Hol vagy éppen?
Füleken vagyok, Szlovákiában. Magyarországra most nem tudok menni, mivel nem vagyok magyar állampolgár, és Csehországban is csak tartózkodási helyem van, most ez az egyetlen ország, ahol maradhatok az állampolgárságom miatt. Amikor beütött a járványhelyzet, épp Szlovákiában próbáltam két színdarabot, nem is tudtam volna máshová menni. Füleki születésű vagyok, most a családommal vagyok itt együtt egy nagy családi házban. A szüleimmel vagyok, és még a testvérem családja lakik velünk.
Ha jól tudom, a karantént egyedül kezdted meg.
Igen, mert előtte még próbáltam Pozsonyban meg Nagyszombaton két különböző darabban, délelőtt Pozsonyban, délután Nagyszombaton. Aztán kiderült, hogy Pozsonyban a Szlovák Nemzeti Színházban találtak egy koronavírus fertőzöttet, és mi ugye nap mint nap ott voltunk. A színházat rögtön bezárták még március 9-én, utána pedig már csak Nagyszombaton próbáltam, már ameddig lehetett. Ott volt egy kis lakásom, ahonnan nem akartam hazajönni a családhoz mindjárt, ugyanis nem tudtam, hogy megfertőződtem-e. Ott voltam egyedül két hétig, és vártam, hogy lesz-e bármilyen tünetem. Miután letelt a két hét, a családom mondta, hogy szeretnék, ha hazamennék, és eljöttek értem kocsival.
Kerekes Vica (Fotó: Birton Szabolcs)
Mit tapasztalsz, Szlovákiában hogyan reagáltak a járványhelyzetre?
Szlovákia nagyon hamar reagált, március tizedike körül elkezdték bezárni az intézményeket és az üzleteket. A szlovák nép nagyon szabálykövető, ha van egy új rendelet, azt ők elfogadják. Az emberek bíznak abban, hogy ezek átgondolt lépések. Magában mindenki sajnálja, hogy ez a helyzet, de nem volt semmiféle lázongás. Sokan gondolkodunk úgy, hogyha ez minél hamarabb megtörténik, annál hamarabb áteshetünk rajta. Érdekes innen azt látni, hogy miközben itt már mindenki szájmaszkot hord, Magyarországon a viselése még mindig nem kötelező. Persze nyilván senki nem tud most semmi biztosat, minden attól függ, ki miben hisz, milyen védekezést gondol jónak. A magyar mentalitásra régóta jellemző, hogy mindenkinél jobban tud mindent. Mondom ezt úgy, hogy bennem is magyar vér csörgedezik. Most azt gondolom, hogy tényleg sokkal gyorsabban vége lehet ennek az egésznek, ha betartjuk a szabályokat. Szerencsére sokan gondolkodnak így: alig van egy lélek az utcákon, és akit mégis látsz, az mind maszkot visel. Nem látom, hogy a jó idő eljövetelével az emberek tömegesen mennének a szabadba.
Az mennyiben befolyásolta a vírus elleni védekezést, hogy pont egy kormányváltás közepén jött a karanténhelyzet?
Ezeket az intézkedéseket még a régi kormány hozta meg, és nagyon jó, hogy ilyen gyorsan reagáltak. A mostani kormány pedig folytatta, amit az előző megkezdett. Nem érzek most politikai feszültséget a levegőben, persze nyilván vannak viták, és egymásnak üzengetések, de az emberek most nem ezzel foglalkoznak.
Vica a Resistance c. filmben
Nagy túrázóként és természetjáróként hogy bírod a négy fal között?
A kert miatt itt nem olyan szörnyű. Nyilván egy panellakásba zárva egész más lenne a helyzet. Óriási pozitívumnak tartom, hogy itt tényleg mindenki amellett kampányol, hogy az emberek maradjanak otthon. A maszkhordásban is példamutatóan viselkednek: például itt az összes tévébemondó maszkot visel. Nem látsz olyat se a tévében, hogy valaki úgy adna interjút, hogy ne lenne rajta maszk. Az állam emberei, a miniszterek és a képviselők is maszkot viselnek a kezdetektől fogva, akik ugye a frontvonalban dolgoznak.
Visszatérve a szakmádhoz: ha jól tudom elég régen dolgoztál már színházban, most pedig két színházban is próbáltál. Mi vett rá arra, hogy ismét színházban játssz?
Soha nem volt bennem az, hogy soha többet nem fogok színházban játszani, de nem éreztem a hiányát annak, hogy nem játszom színpadon, és társulati tag továbbra sem szeretnék lenni. Idővel azonban egyre erősebb lett az igényem arra, hogy visszatérjek, hiszen mindig színházi ember voltam, mindazon túl, hogy tizenhat éve filmezek. Aminek nagyon örülök, hogy magától jött a megkeresés, és nem kellett házalnom érte. Az a csodálatos ebben a történetben, hogy Szlovákiából jelentkeztek, ráadásul pont a Szlovák Nemzeti Színház. Leesett az állam, hogy magyar anyanyelvűként felkértek egy nagy, színházi főszerepre. Ilyen az élet, hogy 15-16 év után nemcsak egy színházi szerep jött, hanem jött egy másik is, a Mizantróp főszerepe Nagyszombaton. Mindkettőnek áprilisban lett volna a bemutatója. Mit is mondhatnék erre? A járvány munka szempontból mindent vitt. A Szlovák Nemzeti Színházas darabot már tavaly novemberben elkezdtük próbálni, csak öngyilkos lett a másik főszereplő lány, ezért eltolták a próbákat. Most meg újrakezdtük a próbákat, és jött a koronavírus. Nem tudom, hogy ezek most valamiféle jelek, mennyire kell nekem színházban lennem…
Mizantróp
Idén nem filmeztél volna?
Papíron gyönyörűen fel volt építve a 2020-as évem. Év elején azt éreztem, hogy ez egy nagyon-nagyon jó év lesz. Január elején voltam Indiában, aztán a hazaérkezésem után elkezdtem színházban próbálni. Aztán jött két filmszerep, egy cseh meg egy szlovák, emellett pedig lett volna még két nagyobb online projektem. És most nézd meg! (nevet) A színdarabok premierje után kezdtem volna el gyakorolni a cseh filmre, amiben egy balett-táncost alakítok – az edzések már be voltak iktatva.
Úgy tudom, most jött volna ki a Jesse Eisenberggel közösen forgatott világháborús filmed, a Resistance is, aminek végül elmaradt a mozipremierje, és egyből online vált elérhetővé.
Ez meg a másik. Ha az ember életében beköszönt egy ekkora nemzetközi koprodukció, nyilván elképzeli, hogy vonul majd a vörös szőnyegen. Na, ez is meghiúsult. Ezen már tényleg csak nevetni tudok.
Láttad már?
Nem láttam. Nagyon gyorsan hozták meg a döntést arról, hogy nem tolják el a mozipremiert, hanem inkább online elérhetővé teszik a filmet. Eredetileg azzal az ambícióval vágtak bele, hogy a film majd valami nagy fesztiválon mutatkozhat be: ebből se lett semmi. Hangzottak el olyan ígéretek, hogy majd találnak nekem egy nagy nemzetközi ügynököt mellém, mert úgy gondolják, nekem ott a helyem. Én már akkor is csak legyintettem erre egyet, hogy jó, és látod, ez lett belőle.
Kerekes Vica és Jesse Eisenberg a Resistance c. filmben
Mekkora szereped volt benne?
Ez egy negyvenakárhány napos forgatás volt, amiből nekem tizenhét napom volt. Nem volt nagy költségvetése, mert európai tematika, inkább művészfilmnek mondanám. Eredetileg egy egynapos szerepem lett volna benne, és ebből lett az egyik legfontosabb mellékszerep.
Online tervezed megnézni?
Próbálok minél kevesebbet online lenni. Azt látom, hogy most mindenki online van, ami szerintem nem tesz jót a pszichénknek.
Ha nem tudsz dolgozni, és online is keveset vagy, mivel foglalod le magad?
Eléggé megviselt az átállás a hihetetlen intenzív munkából a teljes semmittevésre. Ezt az évet úgy terveztem, hogy majd csak karácsonykor lesz időm pihenni. Lelkileg is át kellett állnom ezekre a napokra, és arra is figyelnem kell, hogy ne viseljen meg ez a nagy bizonytalanság és kilátástalanság. Napokba tellett ráhangolódnom az itteni létre. Sokat pihentem és aludtam, és most kezdem magam aktivizálni. Például edzeni fogok, mert ha nyáron ez a cseh film megvalósul, ahhoz jó formában kell lennem. A balettedzőm online fog segíteni. A színházhoz pedig gyakorolni fogom a két szerepemet, hogy ne essek ki belőle. Muszáj valamilyen rendszert vinnem az életembe. Nem mehetnek el a napjaim semmittevéssel. Az a terv, hogy angolozni fogok, egy kicsit németezek, segítek anyukámnak itthon a házat kitakarítani. Aztán ott van az alkalmazkodás is: itt van most ebben a házban együtt hat ember.
A Habról
Megkérdeztük Kerekes Vicát a Hab című két éve leforgott magyar romantikus filmjéről is, amiről már a járványhelyzet előtt se lehetett túl sokat hallani. Sajnos Vica sem tudott választ adni nekünk arra, mi újság a filmmel, de megkérdezte a film producerét, Reich Pétert. Vicának küldött válaszát szó szerint közöljük:
„Alig hiszem el, hogy ilyen kérdés felmerül, amikor minden mozi köztudomásúlag hónapokig zárva tart. De ez egyben válasz is. Ha lesz hír ezzel kapcsolatosan, értesítünk.”
