A napokban sokaknál kiverte a biztosítékot Tóth Gabi új klipje, az Az én szívem, amelynek több részletére sem igen találni magyarázatot, például arra, hogy miért borotválnak meg benne egy férfit egy borbélypengével. Ahogy az sem igen érhető, hogyan hozható össze a klipben megjelenő rengeteg hungarikum, a túlhangsúlyozott magyar identitás az erdőben szeretkezéssel, ez a szexuális utalgatás ugyanis a dal refrénjében hangzik el többször is (azt most hanyagoljuk, hogyan kerül bele ebbe a képbe egy integető pap is). Az erdőben szexeléssel persze amúgy semmi probléma nincs, még ha rizikós is mondjuk egy arra járó turistacsoport vagy a kullancsok miatt, az azonban határhelyzet a huncut pajzánkodás és a perverzió között, mennyire vonjuk bele az aktusba magát a természetet is. Az ökoszexuálisok úgy vélik, ezek a határok átjárhatóak, és semmi gond nincs azzal, ha élvezzük közben a hátunknak dörzsölődő fa érzetét, és egyébként is az ökoszexualitás egy skála, amelynek csak az egyik végpontja tekinthető perverziónak, na de ne rohanjunk ennyire előre.
Az ökoszexualitás a visszatérés a természethez elvét kitágítva arra ösztönzi az embereket, hogy létesítsenek intim, nem ritkán szexuális kapcsolatot a természet elemeivel. A közösséget egy melbourne-i csoport vezeti, akik egy ökoszex fürdőt is létrehoztak erotikus komposztálóval (bármit is jelentsen ez), szobába készített ökoszex pornóval (erről majd később), mézvízeséssel. A szexualitás azonban csak egy kis része a mozgalomnak, az ökoszexuális emberek azt vallják, ahhoz, hogy komolyan vegyük a klímaváltozást, nem elég szelektíven gyűjtenünk a szemetet vagy lemondanunk a marhahúsról:
sokkal mélyebb, erotikusabb kapcsolatot kell teremtenünk a természeti világgal.
Az ökoszexuális egyén mondhatni szeretőjévé teszi a földet, teljesen új értelmet adva a „környezetbarát” kifejezésnek.
Az ökoszex kiáltvány a következőt fogalmazza meg: „Szégyentelenül megöleljük a fákat, lábunkkal masszírozzuk a földet, és erotikusan beszélünk a növényekkel. Napimádók, csillagrajongók vagyunk. Simogatjuk a sziklákat, örülünk a vízesésnek, és csodáljuk a Föld íveit. Érzékeinken keresztül szeretkezünk a Földdel. Ünnepeljük az F-pontunkat. Nagyon koszosak vagyunk.” Az ökoszexualitás eszerint tehát nem elsősorban tényleges szexuális aktust jelent, inkább aktivizmust, művészeti performanszokat, a természet érzéki élvezetét, vagyis Tóth Gabi klipje abszolút hozza az ökoszexuális életérzést.
Mennyire vagy ökoszexuális?
Jennifer Reed, a Las Vegasi Nevada Egyetem szociológus PhD. hallgatója az ökoszexualitásról írta disszertációját, és úgy látja, a fogalom az 1990-es évek végén kezdett megjelenni az online társkereső profilokban, és a környezetbarát partner iránti vágyat jelezte. A fogalom mégis Beth Stephenshez és párjához, Annie Sprinkle-höz kötődik, akik 2008-ban szimbolikusan összeházasodtak a földdel, az éggel, a tengerrel, a nappal és egymással. Az esküvő alapvetően performansz volt, amellyel fel szerették volna hívni a figyelmet az ember kölcsönös függőségére a földdel. A pár az elmúlt évtizedben több mint 50 hasonló jellegű esküvői ceremóniát tartott már a világon, és becsléseik szerint legalább 50 ezer ember tartja magát ökoszexuálisnak. Egy listát is létrehoztak arról a 25 módról, ahogyan az anyatermészettel „szeretkezhetünk”. Ezek közé tartozik a természetben időzés, a mazochistább alkatúaknak a tűzön járás, vagy például az arc végigsimítása rózsabimbóval. Szerintük,hasonlóan a Kinsey-skálához, amely a heteroszexualitástól a homoszexualitásig terjedő tartományt ábrázolja, az ökoszexualitásnak is megvan a maga 1-től 6-ig terjedő skálája, aminek az egyik végpontján mondjuk a fa lombajival való paráználkodás áll, a másikon meg a túrázás.
Az ökoszexuálisok úgy vélik, az anyatermészetet nem anyaként, hanem szeretőként kell kezelnünk. Annie Sprinkle a The Guardiannak adott interjúban azt mondta, „a bolygónknak nem kizsigerelésre, hanem arra az adok-kapok minőségre van szüksége, ami szeretők között természetes.” Ez az intim viszony szerintük sokkal nagyobb hajtóerő a klímaváltozás elleni küzdelemhez, illetve a fák ölelgetése, a földdel való érintkezés segítheti csillapítani azt a stresszt, amely az anyatermészetre is negatív kihatással van. „Próbáljuk szexivé, szórakoztatóbbá, változatosabbá tenni a környezetvédelmet és olyanokat is megszólítani, akik eddig nem érdeklődtek iránta – mondja Annie Sprinkle. – Ahhoz, hogy szeretni tudjuk a Földet, szubjektumként és nem tárgyként kell látnunk. Egyesek szerint a nők tárgyiasítása a nemi erőszak egyik legfontosabb előfeltétele. Ugyanez vonatkozik a bolygóra is.”
Ami azonban megkülönbözteti őket a puszta természetszerető emberektől az az, hogy az ökoszexualitást olyan identitásnak vélik, mint például a homoszexualitást vagy a transzszexualitást. Emellett persze az ökoszexuálisok lehetnek heterók, aszexuálisok, vagy LMBTQ-emberek is, csakhogy szexualitásukat úgymond kiterjesztik a bioszférára.
„Ökoszexuális, sőt kozmoszexuális lények vagyunk. Az életben vagyunk, és az élet bennünk van. Az univerzumban vagyunk, és az univerzum bennünk van. A szex talán ennek az igazságnak az extatikus élménye, az állandóan változó, már folyékony, átjárható határok ideiglenes felszabadítása önmagunk és mások között” – fogalmazza meg az ökoszexualitás filozófiáját Charles Eisenstein matematikus és filozófus, aki szerint ennek az irányultságnak biológiai megalapozottsága van. Úgy véli, az élővilág nem különálló, egymással versengő énekből áll. Nemcsak a prokarióták cserélnek állandóan DNS-t egymással (egyfajta nem reproduktív, de önmódosító, nemi közösülés során), hanem a növények, az állatok és emberek is. Ennek a genetikai megosztásnak a részei például a vírusok, amelyeknek DNS-ét a gazdatest fel tudja venni. Más szóval a minket körbevevő környezet nem különálló valami, az élőlények közötti határ folyékony, áteresztő – mondhatni az egész létezés egy folyamatos szexuális aktus (jól tudták ezt az indiaiak is, akik szerint Siva és Shakti végtelen közösülése teremti meg a világot).
Fotó: Annie Sprinkle Instagram
Ezek az elméleti fejtegetések azonban nagyon messzire vezetnének, úgyhogy evezzünk vissza inkább profánabb vizekre: Az ökoszexuálisok időnként védekeznek is, vagyis apró óvszert húznak az ujjaikra (igen, jól olvastátok), és ezzel tapintják meg a virágok szirmait, hogy ne zavarják meg a beporzást, vagy olyan sebészeti maszkokat hordanak, amiből fű és moha nő ki. Az ausztrál Ecosexual Bathhouse ökoszexuális paradicsom például érzékelőket, UV-fényt és mikrofonokat ad vendégeinek, annak érdekében, hogy még érzékenyebbé tegyék az érzékszerveket a nem emberi életre.
Szexelj az őserdőkért!
Az ökoszexualitás hogy, hogy nem, a pornóiparban is teret hódított, már létezik külön kategória azoknak, akik levelekkel maszturbáló, vízesésben közösülő párokra gerjednének, sőt megjelentek a vegán és fenntartható szexuális játékok, kenőcsök és óvszerek is (emlékezzünk csak, hogy Bridget Jones pont egy „delfinbarát” óvszer miatt esett teherbe). A norvég Fuck for Forest (szabadfordításunkban „Dugj az erdőkért”) pornóoldal pedig előfizetési díjait természetvédelmi projektekre irányítja. 2004-es indulásának első fél évében még a norvég kormánytól is kapott támogatást egy alternatív környezetvédelmi csoport létrehozására, és fennállásnak első évében 100 ezer dollárral járult hozzá az esőerdők védelméhez. A webhely előfizetői havi 20 dollárt fizetnek, a szervezet pedig a befolyó összegek több mint 80 százalékát jótékonysági szervezeteknek adja – igaz mind a Hollandia Természetvédelmi Világalapja, mind a norvég Esőerdő Alapítvány is megtagadta az adományt, emiatt a FFF közvetlenül kezdett együttműködni Costa Rica őslakos közösségeivel.Az FFF alapítói egyébként elég ütős marketinggel harangozták be magukat: miután egy zenei koncerten rövid előadást tartottak arról, milyen hatással vannak az emberek az erdőkre, feltették a kérdést, „Meddig vagy hajlandó elmenni a világ megmentéséért?”, majd egy pár vetkőzni és szeretkezni kezdett a színpadon (a performanszért 1470 dollárra büntették és le is tartóztatták őket, de ezzel is csak még több felhasználót sikerült bevonzaniuk).
Fűvel-fával
Időről időre felröppen a hír, hogy valakit rajtakaptak fával való szexelés közben. Az úgynevezett parafília vagy szexuális deviancia alatt a nem szokványos tárgyak, szituációk vagy személyek iránti szexuális vonzalmat értik, mint amilyen a fetisizmus vagy a voyeurizmus, a mások intimitásának megfigyelése iránti vonzódás. A szexuális parafíliák tárháza azonban szinte végtelen, ide tartozik például a cibofília, a főleg a gyümölcsökhöz és egyéb ételek iránt érzett szexuális vonzalom, a heliofília, a Nap, világosság és napsugár által kiváltott szexuális vonzalom, a quaddfília, a csalánhoz és egyéb bőrkiütést okozó növényhez, illetve bőrkiütéshez való szexuális vonzalom, az ymberofília, a viharok,viharfelhők és csapadék iránti vonzódás, vagy az említett fák iránti gerjedelem, a dendrofília – hogy csak a természeti elemeknél maradjunk. Az ökoszexualitás – követői szerint – azonban kevésbé orientáció, fétis vagy identitás, mintsem világnézet. Ami a szexuális parafíliákban szenvedőkben és az ökoszexuálisokban közös, az az öröm érzete. A tengerparton állni, és érezni a homokot a lábujjaink között vagy a víz simogatását a bokánkon, ökoszexuális cselekedetnek minősül, ahogy a fa alatti meditáció, a friss levegő beszippantása vagy a fűben való elnyújtózás is.
