A hangosfilmnél és a tévénél is előbb született – 101 éves Kirk Douglas

Kirk Douglas tavaly ünnepelt kerek születésnapot, mivel azonban az éppen a századik volt, a hollywoodi legenda belépett abba az életszakaszba, amikor már minden születésnap kerek egy kicsit, és így eseményszámba megy az is, hogy ma betöltötte a 101-et. Ha belegondol az ember, milyen hosszú idő ez, és mennyi minden megváltozott a leforgása alatt, nyilvánvalóvá válik, hogy ezen a ponton a kor már nem állapot, hanem igenis érdem, vagy legalábbis dicsőség, de ha valakinek nem sikerülne magától számba venni, mennyit látott és mennyi újdonsághoz alkalmazkodott a sztár, segítünk: az alábbiakban egy kicsit felidézzük, milyen más volt a világ a születése idején, 1916-ban, pontosabban mi minden hiányzott még belőle, ami a karrierjéhez elengedhetetlen volt, vagy legalábbis szerepet játszott benne. A kirajzolódó kép elég egyértelmű, és mély főhajtásra késztet az ünnepelt előtt – Kirk Douglas, az utolsó cowboy sok szempontból az ismeretlenbe masírozott, és egy olyan közeget hódított meg, amely a szeme láttára alakult ki.

Nem léteztek egész estés hangosfilmek

Kirk Douglas már tízéves volt, mire bemutatták az első (zenéből és effektekből álló) hangsávval kiegészített filmet, a Don Juant, 11, amikor debütált a hangos dalbetétekkel és helyenként beszéddel is büszkélkedő A dzsesszénekes, és 12, amikor mozikba került a New York fényei, az első olyan mű, amelyben végig beszéltek a szereplők. Ezután persze már pillanatok alatt átvették a hatalmat a hangosfilmek, és maga Douglas is csak ilyenekben szerepelt, de első moziélményeit valószínűleg még bőven akkor szerezte, amikor legfeljebb élő zongorakíséretet lehetett hallgatni a vetítéseken.

Még csak várt a világ a színes nagyjátékfilmekre

Az első kézzel színezett film már 1902-ben megszületett, 1916-ra pedig többen is kísérleteztek különféle színesfilm-technikákkal, de arra még sokat kellett várni, hogy igazán kifinomulttá váljanak és elterjedjenek ezek a felvételi eljárások: 1947-ben még mindig csak a hollywoodi produkciók 12 százaléka volt színes. Karrierje elején Kirk Douglas is több fekete-fehér alkotásban volt látható.

Nem voltak televíziók

Mint a legtöbb színész, Kirk Douglas is több tévéfilmben és -sorozatban szerepelt pályafutása során, nála azonban nem úgy alakult a sorrend, mint a későbbi generációknál, akik a képernyőn kezdték mellékszerepekben, és onnan léptek tovább. Nem is alakulhatott volna így, hiszen hősünk már 12 volt, amikor az első mechanikus tévéket elkezdték árulni, és 18, amikor megindult az első kereskedelmi forgalomba szánt katódsugárcsöves készülékek gyártása, debütálása idején pedig még csak az amerikai háztartások 0,5 százalékában volt televízió – ő bizony már a huszadik mozifilmjénél tartott, mire meghívták az USA tévés hőskorának egyik alapműsorába, a The Jack Benny Programbe.

Az Oscar-díj is a jövő zenéje volt

Bár nyernie egyszer sem sikerült, Kirk Douglast háromszor is jelölték a legjobb férfi főszereplőnek, az Oscar-életműdíjat pedig meg is kapta 1996-ban az Amerikai Filmakadémiától. Mindezzel azonban nem gyerekkori álmai váltak valóra, ugyanis kiskorában ő még azt sem tudhatta, mi fán terem az Oscar – már 12 éves is elmúlt, mire 1929 márciusában megrendezték az első (15 percig tartó és 5 dolláros jegyár mellett 270 ember részvételével zajló) átadót.

Modern értelemben vett pletykalapokról sem lehetett beszélni

Zaftos sztorik közléséből élő sajtótermékek már a 19. század végén is léteztek, de az első igazi amerikai bulvárhetilapnak tartott Broadway Brevities and Society Gossip alig három hónappal Kirk Douglas születése előtt indult, vagyis nem nagy csúsztatás felvenni a listánkra ezt a pontot is. Annak fényében pedig főleg nem, hogy a maga korában a világ legdurvább pletykalapjának tartott kiadvány minden kíméletlenségével együtt is csak ministrálhatna a modern mezőny számos szereplőjének.

Szó sem volt hollywoodi botrányokról

Amint azt tudjuk, a hollywoodi botrányok nem Harvey Weinsteinnel kezdődtek – az álomgyár jóformán sosem volt ártatlan. Kirk Douglas viszont alig fiatalabb Hollywoodnál (az első stúdiót 1911-ben alapították), úgyhogy ő kisiskolásként még ismerhette a jobbára tiszta lelkű filmvilágot, és úgy, a maga kezdeti romlatlanságában szerethetett bele. Ha csak rajta múlott volna, nem is lenne olyan feslett a rendszer, hiszen ő maga nem keveredett soha botrányba, az egyiknek a rendezésében viszont tevékenyen részt vett: a kommunista ügynöknek bélyegzett filmipari dolgozók elleni esztelen boszorkányüldözés, a feketelista-korszak lezárásában nagy szerepet játszott, amikor nyilvánosan bejelentette, hogy a főszereplésével készült Spartacus forgatókönyvét Dalton Trumbo írta, aki akkor már hosszú ideje csak álnéven alkothatott.

Filmes színészdinasztiákat sem ismert a közönség

Ma már gyakori, hogy egy családból több generáció képviselői is Hollywood neves alakjai közé emelkednek, a filmipar hajnalán azonban érthető módon ilyesmiről sem lehetett szó. Ami azt illeti, Kirk Douglas maga az egyik első dinasztiaalapító, ráadásul nem is csak leghíresebb fia, a hozzá hasonlóan az idő kegyeltjei közé tartozó Michael Douglas révén, hiszen két kisebb gyermeke, Joel és Peter is sokat dolgozott producerként.