Létay Dóra: Egyszer vadítok, másszor csábulok

Lágyság és vadság kézen fogva jár benne, ez a beszélgetés ideje alatt sem marad titok. Amikor a gyerekkoráról mesél, képzeletben repülök vele, ha a magánéletéről kérdezem, bezárkózik, szinte villámokat szór a szeme. Aztán rájövök, hogy pontosan annyit ad magából, amennyit kell: az arányok tökéletesek.

– Hú, de fitten libbentél be a kávézóba…!

– Edzésről jöttem, másfél órát tapostam egy kardiogépen, utána fél órát szaunáztam.

– Ez lelkileg is fontos?

– A mozgás mindig is az volt, már gyerekkoromban is szertornáztam. Sok haszna van az intenzív sportnak. Többek között az, hogy jó időben, jó helyen távozik belőled a feszültség.

– Talán az is jó, hogy futás közben az ember egy kicsit egyedül lehet, nem? Hiszen elég sokat vagy emberek között. Az év háromszáz napján forgatsz, és színházban is játszol. Most egyébként miben láthat a közönség a deszkákon?

– A Vagina Monológokban a Tháliában és a Vízkeresztben a Centrál Színházban.

– Az előbbi évekkel a bemutató után is telt házas?

– Igen, óriási az érdeklődés. Egy amerikai újságírónő darabja, amelyben mindenféle korú és társadalmi helyzetű nővel készített interjút a vaginájukról. A visszajelzések alapján felszabadító hatással van a nőkre, ha erről a témáról hallhatnak, beszélhetnek. A megszólalók között a családanyától a leszbikusig sokféle karakter előfordul, a témák között a menstruáció és a szerelmi együttlét is terítékre kerül. Igen, megtévesztő az a szabadosság, amivel a mindennapokban a szexualitás terén szembesülünk, de egyáltalán nem biztos, hogy ezáltal közelebb kerülünk a sajátunkéhoz.

– Ez a darab segít ebben?

– Úgy érzem, igen. Hiszen a mindennapokban ahelyett, hogy az emberek saját magukat ismernék meg testileg, lelkileg, szellemileg, hamis útra tereli őket ez a mindenhonnan áradó „nyíltság”. Emiatt éppen a mélységét, valódiságát és a tétjét veszíti el az intim együttlét. Ma nehezebb választani minden téren: hogy mi tesz jót nekünk, mit olvassunk, milyen filmet, színházi előadást válasszunk, vagy akár abban is, hogy kiket avassunk a bizalmunkba.

– Te például kinek a segítségére számíthatsz?

– A családi indíttatásnak nagy szerepe volt az én életemben is. A szüleim értelmiségiek: édesapám gépészmérnök, sakknagymester, édesanyám pedagógus. A bátyámmal együtt azt láttuk otthon, hogy a szüleink olvasnak, még a harmincas éveik közepén is tanulnak, intenzív szellemi életet élnek. Ez ragadós példa volt, sokkal hatásosabb, mint a papolás.

– Te magad túl vagy már a harmadik ikszen. Én akkoriban, jól emlékszem, úgy éreztem, ha nem lesz gyerekem, egyszerűen vége a világnak. Megőrültem egy gyerekért.

– Sosem pánikoltam emiatt. Ösztönösen élem az életem, nem tervezek előre. A tudatosság csak a munkámban jellemző.