Rudolf Péter
Rudolf Péter kölyökképéhez egy meglehetősen egyedi kölyökhang társult, és bár az öregedés az arcán egy idő után már meglátszott, a hangján sokáig nem hagyott nyomokat, és bátran szinkronizálhatott volna magánál akár tíz vagy húsz évvel fiatalabb karaktereket is. A nyolcvanas években gyakori vendég volt a szinkronstúdiókban, ő magyarította például Michael J. Foxot a Vissza a jövőbe-trilógiában, ő volt John Cusack magyar hangja a zseniális Tuti dologban, sőt még Tom Cruise-t is lenyűgözően hozta az Esőemberben, és a kilencvenes években is nagyon aktív volt, utána azonban kiszállt.
Erről így nyilatkozott lapunknak még 2017-ben:
Amikor elkezdtem szinkronizálni, még csak a Pannónia stúdió létezett. Imádtam oda járni, nagyszerű rendezők dolgoztak ott. Nemcsak munkahely, találkozóhely is volt. Amikor ez megbolydult és rengeteg stúdió jött létre, elkezdtek árakban egymás alá licitálni, és ez a szinkronszínészek gázsijának nem tett jót. Ezzel egy időben iszonyatosan felpörgetett, hisztérikus ritmusban kell ma már dolgozni. Azt vettem észre, hogy nem esik jól így a munka, mert ez a ritmus már a minőség rovására megy. De megvallom hiányzik. Az életem fontos része volt.
Egyszer-kétszer (például A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt) sikerült őt visszacsábítani, de ma, a Vígszínház igazgatójaként, ha akarna, se nagyon lenne ideje szinkronstúdiókba járni.
Rudolf Péter a Vígszínház igazgatójaként (Fotó: MTI/Illyés Tibor)
Halász Judit
A magyar filmszakma egyik legnagyobb mulasztása, hogy egy olyan kaliberű színésznőt, mint Halász Judit, nem hagy kibontakozni. Mióta a színész/énekes neve egyet jelent a színvonalas gyerekdalokkal és fantasztikus gyerekshow-kkal, értelmes filmszerep alig-alig találja meg, pedig nemrég a Hármasban című rövidfilmben is bizonyította, hogy máig imádja őt a kamera. Nagyjából ugyanez a helyzet a szinkronnal is, hiszen Halász Judit fantasztikus hangjára máig nagy szükség lenne, csakhogy ő egy ideje már felhagyott azzal, hogy a hangját más színészeknek kölcsönözze. Hogy mennyire jó volt ebben, az is bizonyítja, hogy ő volt Liv Ullmann magyar hangja a Jelenetek egy házasságból című drámában, aminél komplexebb és finomabb játékot igénylő munkát aligha lehet elképzelni. Emlékezhetünk még a hangjára a Házibuli-filmekből is, és ő magyarította Az eastwicki boszorkányokban Susan Sarandont. Nem tudni, pontosan miért fordított hátat a szinkronnak, de valószínűsíthető, hogy a sok fellépés és a színház mellett ez a munka már nem fért bele. De ne legyünk telhetetlenek: amit a magyar szinkronszakma elveszített, azt a magyar gyerekek nyerték meg.
Halász Judit egy tavalyi fellépésen (Fotó: MTI/Mónus Márton)
Szerednyey Béla
Szerednyey Béla utánozhatatlan orgánuma nagy kincse a magyar filmszakmának, illetve a kincse lenne, ha használná, csakhogy ő jó ideje már nem sűrűn látható a szinkronstúdiók környékén. A 200 első randi és a Linda sztárja a magyar szinkrontörténetbe leginkább a Hupikék törpikék Tréfijének magyarításával írta be magát, akinek a fura hanglejtését a fogtechnikusától leste el, mert tetszettek neki a furcsa sz betűi. És hogy egy ilyen hang miért fordított hátat a szinkronnak? 2019-es interjúnkban a döntését így indokolta:
Rettenetesen melós. Régen egy nagyjátékfilmet egy héten át szinkronizáltunk. Találkoztunk a Pannónia büféjében a kollégákkal, rengeteget trécseltünk, ezért szerettünk oda járni. Mellesleg bementenünk, és lenyomtunk tizenöt tekercset. Ma egy nagyjátékfilmnél bemész, és ki se jössz, amíg nem végzel. Ez tizenkét órázás, ráadásul eközben egyedül vagy a sötétben, mert most már könnyedén lehet emberenként felvenni, ezer sáv van. Ez kulimunka. Rossz felé változott a szakma.
Szerednyey Béla magyaráz (Fotó: nlc archív, Vadnai Szabolcs)
Kern András
Sokáig és sokan hívták a magyar Woody Allennek is, és bár ezért a kifejezésért nem kimondottan rajong, azt ő is elismeri, hogy nagy hatással volt a pályájára a New York-i neurotikus zseni, és ő is nagy hatással volt arra, ahogyan a magyar emberek megismerték és megszerették Allent. Ugyan nem a kezdetektől, hanem „csak” az Annie Halltól adja a színész/rendező magyar hangját, gyakorlatilag eggyé olvadt a karakterrel, és mióta nem ő szinkronizálja Allent, már nem is akkora élmény Woody Allen filmeket nézni.
Persze szinkronizált ő másokat is, és még ma is egészen hihetetlen, hogy ő volt Richard Gere magyar hangja a Micsoda nőben, mégis tökéletesen működött. Sajnos már bő egy évtizede abbahagyta a külföldi színészek magyarítását, de a Vígszínház Játszd újra, Sam! című darabjában szerencsére még ma is bármikor megbizonyosodhatunk arról, hogy Kern András és Woody Allen mennyire nyerő párosítás. Az Allennel való kapcsolatáról a színész pár éve ezt nyilatkozta a Nők Lapjának:
Az első Woody Allen-filmek szinkronizálása közben, ha kicsit kódolva is, de átvettem tőle több dolgot. Nem csupán a külsőségeket, beszédstílust, hatott rám a világlátása, gondolkodása, filozófiája is. Ebben az időszakban talált rá a Vígszínház a Játszd újra, Sam című darabra, amely, mint akkor kiderült számomra, színdarabként íródott. Jellemző rám, hogy amikor elolvastam, úgy éreztem, hülyeség az egész, úgy, ahogy van. Szerencsére átnézte a feleségem, Jutka is, és azt mondta, hogy lökött vagyok, mert ez a legjobb darab, amit az utóbbi években olvasott. Hozzáfűzte, hogy ezt még harminc év múlva is játszani fogom! Ennek immár harminchárom éve, és most is ugyanakkora a sikere, mint a bemutatás évében.
Kern András a Gondolj rám című filmje betétdalának felvételén (Fotó: MTI Fotó: Balogh Zoltán)
