Az RTL Klub Nagy szám című műsorának legutóbbi adásában talán senkit sem lepett meg, hogy Járai Máté Edith Piaf híres dalát választotta.
„Ez az a dal, amihez meg kell érni, és minél többet tapasztal az ember az életben, annál inkább hiszem, hogy ezt jól elő tudja adni” – mondta Máté, aki ugyanezt énekelte a Nyerő Párosban is, amiből a feleségével együtt erőt merítettek az utolsó megmérettetésen, és a visszajelzések alapján ezzel még azoknak a nézőknek is szimpatikusak lettek, akik a játék során nem kedvelték őket.
„Az a műsor megváltoztatta az életemet, pontosabban az életünket Kírával. Tudtam, hogy ez az utolsó lehetőségem és kiborultam, amikor kiestünk a játékból. A feleségem vigasztalt, és mondogatta nekem, hogy ez így tökéletesen alakult, nehéz volt ebben hinnem, de végül Kírának igaza volt. A játék során volt, hogy rettenetes gyűlölet hullám zúdult ránk a közösségi oldalakon, képtelenség volt mindre válaszolni, vagy törölni, de az utolsó játékunk után rengetegen írták, milyen szimpatikussá váltunk, noha nem kedveltek bennünket a Nyerő Páros alatt. Most már belátom, hogy minden a lehető legjobban alakult, nem kellett nekünk az első hely, legfeljebb a hiúságomnak. Az, hogy Heniék nem kaptak szavazatot, Jenőék pedig győztek, ezzel szerintem az egész olyan volt, mint egy mese, az összes részlet a helyére került a végére.”
Máténak sok szempontból sorsfordító volt a Nyerő Páros, egyrészt országosan is ismert lett, nem csak ő, hanem a civil foglalkozású felesége is, másrészt azóta felajánlották neki a Reggeli műsorvezetését és különböző műsorok főszerepét. „Tapasztalatom szerint minden, amibe megfelelő energiát fektettem, az meghozta a gyümölcsét. A 200 első randit nem szabadott volna elfogadnom, józan ésszel tudnom kellett, hogy egy napi sorozat forgatása, miközben esténként színpadra kell állnom, túl sok energiát emészt fel. Közben éppen azután a sorozat után figyeltek fel rám a tévénézők, a Nyerő Páros szerkesztője pedig ott szúrt ki magának. Nem tudok neki elég hálás lenni, amiért bízott bennem és adott egy esélyt.”
Ahogy a Nagy számból is kiderült, Máté igazi magányos farkas. Kevés barátja van, viszont a sikerét mindig megosztja másokkal, legyen szó a Jászai Mari-díjáról, vagy egy szerepről. „A sikert józanul kell kezelni, negyven fölött már nyilván tudom, hogy ez egy hullámvasút és nem felejtem el, hogy a sikert nem egyedül értem el, ez minden alkalommal egy csapatmunka. Ezért érzem úgy, hogy egy díj nem csak az én sikerem, a munkatársaim nélkül sehol sem lennék, a nézők nélkül sehol sem lennék. Kíra nélkül pedig nem hogy itt, de az életben sem lennék. Bárki bármit is gondoljon rólunk, mi ketten vagyunk erősebbek.”
A házaspár sok indulatot váltott ki, több vitatémát indítottak, amikor a nyitott házasságukról beszéltek, vagy éppen arról, miért nincs gyerekük. „A Nyerő Páros előtt el voltam kényeztetve, a színházban a nézők szerettek, aztán bekerültünk a műsorba, és az első héten ellenszenvesek lettünk. Ma már azt mondhatom, minden a lehető legjobban alakult. Az emberek akkor tudnak valakivel szimpatizálni, ha tudják, melyik polcra kell tenni az illetőt, mi pedig Kírával kilógunk a sorból. Mindketten szeretünk felvállalni kényes témákat, amelyekről azt gondoljuk, fontos beszélni.”
Kíra az Életünk történetében is elmondta, hogy nem fér bele az életükbe egy gyerek, ameddig mindketten azt nem érzik, itt az ideje. A Nagy számban a színész felesége ugyanezt a témát így fogalmazta meg:
„Minden ilyen indok, ami általában megfogalmazódik, hogy az emberek miért vállalnak gyereket, az soha nem a gyerekről szól: jelen esetben arról szólna, mi lesz, mi lesz ha egyedül maradok, egyébként ez most szörnyen hangzik, de én nem tudom elképzelni Máté nélkül az életemet. Ha lenne gyerek, ha nem. Nyilván, hogyha lenne gyerek, akkor nem tudnám befejezni az életemet akkor, de én nem élnék akkor tovább…”
Máté kevesebb, Kíra több elítélő megjegyzést kap azért, mert nem vállalnak gyereket. „Fáj, amikor ezt önzőségnek bélyegzik. Szerintem fontos, hogy őszinték legyünk magunkhoz és feltegyük a kérdést, valóban akarjuk, vagy ez csak egyfajta társadalmi elvárás? Ha te nem vállalod a vágyaidat, és nem tanulsz meg nemet mondani adott esetben, akkor ki teszi meg? Én a saját bőrömön tapasztaltam meg, milyen, amikor mindenre igent mondasz, pedig nem kellene.”
Máté hosszú ideig erőn felülteljesített a munkában, és amikor szeretett nagymamája elhunyt, valami eltört benne. 2019 márciusában idegösszeroppanása volt, ezután nyolc hosszú hónap következett, mire azt tudta mondani, hogy visszatért az életbe. Ezen az időszakon is Kíra segítette át, akit szintén megviselt, hogy a párját ilyen állapotban látja. „Kevesen tudtak erről, mert kevés emberrel szoktunk találkozni, ilyen értelemben nem vagyunk jó barátok. Nem kérdezzük meg másoktól, hogy vannak, nem hívjuk fel őket, és nem azért, mert nem szeretjük az embereket, vagy mert nem fontosak. Lehetnék sokkal érdeklődőbb, de egy lapra tettem fel az életemet, és ez Kíra. Ebbe nem fér bele más. Mi nagy összhangban vagyunk, a munkán kívül mindent együtt csinálunk, és sok mindent megéltünk, egészen a kezdetektől.”
A Nagy számban is szóba kerültek Máté szülei, akikkel a színész-műsorvezető kapcsolata zaklatottan alakult. Az egykor tehetős szülőknek el kellett hagyniuk a családi házat, és egy jóval szerényebb környezetbe költöztek. Szülei, ahogy Máté meséli, egy kicsit belehaltak abba, hogy el kellett innen menniük, fizikailag és mentálisan is nehezen dolgozták fel, hogy életük aranykora véget ért. „Gyerekkorom óta értek olyanok, amelyekkel nem jó találkozni, és ez koravénné tett. Meg kellett tudnom küzdeni azzal, hogy nem tudok segíteni a szüleimnek, közben olyan kamaszos problémákkal is, hogy pénz nélkül nem tudok elmenni a többiekkel moziba, vagy osztálykirándulásra. Életrevaló és érzékeny is lettem, meg kellett tanulnom egyedül helytállni. Elfogadó közegből jöttem, nyitottan álltam mindenkihez.”
Eleinte éppen ezért alig volt barátja, később ő lett az osztály nagy kedvence, Az iskolában évtizedek óta van diákszínjátszókör, és ’97-ben Máté megnyerte a legjobb férfiszínésznek járó díjat a diákszínjátszó fesztiválon. Ebben az iskolában, ahogy az osztályfőnöke, Diószegi Endre mesélte, Máté rátalált a saját közegére.
„Zárkózott ember vagyok, a humor a túlélési fegyverem. Kaptam egy könyvet a függő szülők gyerekeiről, és ott írták le a típusokat, én egyértelműen a bohóc vagyok. Aki ennyit lát belőlem, azt gondolja, a mi életünk egy nagy vígjáték, hogy esténként hazamegyünk, csapkodva-nevetve verjük a térdünket, amíg el nem alszunk. Az önirónia fontos, nem szabad az életet véresen komolyan venni, de azért mi is veszekszünk. Igaz, abban is van humor, mert ez segít. De kevés ember van, akit átengedek egy bizonyos határon, hadd lássák csak a laza, optimista énemet! Ezzel senkinek sem ártok.”
Talán éppen ezért ismerik félre a házaspárt, ami ellen ők már nem is küzdenek, pedig Máté szerint náluk kevés romantikusabb ember van. „Minden korszaknak megvan a maga romantikája, a mi kapcsolatunknál azonban kevés rózsaszínebb van, de kevés reálisabb is. Tudom, hogy Kírával együtt éljük le az életünket. Nekünk az esküvőnk sem volt hagyományos, de az sem, hogy például a 15. házassági évfordulónkon visszavásároltuk azt a házat, ahol összejöttünk és felújítottuk. Ez volt Kíráék régi nyaralója, és különleges hely ez az életünkben, tele emlékekkel. Mert nekem fontosak az emlékek, és a legfontosabb a család. Jelenleg aggódom a nagymamámért, de remélem, hogy hamarosan kikerül a kórházból és mindenki azt olvashatja, hogy Törőcsik Mari már újra otthon van.”