Tudom, hogy furcsa úgy beszélni egy színészről, aki az elmúlt három évben öt filmben játszott főszerepet, mintha visszavonult volna, de magyar szempontból nézve Adam Sandlerrel valahol mégis ez a helyzet. Adam Sandler-filmet igaz magyar ember ugyanis csak szinkronnal néz (ha nem így teszel, hazaáruló vagy, ne is próbálkozz magyarázkodással), az eredeti hangsáv választása itt olyan, mintha valaki egy Bud Spencer–Terence Hill-klasszikusnál kapcsolna az olasz hangsávra a DVD-n. Ki tenne ilyet?
Szóval a helyzet az, hogy Sandler nem hagyta cserben a rajongóit, dolgozik ő szorgosan, csakhogy leszerződött a Netflixhez, amely a nagy világuralmi tervei közepette általában még magyar felirattal is csak hébe-hóba gazdagítja a filmjeit/sorozatait, nemhogy szinkronnal. Hiába áll tehát készen csőre töltött magyar hanggal Csőre Gábor, ha senki nem hívja a Netflixtől, hogy „Hé, Gáborkám, magyarítsd már nekünk Sandlert a The Do-Overben vagy a Sandy Wexlerben!” Igen, ezek tényleg létező Adam Sandler-filmek címei, de nem csoda, hogy nem ismered őket. Én sem, pedig 1996 és 2015 között alig egy-két olyan Sandler film készült, amit valamilyen rejtélyes oknál fogva egyszer sem láttam. Adam Sandler magyarítás nélkül egyszerűen megszűnt létezni Magyarországon. Ezt a Hotel Transylvania harmadik része juttatta eszembe: ebben nem is láthatjuk őt, hiszen egy animációs filmről beszélünk, ahol ő csak a főszereplő eredeti hangja, ám valahol mégis egy vérbeli Sandler-mozi.
Miért szeretjük Adam Sandlert?
Mielőtt azzal vádolnátok, hogy szerintem biztos minden Adam Sandler-film egy bűzölgő fostalicska, le kell lombozzak mindenkit: sok filmjét értékelem, és nemcsak azt a néhányat (Kótyagos szerelem, The Meyerowitz Stories…), amit emberünk direkt a kultúrsznoboknak csinált, hanem a vérbeli komédiái közül is csípek párat. A Nászok ásza például bármikor újranézhető darab, a Ne szórakozz Zohannal! első fele egy egészen zseniális gegparádé, és Az 50 első randinak is máig megvan a diszkrét bája. A többi munkája között is akad néhány bájosabb, de azért itt már nem mernék jó filmekről beszélni. Aztán ott vannak a Sandler-filmográfia esszenciáját jelentő bélmozgásos/ürítéses darabok, mint a Nagyfiúk 1-2., a Jack és Jill vagy a Kellékfeleség, amikben olyan vastagon tolják ránk az igénytelenséget, hogy az már párját ritkítja. Sandlerrel ilyen téren egyedül a Wayans testvérek (Horrora akadva-filmek) vehetik fel a versenyt, bár ők a néhány sikerfilmjük ellenére sosem vetekedhettek a nagy Adamhez hasonló népszerűséggel.
De miért szeretjük még mindig (vagy egyáltalán) a leginkább a bélműködésünkkel poénkodó filmjeit? Nos, azt tudom, hogy a stúdiók miért szeretik (sok pénzt hoznak), de azt nem, hogy az emberek miért rajonganak értük, ezért utánajártam a lehető legautentikusabb forrásnál, az interneten. Meglepő módon a „Miért utáljuk az Adam Sandler-filmeket?” kérdésre jóval több találatok kapunk, mint arra, hogy miért szeretjük őket, de ez persze nem jelenti azt, hogy ne leltem volna rá a kívánt válaszokra, és általuk ne értettem volna meg egy kicsit jobban, miért is hiányzik nekem most Adam Sandler.
Mert Sandler egy örök gyerek
Rajongói szerint Sandlerben az a jó, hogy ötven fölött sem szűnt meg gyereknek lenni. Ő nem megbotránkozik egy öblös fingáson, hanem hangosan röhögni kezd, és még rá is kontráz egy saját fingással.
GIF
Mert a stábja és a színészei olyanok neki, mint a családja
Ahogy a Spencer–Hill-filmeknek, úgy Adam Sandler mozijainak is folyton vannak visszatérő színészei, akik közül többen önállóan is karriert futottak be. Kevin James, David Spade vagy Rob Schneider nevét aligha ismernénk Sandler nélkül, és a rajongók szimpatikusnak találják, hogy az idoljuk ennyire ragaszkodik a megszokott csapatához.
A Sandler-filmek egyszerre szólnak a gyerekekhez és a felnőttekhez
Lehet ezen sokat sopánkodni, de a Nagyfiúk két részén ugyanolyan lelkesen tud röhögcsélni egy tízéves gyerek, mint egy negyvenes, túlságosan kipihent felnőtt. Ez van.
Dylan Sprouse és Adam Sandler az Apafejben (Fotó: Siemoneit/Sygma via Getty Images)
Nem fél hülyét csinálni magából
Bár sok filmjében ő a normális szereplő a sok idióta között, ha kell, nem fél bolondot csinálni magából. Női ruhában bohóckodik, konkrét idiótát játszik, sőt előszeretettel poénkodik a tojás alakú fején és a teljesen hétköznapi, egyáltalán nem hollywoodi sztárokra emlékeztető testén. Ráadásul önironikusan a filmbéli barátnőit/feleségeit rendre Hollywood legszebb színésznői (Salma Hayek, Jessica Biel, Jennifer Aniston, Katie Holmes stb.) alakítják.
GIF
Mert neki nem számít, mit mondanak róla a hülye kritikusok
Adam Sandler egyike azoknak a hollywoodi arcoknak, akikről egyszerűen lepattannak a kritikák. Ha épp nem drámában játszik, akkor a filmjei sikerét nézve egyáltalán nem számít, mit izzadnak ki magukból az olyan kritikusok, mint jómagam: úgyis mindig utálják a filmjeit. A rajongók elkötelezettségét csak növeli, hogy ők bármilyen csúnya kritikával szemben kiállnak Sandler mellett azzal, hogy jegyet váltanak az új filmjére.
Gyűlnek köré a nagy sztárok
Az, hogy Adam Sandler legtöbb filmje sikerre van ítélve, sokak számára vonzóvá teszi őt. Olyan színésznagyságok tűnnek fel a filmjeiben, akikről ezt sosem feltételeztük volna. Dolgozott már Jack Nicholsonnal, Al Pacinóval, Harvey Keitellel és Christopher Walkennel is, akik mind örömmel álltak be Sandler mellé bohóckodni.
Beint a vörös szőnyeges puccnak
Adam Sandlert a rajongói pont a hétköznapiságáért szeretik. Míg más sztárok a filmjeik vörös szőnyeges bemutatóihoz puccba vágják magukat, Sandler általában úgy néz ki, mint aki épp a nappalijából mászott ki ötórányi tévézés és chipszabálás után, és jó esetben az még eszébe jutott, hogy felkapjon magára egy zakót.
Adam Sandler a Kavarás Los Angeles-i vörös szőnyeges premierjén 2014-ben (Fotó: Getty Images)
Pozitív értékeket képvisel
Bár senki se mondaná, hogy a közvetített üzenetért fizet be egy Adam Sandler-filmre, ez még nem jelenti azt, hogy a filmjeinek ne lenne üzenete. A Sandler-univerzumban mindig kiderül, hogy a szülőknek nem szabad elhanyagolniuk a gyerekeiket, és figyelniük kell rájuk, és nincs annál fontosabb, mint az, hogy egy család minél több időt töltsön együtt. A barátság ereje és fontossága szintén visszatérő téma Sandler filmes világában.
Egy profi, sztárallűrök nélkül
Ez a dicséret már nem a rajongóktól, inkább a kollégáktól származik. Sandlerrel és filmgyártó cégével, a Happy Madisonnal mindenki szeret együtt dolgozni Hollywoodban. Tartják a határidőket, a költségvetést, mindenben lehet számítani rájuk, óramű pontossággal dolgoznak, és állítólag mindezt nulla sztárallűrrel teszik.
Adam Sandler és Robin Williams (Fotó: Kevin Winter/Getty Images for PCA)
Egyszerű, de nagyszerű
Azt már csak én teszem hozzá a rajongói elméletekhez, hogy Adam Sandler filmjei mindig egy könnyen, egy-két mondatban elmesélhető, nagyon egyszerű, ugyanakkor figyelemfelkeltő koncepción alapulnak. Ezt legjobban azzal a South Park-résszel tudnám illusztrálni, amikor Cartman egy robotnak beöltözve lök ki magából teljesen hitelesnek tűnő Adam Sandler-filmterveket egy hollywoodi stúdió vezetőinek.
Cím: Puppy Love (Házikedvenc-szerelem)
Adam Sandler szerelembe esik egy csajjal, ám a csajról egyszer csak kiderül, hogy valójában egy golden retriever, vagy valami ilyesmi.
Cím: Punch-Drunk Billionaire (Kótyagos milliárdos)
Adam Sandler örököl több milliárd dollárt, de ő inkább bokszoló szeretne lenni, vagy valami ilyesmi.
Cím: még nincs
Adam Sandler csapdába esik egy lakatlan szigeten, ahol beleszeret egy kókuszdióba.
