Miss Bee: A harmónia útjára léptem

Ha a díva szót halljuk, valamilyen misztikum jut eszünkbe, pompa, csillogás és hatalmas ruhaköltemények. Miss Beevel egy kávézóban beszélgettünk. Ahogy ott ült, az emberek sorra megnézték. Valahonnan ismerős volt nekik a mosolygós lány, ám egyelőre kevesen tudják, hogy most már ő is része a legendának…

– A Nagymező utca mulatójában előtted is számos énekesnő állt már színpadon, ám a te helyzeted mégis más. Te a diszkókból csöppentél a boák és tüllök világába. Milyen út vezetett idáig?

– Öt éve nincs a Bestiák együttes. Azóta egyetlenegyszer álltunk hárman együtt színpadon. A barátnőség megmaradt, de külön utakon folytatjuk a szakmai karrierünket. Nagyon kalandos volt számomra az utóbbi öt év. A Bestiák utolsó évében én már vezettem egy tévéműsort, és elgondolkodtam azon, hogy talán nem az éneklés számomra az egyetlen lehetőség. Dolgoztam élő zenekarokkal, de belevágtam az újságírásba is. Nagyon jól éreztem magam a szerkesztőségben, ám a lap hirtelen megszűnt. Volt néhány próbálkozásom más magazinoknál, de az égi jelek valahogy mindig a színpad felé vezettek.

– Egy R’n’B formációban is énekeltél…

– Beszálltam a Too Close együttesbe, az sem volt hosszú életű. Nem érdekelt, hogy mennyire vagyok címlapokon, inkább minden energiámat az énektudásom továbbfejlesztésére szántam. Nagyon sok munka kell ahhoz, hogy az ember megtanuljon úgy élőben énekelni, ahogyan szeretne. Áldozat nélkül nincs siker, kénytelen voltam „civil” munkát is vállalni, hogy el tudjam tartani magam. Közben egyre több helyre hívtak énekelni. Esküvőkön, rendezvényeken szórakoztattam az embereket. A Pannónia Expressz zenekarnál kötöttem ki, akikkel egy skandináv hajóútra indultunk. Ott valóban sokat tanultam. Mikor a zenekar régi énekesnője visszatért, újabb felkérést kaptam egy DJ-től. Live Act stílusnak nevezik azt, amiben úttörőként léptem itthon színpadra. Diszkókban énekelem élőben az aktuális dance-slágereket. Komoly szerződést kaptam Budapest egyik legmenőbb helyére, és a klub tulajdonosa vette meg a Moulin Rouge-t. Mivel ő bízott a képességeimben, vitt magával a mulatóba is.

Névjegy

Név: Miss Bee (Somorjai Ilona) Született: 1976. június 9. Csillagjegye: Ikrek Iskolái: Könyves Kálmán Gimnázium, zene tagozat Lemezei: Bestiák (1997), Nem kérek mást (1998), BST (2000) Legnagyobb slágerei: A reggel túl messze van, Örökre ölelj át, Fáj még, ha néha felhívsz, Nem kérek mást, Szabad a pálya, Too Close: Csináld úgy Egyéb munkák: Fix.tv, Love & Sorry, Penthouse, Studio Live Act, Moulin Rouge Hobbi: gyöngyfűzés, üvegfestés Háziállat: jelenleg nincs

– Gondoltad valaha, hogy popsztárból a mulatók világa felé sodor a sors?

– Abszolút. Igazából a Bestiákba is a musicalvilágból csöppentem. Ha akkor nem jön az a bizonyos producer, akkor felvételiztem volna a Színművészetire, és most valószínűleg musical-énekesnő lennék. Nem bántam meg ezt a kanyart. Előny, ha valakinek van egy diplomája, de azt látom, hogy tehetséggel mindenképpen lehet érvényesülni. A Bestiák nagyon jó lecke volt számomra. Nem voltam túl magabiztos, de öt év alatt elmúltak a görcseim.

– Ha most jönne egy producer, és azt mondaná, hogy szállj be egy újabb lányegyüttesbe, cserébe rengeteg pénzt kínálna, elvállalnád?

– Nagyon meggondolnám. Reálisan fel kell mérnünk az itthoni piacot. A hírnév egy dolog, de nagyon összetett ez a kérdés. Rengeteg pénzt nagyon nehéz itt keresni. Semmire sem mondom, hogy soha, de igyekszem reálisan gondolkodni. Lemezt is azért nem készítek most, mert azt látom, hogy nincs sok értelme.
 

– Mit jelent 2007-ben, Budapesten dívának lenni?

– Ha belegondolok, akkor most popdíva is vagyok, meg a klasszikus értelemben vett díva szerepét is betöltöm. Élvezem ezt nagyon. Persze sok dolog nehéznek tűnt elsőre a Moulinben, hiszen új volt ez a szerepkör számomra, de a kollégám, Farkas Gábor segítségével, úgy érzem, hogy sikerül hozni az elvárt színvonalat. Persze a Moulin dívája sem úgy él már, mint régen. Nem jön értem limuzin, és nincs villám a Rózsadombon, de ad egyfajta tiszteletet, és ez jó érzéssel tölt el.

– Nem hiányzik az a népszerűség, amit a Bestiák idején éltél meg? Akkor minden címlapon te mosolyogtál, és úton-útfélen megállítottak a rajongók az utcán…

– Nem hiányzik. Nem véletlenül nem erőltettem az elmúlt években, hogy itt-ott szerepeljek. Bohóckodni nem szeretek. Most van aktualitása annak, hogy beszéljek magamról. Ha az ember tisztában van a képességeivel, akkor bevonzza a munkát. Meglátjuk, hogy mi lesz ebből az egészből. Most semmitől sem félek, keményen dolgozom, ennek pedig meglesz az eredménye.

– Kézenfekvő lenne, hogy egy musicalben is megmutasd a tehetséged. Nem kaptál még színpadi szerepeket?

– Természetesen örülnék neki! Eddig még nem kaptam ajánlatokat színházaktól, de nem is voltam erre kész. Most vagyok olyan szinten énektudásilag, magabiztosságilag és szellemileg is, hogy bátran elvállalnék egy jó szerepet.

– Ha mégis készíthetnél egy albumot, akkor melyik stílusodat tennéd rá?

– Nagyon tetszik Sarah Brightman. Egy lemezen belül énekel operát, musicalt, popzenét és akár diszkót is. Ezt a sokszínűséget szeretném én is kiadni magamból. Ha lesz lemezem, akkor biztosan valami hasonló lesz.

– Hogyan él civilben egy díva?

– Októbertől a harmónia útjára léptem. Újra járok edzésre, de vannak más hobbijaim is. Gyöngyöt fűzök, üveget festek, sőt a fejdíszeimet is én készítettem a Moulinbe. A házimunkát is be kell szorítanom az életembe, és az ezoterikus könyveket is nagyon szeretem.

– A párod mennyire nézi jó szemmel, hogy lenge öltözékben állsz a színpadon? Nem féltékeny?

– Nem. Támogat mindenben. Van, hogy elkísér, vigyáz rám, öltöztet, tükröt tart. Büszke rám, nem féltékeny.

– Néhány éve a legismertebb férfimagazin címlapján pózoltál. Vállalnál újra hasonló feladatot?

– Ha igényes fotók készülnének, akkor igen. Régen nagyon sok problémám volt a külsőmmel is, de ha egy ilyen komoly magazin szerkesztői úgy gondolják, hogy alkalmas vagyok a címlapra, akkor az számomra büszkeség.