Világelső asszonyok – J. K. Rowling nyomorban írt sikertörténete

Született mesélő, aki már kisgyermekkora óta akkor érzi magát elemében, ha történetekkel szórakoztathatja a környezetét. Első meséjét, melyet ötévesen egy nyúl és egy méhecske találkozásáról szőtt, még csak egy szem húgocskája hallgatta tátott szájjal, ahogy azonban teltek az évek, egyre többen és többen gyűltek köré. Középiskolás korában már szinte eseményszámba ment, amikor az órák közti szünetekben folytatásos történeteket adott elő, ma pedig egyenesen tömeghisztériát vált ki, amikor egy-egy újabb mesével rukkol elő.

Tehetségének és a sorsnak köszönhetően Harry Potter szülőanyja, J. K. Rowling ma már több mint háromszázmillió eladott példánnyal büszkélkedhet, rajongói hatvan nyelven izgulhatják végig a varázslótanonc folytatásos történetét. Könyveit többen olvassák, mint a valaha élt legnagyobb angol író, Shakespeare műveit. A valóban párját ritkító sikerig azonban nagyon is rögös út vezetett: nélkülözéssel és reménytelenséggel teli évek teltek el a mesébe illő végkifejletig.  

Öngyilkos gondolatok

Az 1965-ben született Joanne-t jól fizető polgári pályára szánták a szülei. Majd kiugrottak a bőrükből, amikor felvették Dél-Anglia világhírű egyetemére, az Exeter University francia–klasszika-filológia szakára. Rowlingék lelki szemeikkel már látták is, lányuk milyen csodálatos karriert fog befutni két nyelven beszélő titkárnőként. Nem sejtették, hogy Joanne-nek egészen más jövőt tartogat a sors. A szülők álma kezdetben beteljesedni látszott, amikor diploma után az Amnesty International londoni irodájában helyezkedett el, ám ahelyett, hogy szakmai előmenetelére koncentrált volna, azzal töltötte az idejét, hogy történeteket gépelt a számítógépébe. 1990 sorsdöntőnek bizonyult az életében. Ez év nyarán egy Manchesterből Londonba tartó vonatút alatt ugyanis megszületett a fejében a történet egy furcsa kisfiúról, akit Harrynek nevezett el.
– Hatéves korom óta írtam, de még soha nem voltam ilyen izgatott egy ötletem miatt sem. Elkeseredésemre nem volt nálam toll, és túl félénk voltam, hogy mástól kérjek kölcsön. Még aznap este elkezdtem írni a Bölcsek kövét – meséli honlapján.

Az örömöt, hogy rátalált Harryre, egy váratlan tragédia árnyékolta be: decemberben meghalt az édesanyja. Joanne gyásza olyan mély volt, hogy úgy érezte, menekülnie kell az otthon emlékei elől. Kilépett a munkahelyéről, hogy Portugáliába, Portóba tegye át a székhelyét. Délelőtt angolt tanított az egyik iskolában, délutánonként pedig megszállottan dolgozott a varázslótanonc meséjén. Időközben férjhez ment, megszületett első kislánya, ám hamarosan újabb magánéleti válsággal kellett szembenéznie. Elsietett házassága zátonyra futott, ami annyira megviselte, hogy azt fontolgatta, öngyilkos lesz. Csupán lelkiismeretes orvosának köszönheti az életét, aki terápiára küldte zavarodott páciensét.
– Akkoriban nagyon nyomorúságosan éltünk, teljesen mélyponton voltam. A lányom miatt döntöttem úgy, hogy segítséget kérek – nyilatkozta a Sunday Timesnak.

Nyomorúságos évek

Miután emberpróbáló lelki küzdelmek árán visszanyerte életkedvét, úgy döntött, hazautazik Angliába. 1994-ben érkezett meg a skóciai Edinburghba. Nyomorúságos évek vártak rá, erre maga sem számított. Munkanélküliként, egy dohos, fűtetlen lakásban élt kislányával, ám ekkor sem adta fel az álmát, hogy befejezze könyvét. Minden idejét az írásnak szentelte, s hogy ne kelljen a kellemetlen lakásban töltenie az időt, kávéházakban dolgozott.
– Mániákusan hajtottam, hogy befejezzem a könyvet, és megpróbáljam kiadatni. Akárhányszor Jessica elaludt a babakocsijában, berohantam a legközelebbi kávéházba, és őrült sebességgel írtam. Néha szabályosan utáltam a könyvet, még akkor is, ha szeretem – emlékezett.

Egy időben annyira reménytelenné vált a helyzete, hogy segélyért folyamodott a Skót Művészeti Tanácshoz. A támogatás éppen akkor érkezett meg, mikor végre befejezte a művet. Hatalmas reményekkel vágott neki a kiadókeresésnek, csakhamar azonban azzal kellett szembesülnie, hogy a gyötrelmes körülmények között készült iromány a kutyának sem kellett. Túlságosan bonyolultnak tartották Harry történetét, s csupán egy ügynök találta úgy, hogy érdemes foglalkozni a kiadással. A férfinak igaza lett, 1996 augusztusában egy kiadó leszerződött az első Harry Potter-könyv megjelentetésére. Amikor az éppen akkor tanárként dolgozó Rowling meghallotta a hírt, alig akarta elhinni, hogy hat év kemény munkája után végre célba ért.
– Miután letettem a telefont, sikítoztam és ugráltam. Jessica, aki éppen az etetőszékében ült, elképedve nézett rám.

Felfoghatatlan siker

Rowling öröme határtalan volt, arra azonban még legmerészebb álmaiban sem gondolt, hogy egy olyan sikerszéria részese lesz, mely példa nélküli a világ könyveladásainak történetében. Az 1997-es első kiadást követően sorra nyerte el a legrangosabb könyvpiaci kitüntetéseket, majd – a brit sikert jó időben megszimatolva – az egyik amerikai kiadó százezer dollárt fizetett neki a Harry-sztori kiadási jogáért. Ettől kezdve özönlött hozzá a pénz. A korábbi nincstelen, mellőzött asszonyból egy csapásra sikeres, dúsgazdag nő lett, aki ma már tehetősebb, mint az angol királynő. Jó időbe telt, míg feldolgozta, hogy mesés vagyon birtokosa lett.
– A nagy ugrást az amerikai előleg jelentette, amiből házat tudtam venni. Nem bűntudatot éreztem, hanem ijedtséget. Azt éreztem, hogy nem szabad a pénzt butaságra költenem – emlékezett vissza egy BBC-nek adott interjú alkalmával. Később bevallotta, hogy az első olyan holmi, amelynek nem nézte meg az árát vásárlás előtt, egy drágaköves gyűrű volt. A temérdek pénz mellett még valamit hozott a siker: Joanne életében először végre elmondhatta magáról, hogy nem él haszontalanul.
– Korábban mindig azt éreztem, hogy kár azért a helyért, amelyet elfoglalok. Most felfedeztem, hogy van valami, amiben jó vagyok.

A Harry Potter első kiadása 1998-ban

A fokozódó népszerűség azonban nem csupán boldogságot jelentett: csakhamar megmutatta sötétebbik oldalát is. Rowling búcsút inthetett a hétköznapi életnek, fotósok hada kísérte mindenhová, amit egy idő után igencsak zokon vett.
– Nem számítottam rá, hogy át fogják kutatni a kukám tartalmát, vagy hogy teleobjektívvel fotóznak a tengerparton. Nem gondoltam, hogy a siker negatív hatással lehet a kislányom életére.
A szenzációhajhász újságok és a paparazzik tolakodó érdeklődése olyannyira megrémítette a nyugalomhoz szokott írónőt, hogy úgy döntött, bezárkózik edinburghi otthonába, és csak kivételes alkalmakkor lép a sajtó nyilvánossága elé. Talán nem véletlen, hogy amikor ezen ritka alkalmak egyikén egy szerencsés riporter megkérdezte tőle, hogy szíve szerint mit hozna át Harry csodálatos világából, Joanne habozás nélkül rávágta: – A láthatatlanná tévő köpenyt választanám…