Emma Thompson anyaszült meztelenre vetkőzik, és 62 évesen átéli élete első orgazmusát

Olyannyira a tökéletes test illúzióját hajszoljuk, hogy 62 évesen iszonyú nagy bátorságra vall egy világszerte ismert színésznőtől, hogy egy film kedvéért ledobja minden ruháját, és megmutassa, hogy néz ki egy ilyen korú női test. Emma Thompson vetkőzése egyáltalán nem öncélú a Good Luck to You, Leo Grande című filmben.

TóCsa

2022. Január 29.

Emma Thompson sosem tartozott azok közé a sztárok közé, akik kevesebbnek próbálnak tűnni a koruknál. A filmekben is mindig az életkorának megfelelő szerepeket játszott/játszik, és a vörös szőnyeges megjelenésein sem akart soha úgy festeni, mint aki éppen csak betöltötte a negyvenet.

A természetesség és a „csak semmi bullshit” attitűd már-már a védjegyévé vált az idők során, de azért még tőle is szokatlan az a jelenet, amit a Good Luck to You, Leo Grande (Sok szerencsét, Leo Grande) című film kedvéért bevállalt. A történet egy pontján Thompson odaáll egy egész alakos tükör elé, ledob magáról mindent, és elkezdi nézegetni magát. A kamera nem fordul el diszkréten, nem az történik, hogy csak érzékelteti a meztelenséget, miközben valójában alig látunk valamit: itt semmi sincs elmismásolva. Egy 62 éves, egészséges, de nem tökéletesre gyúrt női testet nézhetünk meg a maga ráncaival, vagy épp már nem pont tökéletesen álló mellével együtt, teljes alakban.

Thompson pedig nem próbál meg feszíteni, nem húzza be a hasát, nem próbál úgy beállni, hogy ettől az alakja egy kicsit jobb fényben tűnjön: egy nőt látunk, aki épp elfogadja önmagát, elfogadja az öregedését, és elfogadja, hogy attól, hogy idősödik, még mindig lehet gyönyörű, és még mindig várhat rá az életben sok öröm és intimitás. Ez a pillanat a Good Luck to You, Leo Grande című film kulcsjelenete, de hosszú az út, ami elvezet idáig.

Jelenet a Good Luck to You, Leo Grande című filmből (fotó: Sundance)

A megözvegyült tanárnő és a szent kurva

A Sundance Filmfesztivál idei választékában bemutatott Good Luck to You, Leo Grande az a film, amiből garantáltan készülni fog majd egy színpadi változat, és rongyosra fogják majd játszani. Ez leginkább annak köszönhető, hogy lényegében egy kamaradarabról van szó, ami majdnem teljes egészében egy tágas hotelszobában játszódik, a szereplői mindössze egyetlen jelenet erejéig hagyják el ezt a helyszínt, amikor egyszer kávéznak egyet a szálloda éttermében. A két főszereplőn, Nancyn és Leon kívül mindössze egyetlen fontosabb mellékszereplője van, vagyis tökéletesen ideális arra, hogy elkészítsék belőle a színházi adaptációt. Ennek ellenére a film szerencsére egy csöppet sem tűnik színpadiasnak, ami elsősorban a két egészen remek főszereplőnek köszönhető.

Emma Thompson élete egyik legjobb alakítását nyújtja a gyásza után új életre törekvő, de attól megrettenő tanárnőként, de róla mindig is tudtuk, hogy egyike a legnagyobbaknak. Aki az igazán nagy meglepetést okozza, az a Leo Grande-t játszó Daryl McCormack, aki a Peaky Blinders kedvelőinek lehet ismerős, és aki az első pillanattól kezdve felnő Thompsonhoz, pedig neki jutott a hálátlanabb szerep. Gyakorlatilag a filmekben már régóta létező „szent kurva” szereptípust kell megjelenítenie, csak éppen ez a szerepkör is új megvilágításba kerül az által, hogy ezúttal egy férfi játssza el. A Good Luck to You, Leo Grande ugyanis arról szól, hogy egy 62 éves, megözvegyült tanárnő egy hotelszobában magához rendel egy fiatal, álomtestű, jóképű srácot egy kétórás kényeztető programra, csakhogy a találkozójuk nem úgy alakul, ahogyan bármelyikük is tervezte volna.

Két külön világ

A film talán leggyengébb része pont az eleje: mintha nemcsak a karaktereknek, de az őket játszó színészeknek is szükségük lenne egy kis időre az összecsiszolódáshoz, ha van némi színházi közvetítés filmen érzés bennünk, azt nagyjából az első tizenöt-húsz percnek köszönhetjük. Ennyi idő kell, hogy Sophie Hyde rendező pályára állítsa a filmjét, és a kezdeti zavart párbeszédek érdekesebb irányt vegyenek. A felszínen a film tűnhet akár egyszerű szexvígjátéknak is, hiszen lényegében arról szól, hogy egy idősebb nő egy ifjú férfiprostituált segítségével tanulja meg újra élvezni a testét, ezáltal pedig magát az életet. Ezzel a megközelítéssel sincs komolyabb baj, de szerencsére az alkotók ennél azért többre vágytak. A főszereplőket nemcsak fizikai értelemben vetkőztetik le előttünk, hanem fokozatosan a lelküket is. A magát a kényeztetés nagymestereként profin eladó, „mindent az ügyfél boldogságáért” hozzáállás iskolapéldájaként igyekvő, a legvadabb fantáziákat is valóra váltó Leo Granderől (ez természetesen csak álnév) idővel kiderül, hogy milyen lelki sebeket rejt álcája mögött, ahogy Nancyről is sorra derülnek ki a dolgok.

Leonak egyáltalán nincs könnyű dolga, hiszen bár Nancy első mondatai alapján szimplán csak szexre vágyik, valójában nem olyan nő, aki képes lenne csak úgy elsőre, mindenféle ismerkedés és intimitás nélkül odaadni magát valakinek. Neki arra van szüksége, hogy előtte megismerje a másikat, és ezért is kezdődik meg egy érdekes párbeszéd közte és Leo között, miközben az utóbbi próbál úgy egyensúlyozni, hogy eláruljon magáról bizonyos dolgokat, miközben megőrizze az inkognitóját és a privát életét. A film másfél órába sűrítve mutatja be gyönyörűen, hogy egy ilyen helyzetből hogyan tud kialakulni intimitás és meghittség két vadidegen ember között, akik látszólag két teljesen különböző világból érkeztek.

Dame Emma Thompson egy tavalyi díjátadón (fotó: Profimédia)

Egy fiatal, szexi pasit akar

Ahogy a szereplők fokozatosan nyílnak meg egymás előtt, úgy lesz egyre izgalmasabb a film is. A forgatókönyvíró, Katy Brand egészen merész mondatokat ad a szereplői szájába, Thompson karakterével kerüli a kliséket és izgalmas, új területekre téved. Bármilyen szomorú, de 2022-ben még mindig merésznek számít, ha egy nő arról mesél, hogy nem szeretne a korához passzoló férfiakkal lefeküdni, mert ő egy szexi, fiatal pasit akar, és tudja, hogy ezt csak úgy kaphatja meg, ha fizet érte, de ez neki belefér. És az is kimondottan bátor jelenet, amiben Nancy a már felnőtt korú gyerekeiről való mesélés közben elejti, hogy a fiát meglehetősen unalmas fickónak tartja, olyannak, amilyen az apja is volt. Ez a mondat annyira nagy erejű, hogy még maga Nancy is megijed és visszakozni kezd tőle a kimondása után, ugyanis a társadalom azt várja el egy anyától, hogy istenítse a gyerekeit. Nincs helye annak, hogy kritikát fogalmazzon meg velük szemben mások előtt, pláne nem egy ennyire erős kritikát. Igencsak szokatlan és komoly témák ezek egy szexvígjátékhoz képest, de szerencsére a Good Luck to You, Leo Grande sokkal több ennél.

Bár a film mindössze kilencvenhét perces, a karakterei hosszú utat járnak be a beszélgetéseik és a közeledésük által, kibeszélve a saját frusztrációikat és félelmeiket. Igazi testpozitív mozi, ami önelfogadásra tanít, és arra, hogy a nők szexualitása nem ér véget a menopauzával, mindenkinek joga van átélni a gyengédséget függetlenül attól, hogy hány éves, és óriási hibát követünk el azzal, ha ezt tabusítjuk.

A Good Luck to You, Leo Grande-t a Sundance Filmfesztivál kínálatában láttam. A bemutatója időpontjáról egyelőre nem érkeztek hírek.