint pszichológus. A Magyar Családterápiás Egyesület család- és párterápiás képzését követően a Semmelweis Orvostudományi Tudományegyetem posztgraduális képzésén tanult szexuálterápiát. Tagja a Magyar Családterápiás Egyesületnek és a Szexológiai Tudományos társaságnak, valamint a Magyar Szimbólumterápiás Egyesületnek.
