Az Insta-oldaladon elég alaposan dokumentáltad a hosszúra nyúlt év eleji nyaralásod. Azért ilyentájt lépsz le, mert januárban és februárban kevesebb a fellépés?
Az elmúlt pár év nagy dara volt, nagyon pörgettük, és kellett egy kis megállás. A zenekarunkban már nagyjából negyvenen vagyunk a crew-val együtt, kamionnal visszük a cumót, a kis klubok pedig már nem nagyon bírják el a produkciót, illetve nem kifizetődő ilyen helyeken fellépnünk, szóval maradnak a nagyobb koncerthelyszínek, szabadtéri fellépések és fesztiválok, ezek meg áprilistól októberig vannak. A köztes időben tudunk elmenni pihenni, máskor nem. Alapból is kell, hogy az ember feltöltődve induljon neki az évnek. Az a típus vagyok, hogy januárban mély depresszióba esek, és a mínusz fokoktól megőrülök. Nekem ez egy különösen nehéz szakasz, ezért is szeretek elmenekülni. Mondjuk tavaly csak három napra sikerült lelépni, idén, hála az égnek, többre is. Most már mehetünk bele az évbe a Pilvakerrel, jönnek az új Wellhello-dalok, készülünk a tizedik Parkunkra, és lesz majd szólólemezem is.
Fotó: Fluor Tomi Instagram
Wellhellóból új album is lesz vagy csak új dalok?
Az albumkészítésben már nem hiszünk. Dalok lesznek, mondjuk most több mint tavaly. Öt-hat dalt legalább ki akarunk hozni idén. Abban már nem hiszünk, hogy egyben felrakjuk egy lemezre, inkább beosztjuk szépen.
A szólócuccod mégis lemez lesz…
Igen, de azt sem egyszerre hozom ki, hanem dalonként. Kettő már meg is jelent. Ez inkább csak ilyen side hiphop project, nem görcsölök rá különösebben. Terápiás jelleggel készítettem, kiírtam magamból azt, ami nem férne bele a Wellhellóba. Hangzásra igazi régi underground cucc hatása van. A nosztalgia kedvéért adom ki CD-n is.
Neked még fontos, hogy a kedvenceidet megvehesd CD-n?
Nem nagyon veszek CD-ket, általában iTunes-ról töltöm le a dalokat. Nincs is olyan eszközöm otthon, amin egy CD-t lejátszhatnék. Ettől függetlenül egy CD-t jó kézben tartani, osztogatni… A CD formátum a lemezemből főképp promóciós szándékkal készül.
Jól érzem, hogy az elmúlt időszakban nyitottabb lettél a bulvárra? Az Instagram-oldaladon is jobban követhető a magánéleted, és szerepeltél a pároddal, Mesivel a Nyerő párosban.
Nem mondanám, hiszen a Nyerő pároson kívül nem vállalok sokkal több ilyen jellegű megjelenést. Már annyiszor csináltam végig úgy kapcsolatot, hogy tartsuk titokban. Beleuntam ebbe, és Mesinél meg azt éreztem, hogy minek titkolni. Nyilván azt nem szeretném, hogy minden lépésemet lehozza az újság, de úgy éreztem, hogy ez a kapcsolat olyan, ami teljes egészében vállalható, a Mesi pedig egy olyan partner, akivel be merek vállalni egy olyan műsort, mint a Nyerő páros. Jól sült el, nagyon jó élmény volt, sokat tanultunk belőle egymásról is. Kevés kapcsolatban élik meg az emberek a ketten a világ ellen érzést, jó volt ezt átélni. Nyilván az, hogy megmutattam a kapcsolatom, közelebb hozza a bulvárt, de ez még benn volt azon a határon belül, amit vállalhatónak tartok. Ezt is nagyon sok egyeztetés előzte meg a csatornával: ragaszkodtam hozzá, hogy nem lesz bogárevés, trutyi meg sárban kúszás. Arra tehát ne számíts, hogy a jövőben celebműsorokban férget fogok enni. (nevet)
Milyen visszajelzéseket kaptál a műsorra?
Meglepően pozitívakat. Előtte azt éreztem, hogy nem ismernek az emberek, főképp amiatt, hogy korábban elzártam előlük a magánéletemet. Persze volt valamiféle képük rólam, de a műsor után az volt az egybehangzó vélemény, hogy mindenki másmilyennek gondolt korábban, mint amilyen valójában vagyok. Egy sokkal negatívabb image-em volt a szemükben. Sok olyan visszajelzést kaptam, hogy „Én azt hittem sokkal szarabb arc vagy, közben meg látom, hogy jó gyerek vagy”. Ez jól is esett. Külön jó volt, hogy ezeket a visszajelzéseket tényleg én kaptam, itt nem volt image, meg táncos lányok, tűzijáték és vizuál, csak az volt tisztán, ami én vagyok. Jó volt látni, hogy az emberek kedvelik azt az embert is, aki a produkció mögött van. Iszonyatosan pozitívan sült el, nem gondoltam volna, hogy ilyen sokan fogják nyomon követni. Rengetegen drukkoltak, az utcán odajöttek, hogy „Hajrá, hajrá, remélem, te nyersz!”. Olykor már úgy éreztem magam, mint egy sportoló az olimpián. (nevet) Hihetetlen szurkolói leveleket és biztatásokat kaptam. Akárhová mentünk Mesivel, mint valami filmben, mindenkinek volt hozzánk egy-két jó szava a postástól kezdve a büfésig. Olyan Wes Anderson filmes volt az egész.
Most úgy érzed, hogy az emberek már tényleg ismerik az igazi Fluor Tomit?
Ez mindig fura, mert az emberek alapból azt hiszik, hogy ismernek valakit, akit látnak a tévében. Ezt sokszor látom onnan is, hogy megyek az utcán, és jön szembe valaki, aki épp elbambulva megy a melóba vagy hazafelé, és nem az van, hogy felismer, csak köszön, hogy helló, mert benne vagyok az életében, csak nem esik le neki, hogy attól, hogy ő szokott látni engem, én még nem ismerem őt. Látom, hogy az embereknek ez furcsa szituáció. A tévét leszámítva amúgy is ott vagyok az emberek csomó élethelyzetében, az esküvőtől kezdve a szakításon át a nagy fesztiválélményig, ez pedig ad egy kicsit téves képet az agynak arról, hogy ismerjük egymást. Én ezt azért nem mondanám, de az biztos, hogy a műsornak hála jóval többet láthattak belőlem, mint korábban.
A következő lépés a karrieredben a Pilvaker március 15-én. Jól tudom, hogy már a kezdetek óta része vagy?
Majdnem a kezdetek óta. Az elsők között voltam, aki tudott arról, hogy ez az egész elindul. Az első év még ilyen tehetségkutatós jellegű volt, akkor én még nem voltam. Aztán szépen átalakult az egész egy színházi előadássá az Erkelben, és ebből talán csak egyetlen alkalmat hagytam ki, azt is már jó régen. Eléggé kinőtte magát a dolog.
Fotó: Süveg Áron/Red Bull Content Pool
Hogy lehet minden évben frissen tartani, és valami újat adni a nézőknek?
Ez elég egyszerű, hiszen annyi jó vers van, és annyi jó gondolat, amivel lehet azonosulni. Önmagában az, hogy idén hat új dal jön ki, már elég ahhoz, hogy frissen tartsa az előadást. Azonban ezt leszámítva is nehezen fáradna el, mivel évente csak egy van belőle. Ennek ellenére mindig vannak a show ban meglepetések, prózai részek, szavalások, akár egy-egy kis jelenet színpadra vitele… Ez nem egy sima koncert, ahol előadjuk a dalokat, és kész. Mindig lehet rajta színesíteni. Miután az előadás átkerült az Erkelből az Arénába, volt bennünk egy kérdőjel, hogy működni fog-e a dolog az új, jóval nagyobb helyszínen, de szerencsére nem volt gond, és nagyon jól működött. Idén annyit változtattunk, hogy jobban igazodunk az Aréna méreteihez, ezért az élmény sokkal koncertszerűbb lesz, mint korábban. Nagyobb show, nagyobb buli lesz.
A Pilvakert dicsérik, de kritizálják is azért, mert távol tartja magától az aktuálpolitikát. Mit gondolsz erről?
Nem érezzük azt, hogy kellene, már csak azért sem, mert semmi másról nem szól március 15. minden évben, mint arról, hogy a magyarságunk ünneplése helyett inkább elmerülünk, a táborok és ellentáborok harcában. Mi abban szeretnénk példát mutatni, hogy nálunk mindenféle helyről érkező arcok, olyanok is, akik régen akár rosszban voltak egymással – nekem is van olyan, akivel régen nem ápoltam jó kapcsolatot, és a Pilvaker alatt barátkoztunk össze –, fiatalok, öregek, rapperek, énekesek ezerféle stílusból össze tudnak tartani. Ha nekünk sikerülhet, talán a magyarok is képesek lehetnek erre. Nem szabadna elfeledni azt, hogy igazából egymást öljük, hiszen mind egy alomból jövünk. Nem tartanám jónak, ha az aktuálpolitika megjelenne a Pilvaker színpadán, és ezt mondom úgy, hogy egyébként fontos számomra foglalkozni a politikával, és nem szeretem, ha valaki kihagyja ezt az életéből. Nem gondolom, hogy olyan helyzetben vagyunk, hogy ezt bárki megengedhesse magának. Egy előadásnál, főleg egy ilyen megemlékezésnél azonban más a helyzet, szerintem sehogy se passzolna bele. Áthallásokat azonban ettől függetlenül is fel lehet fedezni, olyan gondolatokat a régi versekben, amik illenek a mai helyzetre. Mit gondolna most erről Petőfi? Ez számomra izgalmasabb, mint felmenni a színpadra, és mondjuk a klímaváltozásról beszélni. Kicsit olyan lenne az aktuálpolitika ebben a műsorban, mintha egy Rómeó és Júlia előadásban megjelenne az Alkonyat.
Ezek szerint a Pilvakerre elsősorban megemlékezésként tekintesz?
Mondhatjuk, igen. Persze van politikai színezete is, hiszen a történelem már csak olyan, hogy a régi dolgokat mindig meg lehet feleltetni a jelen történéseinek. Az a nagy kérdés, hogy tanulunk-e belőle vagy sem. Nekem erről elég lesújtó véleményem van, azt gondolom, hogy nem. De ha egy ilyen előadással már annyit elérünk, hogy mesélünk róla, esetleg felnyitunk néhány szemet, már megérte.
Mennyi munkád van egy Pilvakerben?
Engem ez nagyon érdekel, nagyon mozgat, szóval szorgalmi munkát is szoktam végezni. Takács Ákosnak, a Pilvaker ötletgazdájának mindig el szoktam mondani az ötleteimet. Hála istennek olyan ez a produkció, hogy itt még totális demokrácia van, mindenki bele tud szólni mindenbe. Végigmegyünk az ötleteken, és ezekből áll össze. Szerintem pont az adja az erejét is, hogy ennyire spontán születik meg, és semmi sincs kőbe vésve. Számszerűsíteni nem tudom, de sok időt elvesz, rengeteg a próba. Olyan ez nekem, mint egy osztálytalálkozó. Évente egyszer összegyűlünk, és jól érezzük magunkat együtt, megy rendesen az ugratás. Mennek a hetek a próbákkal, a végén meg úgy érezzük, hogy „Ne már, megint vége van?”, és megy a nagy meghatódás.
Fotó: Süveg Áron/Red Bull Content Pool
Nem lelombozó egy kicsit, hogy ennyit készültök valamire, és csak egyszer adjátok elő?
Talán pont ettől van meg a varázsa. Elég nehéz lenne elintézni, hogy mindenki, aki ebben benne van, elinduljon egy turnéra. Mindenkinek megvan a saját zenekara, jellemzően elég jól menő bandák. Örülünk, ha ezt az egy időpontot sikerül úgy összeegyeztetnünk, hogy az mindenkinek jó legyen.
A slammerek és rapperek általában szeretik a költészetet?
Aki szövegírással foglalkozik, az általában szeret olvasni. Illetve van, aki nem, de annak ez érződik is a szövegein, és nem is biztos, hogy neki ezzel kellene foglalkoznia. (nevet) Előadóként tudnunk kell helyesen írni, és szövegeket fogalmazni, hiszen ránk sokan figyelnek, legalább mi figyeljünk oda erre. Nekem ez szívügyem. Rapperként nem engedhetem meg magamnak, hogy ne olvassak sokat, és ne legyen sok szó a fejemben mondjuk egy freestyle-nál… Gyerekkorom óta rengeteget olvasok, és biztatok is erre mindenkit.
Ki a kedvenc kortárs költőd?
Závada Peti áll a legközelebb hozzám, az ő verseiből sokat szoktam idézni, akár még az Instán is.
