Sokszor elmeséltétek már, hogy a nyolcvanas évek közepén ismerkedtetek meg. Elmondjátok, mit csináltatok és hol tartottatok az életetekben, mielőtt megismertétek egymást?
Pap Rita: Én táncosként 17 éves koromtól kezdtem színpadon dolgozni, majd a Magyar Rádió énekstúdiójába nyertem felvételt, amit elvégezve „A” minősítésű énekvizsgát tettem. A szakmában eljutottam odáig, hogy már nemcsak táncoltam, énekeltem, hanem koreográfiákat is készítettem, művészeti vezetőként dolgoztam és tanítottam is. 1986 januárjára egy új műsort szerettem volna összeállítani, amihez olyan énekes fiút kerestem, akivel tánc szempontjából is tudok valamit kezdeni. Show jellegű műsorokat csináltam, és abba nem fért bele, hogy az énekes végig egy helyben álljon. Az OSZK-tól (Országos Szórakoztatózenei Központ) ajánlották nekem Attilát, én pedig elmentem megnézni egy fellépését az Édenbe. Ott találkoztunk először, és úgy éreztem, hogy ez a fiú pont megfelel a műsorhoz. Ez 1985 decemberében történt, és januártól kezdtünk el együtt próbálni.
Bodnár Attila: Már középiskolás korom óta a saját zenekaraimmal álltam közönség elé, ahol az akkori világslágerek mellett a saját dalaimat játszottuk, amik igen tetszettek a publikumnak. Ezért jelentkeztem a Magyar Rádió énekstúdiójába, amit sikeres felvételi után elvégezve felléphettem a Magyar Rádió „Tessék választani” és „Made in Hungary” fesztiváljain, mint „A” kategóriás énekes. 1985-ben az összes létező éjszakai szórakozóhelyen voltak fellépéseim, az Astoriától kezdve a Marina bárig és az Édenig. Az akkori britpop slágereket játszottam az I Want to Break Freetől a Part-Time Loverig. A találkozásunk előtti életem nagyjából így nézett ki, de már tizennégy éves korom óta dalokat szereztem, szóval már akkoriban is arra vágytam, hogy mások dalai helyett a sajátjaimat énekelhessem.
Rita és Attila 1992-ben (forrás: magánarchívum)
Milyen emlékeitek vannak az első találkozásotokról?
Bodnár Attila: A szervezőirodától szóltak, hogy este jön majd engem megnézni az Amál, mert énekest keres a műsorához.
Pap Rita: A táncos körökben ez volt a becenevem. Sokat kötögettem a szünetekben, és azt mondták rám, hogy ilyenkor olyan vagyok, mint egy Amál.
Bodnár Attila: Úgy voltam vele, hogy persze, jöjjön, de ettől én még ugyanazt fogom játszani, mint bármelyik másik napon. Szerencsére tetszett a fellépés Ritának, és megkérdezte, volna-e kedvem csatlakozni hozzá, amire igent mondtam. Úgy éreztem, elkezdett futni a szekerem, és ez is annak a része. Ő főképp musicales dolgokban gondolkodott, én meg vittem a modernebb popzenei slágeres vonalat a showba.
Pap Rita: Az Attilával való megismerkedésem után kezdtem el jobban megismerkedni az akkori modernebb slágerzenékkel.
Bodnár Attila: Rita egy új lehetőséget látott meg a kettőnk együttműködésében.
Rögtön érződött, hogy ez köztetek több lehet egy szakmai kapcsolatnál?
Bodnár Attila: Eleinte még semmi nem volt köztünk.
Pap Rita: Próbáltunk másfél hónapot, és február hetedikén volt a műsor premierje, ami nagyon jól sikerült. Aztán február nyolcadikán Bodnár Attila…
Bodnár Attila: Ezt nem kell elmondani.
Pap Rita: Pedig hozzá tartozik a történethez. Szóval február nyolcadikán Bodnár Attila elkésett az előadásról.
Bodnár Attila: Öt percet késtem.
Pap Rita: Mivel én voltam a vezető és én voltam a felelős a helyzetért, úgy ordítottam vele, hogy leszakadtak a függönyök. Mindig is szigorú voltam, nehezen toleráltam, ha valaki nem azt csinálta, amit megbeszéltünk.
Ezek szerint előbb veszekedtetek, mint csókolóztatok.
Pap Rita: Így van. Azt azért már az első pillanattól fogva láttam, hogy ő egy helyes fiú, de pont emiatt kicsit tartottam is tőle: soha nem szerettem a jóképű csávókat. A belső és a kisugárzás sokkal fontosabb volt nekem egy férfiban, mint az, ahogyan kinéz. Az viszont rögtön megragadott benne, hogy láttam, milyen keményen dolgozik a próbákon: a mozgásban is próbálta felvenni a szintet, a zenei tehetsége pedig megkérdőjelezhetetlen volt. Mindig is szerettem a tehetséges embereket. Igazából észre sem vettem, de szép lassan ráeszméltem, hogy ez a fiú tetszik nekem. Miután lement a premier és túl voltunk néhány előadáson, március tizenharmadikán a zenekar szervezett egy jó kis házibulit. Az egész brancs eljött, a fellépők, a táncos lányok, mindenki. Videós buli volt, majdnem mindenki a Terminátort nézte, minket viszont egyáltalán nem érdekelt a Terminátor.
Bodnár Attila: Egy asztal mellett ültünk a földön és 10-15 perc ment le a filmből, mire mi elkezdtünk beszélgetni.
Pap Rita: Szót szó követett, és én megpróbáltam a tudomására hozni apró jelekkel, hogy nemcsak a főnöke vagyok, hanem női énem is van, és érdeklődöm iránta. Lassan sikerült felnyitnom a szemét. (nevet)
Bodnár Attila: Március tizenharmadikának hajnalán jöttünk össze.
Rita és táncosai 1988-ban (forrás: magánarchívum)
Attila, neked korábban tetszett Rita, vagy a buli napján tekintettél rá először nőként?
Bodnár Attila: Rita annyira katonás volt, annyira tudatos meg annyira erős egyéniség, hogy őszintén szólva gondolni sem mertem arra, hogy ágyba vigyem őt. Inkább tiszteletet éreztem iránta, meg különben is, akkoriban nem nagyon érdekelt a csajozás.
Pap Rita: Nyakig elvolt a zenéléssel.
Bodnár Attila: Már dolgoztunk Fenyő Miklóssal a Modern Hungárián, aki érezte bennem a „sikerszelet” és – megegyezésünk szerint – szabad kezet adott az alkotásra, így végre az egész ország elé vihettem a slágereimet. A dalszerzés persze rengeteg időt vitt el. Szíven ütött, amikor Rita elmondta, mit érez irántam, nagyon jól esett. Megnyugtató volt, hogy párra találtam. Rólam tudni kell, hogy vidéki gyerek voltam, magamat láttam el…
Pap Rita: Magyarul egyedül volt a fővárosban.
Bodnár Attila: Jó volt, hogy hirtelen lett valakim. Rita csinos, fiatal nő volt, ami nyilván fontos, de számomra az volt a legfontosabb, hogy tehetséges. El sem tudtam képzelni, hogy ne szakmabelivel járjak. Olyasvalakit kerestem, akit tudok tisztelni a tehetségéért, a tudásáért. Derült égből villámcsapásként jött ez a kapcsolat az életembe, de ettől még nagyon jó volt. Ment ez, mint kés a vajban.
Pap Rita: Olyan szinten köteleződtünk el egymás mellett, amire még nem volt példa az életünkben, és ebben fontos szerepet játszott az is, ahogyan mi ketten a szakmáról gondolkodtunk.
Bodnár Attila: Esténként együtt mentünk fellépni, utána meg együtt mentünk haza hajnalban a hűtőből kajálni.
Pap Rita: Megismerkedtem a lilahagyma vodkával menüvel. (nevet)
Bodnár Attila: Gyorsan rájöttünk, hogy nagyon sok dologban egyformán gondolkodunk. Ráadásul nem voltunk már tinédzserek, ez két érett felnőtt kapcsolata volt.
Attila, hogy jutott időd Ritára, miközben mellette ott dübörgött az életedben a Modern Hungária?
Bodnár Attila: Azért az első lemez megjelenéséig még volt bőven időnk.
Pap Rita: Már a megismerkedésünkkor tudtam, hogy Attila a Modern Hungárián dolgozik, és ez neki nagyon fontos, szóval ebben nem volt semmi meglepetés. Bennem már ott motoszkált, hogy egyszer majd szeretnék én is egy lemezt csinálni Attilával. Szóval dolgoztunk ketten tovább, és ő csinálta mellette a Modern Hungáriát.
A ’88-as Interpop fesztiválon az előadói díjjal (forrás: magánarchívum)
Nem voltál féltékeny Attila Modern Hungáriás sikereire?
Pap Rita: Nem volt bennem féltékenység, inkább csak egy kicsi szakmai szomorúság. Én is szerettem volna ott lenni. Ezt a másféléves időszakot azonban nagyon szépen átvészeltük, utána pedig már csak a közös dolgainkra fókuszáltunk.
Bodnár Attila: A Modern Hungária nem robbant be egyből. Megjelent a lemez 1986 őszén, de kellett neki egy kis kifutási idő, és igazából csak ’87-től lett vele sok dolgom, amikor elkezdtünk vele turnézni. Karácsony környékén tudatosult csak bennünk, hogy az emberek mennyire szeretik az Elfújja a szél című slágeremet és a többi Modern Hungária dalt. 1987 januárjában indult a turnénk, amiről tudni kell, hogy akkoriban volt Magyarország legnagyobb tele. Ötvenvalahány állomásos turnéra mentünk, miközben mindenütt minimum térdig ért a hó az országban.
A Modern Hungária a nagy sikerek ellenére nem volt túl hosszú életű zenekar…
Bodnár Attila: Fenyővel hosszútávon nem tudtam együtt dolgozni, még rövidtávon is nehéz volt. Miután meglett a platinalemez, elkezdett az együttes tagjain uralkodni, a lányoknak ez nem tetszett, szóval ment a balhé. Viszont exkluzív szerződésünk volt a kiadóval, vagyis bármilyen balhéink voltak, maradnunk kellett három lemezre. A turné sikeres volt, de a zenekaron belüli balhék miatt az élő koncertek félbe maradtak ’87 nyarán. Akkoriban adtunk koncertet utoljára. Már láttam, hogy ennek nincs nagy jövője, félig-meddig beletörődtem a dologba, és fejben már inkább arra készültem, hogy Ritával fogok együtt dolgozni. Ott voltak velünk Rita tanítványai, a lányok, azt terveztük, hogy majd beveszünk még két fiút. Utána még írtam olyan slágereket a Modern Hungáriának, mint a Csók x Csók, az Egyszer fenn, egyszer lenn – amik szintén aranylemezek lettek -, de akkor már valójában a másik projekten dolgoztam.
Pap Rita: Mondtam Attilának, hogy a szövegírással nagyon szívesen megpróbálkozom, és lassan kialakult az is, hogy együtt írtuk a dalokat.
A házasság mikor került először szóba köztetek?
Bodnár Attila: Eleinte annyira elfoglaltak voltunk, hogy eszünkbe se jutott.
Pap Rita: Öt és fél évvel a megismerkedésünk után házasodtunk össze.
Bodnár Attila: Egy csoda volt a mi kapcsolatunk – az ágyban is minden nagyon jó volt – , sokáig csak sodródtunk az árral, annyira klappolt köztünk minden. A közös szakmai sikerekért persze meg kellett harcolni, mert ebben a szakmában sok az eszkimó, kevés a fóka.
1986 (forrás: magánarchívum)
Fenyő Miklós hogyan fogadta, hogy a Modern Hungária mellett kikacsintgatsz egy másik projekt felé?
Bodnár Attila: Nem volt könnyű, de végül nem mondhatott nemet, mert neki is ott volt a Step együttes. Biztosítottam arról, hogy meglesz a harmadik Modern Hungária lemez is, de ettől én még a Ritával közös anyagon is dolgozom.
Mi hozta meg a nagy áttörést?
Bodnár Attila: Az indulás az Interpop fesztiválon, ahol Rita előadói díjat kapott.
Pap Rita: A Hét forró éjszakát adtuk elő a hat táncos lányommal.
Bodnár Attila: Abban az időben külföldön a táncos show-k nagyon menőnek számítottak. Magyarországon viszont alig volt ilyen, rajtunk és Zoltán Erikán kívül nem nagyon csinált ilyet senki. Ha megnézed a Lady Dinamit klipjét, láthatod, hogy mi egy egészen új szintet képviseltünk: balett-táncosok dolgoztak velünk.
A fesztivál után megnyíltak előttetek a kapuk?
Bodnár Attila: Nem volt ilyen egyszerű az élet. Akkoriban még csak a Hungaroton hanglemezgyár létezett, ők döntöttek mindenben. A győzelem után mondták, hogy ebből talán lehet valami, viszont meg kellett várni, hogy mindhárom Modern Hungária lemez lemenjen, és csak utána rukkolhattunk elő saját albummal. Végül megjelent az első, és a kiadónál mindenáron Modern Systemnek akartak bennünket elnevezni, mi viszont ragaszkodtunk ahhoz, hogy Bodnár Attila és Pap Rita vagyunk, mert semmi közünk nem volt a Modern Talkinghoz. Végül az lett a kompromisszumos megoldás, hogy előadóként Pap Rita és Bodnár Attila maradtunk, és az album címe lett az, hogy Modern System. A rendszerváltás előtti utolsó pillanatban még vittek minket fellépni Oroszországba, Bulgáriába meg az NDK-ba.
Pap Rita: Szétturnéztuk a szocialista világot.
Bodnár Attila: Modern Hungáriás dalokat is énekeltünk angolul, meg a Lady Dinamitot is játszottuk magyarul. Amikor meg otthon voltunk, akkor csináltuk a rádióban a felvételeket. Felvettük a Bolond világot, a Holnaptól mindent újrakezdünket meg még egy pár későbbi slágerünket.
A rendszerváltás hogyan érintett benneteket?
Bodnár Attila: Nagyon jól. Addigra már nagyon elegem volt abból, hogy csak egy-két helyen lehetett kilincselni. Mi tudtuk, hogy mit akarunk, nem akartuk, hogy mások mondják meg nekünk, hogy mit csináljunk. A Nívó volt az első magánkiadó, és mi hozzájuk szerződtünk, mert azt ígérték, hogy náluk azt csinálhatunk, amit akarunk. Demjén is náluk adta ki a Szerelemvonatot.
Viszont nem maradtatok sokáig a kiadónál…
Bodnár Attila: Nem, mert ’89 telén megalapítottuk a saját hanglemezkiadónkat. Akkor már lehetett egyéni vállalkozásba fogni. 1992-ig mi adtuk ki a saját felnőtt lemezeinket. Egyszer élünk, Egy elkésett levél… Ezek új fejezetet jelentettek az életünkben. Észnél kellett lennünk, mert a saját pénzünkkel dolgoztunk.
1987 (forrás: magánarchívum)
Miért alapítottatok saját kiadót abban az időszakban, amikor egy csomó nagy kiadó (BMG, Warner…) épp belépett a magyar piacra?
Bodnár Attila: Egy nagy kiadó eléd tesz egy tizenhat oldalas szerződést, ami teli van azzal, hogy mi az, amit nem csinálhatsz. Szeretik, ha diktálhatnak a művészeiknek. Nem akartuk, hogy más mondja meg nekünk, milyen zenét csináljunk. Ez volt a baj a Hungarotonnal is, nem akartuk még egyszer átélni ugyanezt.
Rita, milyen hatással volt a kapcsolatotokra, hogy egy közös és meglehetősen költséges vállalkozásba fogtatok?
Pap Rita: Nem volt könnyű. Én föld jegyben születtem, ezért nagyon fontos számomra a biztonság, míg Attila tűz jegyű, aki a földhöz képest tíz méter magasban szárnyal. Onnan jó nagyot lehet esni. Meg kellett találnunk a középutat: ne legyünk sem a földön, sem az elérhetetlen magasságokban. Ettől még az elején féltem, de szerencsére lassacskán jöttek a sikerek. A mai napig más vehemenciával állunk az élethez, de mindig tudunk közös nevezőt találni.
Bodnár Attila: Sokáig vártam arra, hogy végre teljesen azt csinálhassam, amit én szeretnék. Meglett a saját kiadó, és nagy erőt adott, amikor rájöttem, hogy mi ezt is meg tudjuk csinálni. Mindenre magunk jöttünk rá. Nem tudtam, hogyan kell kazettát kiadni, ezért felhívtam a kazettagyárat és megkérdeztem, hogyan működik és mennyibe kerül a gyártás. Szerencsére a Modern Hungária miatt ismertek az emberek, ezért rögtön komolyan vettek és tárgyaltak velem. Rita lett a kiadó könyvelője, és ezt egészen 1992-ig csinálta, amikor a gyereklemezek nagy sikere miatt már kellett a segítség. Apránként haladtunk, és figyeltünk arra, hogy ne csapjanak be bennünket.
Pap Rita: Mindent autodidakta módon tanultunk meg, és ez így van a mai napig is. A stúdiózás, a hangszerelés állandóan változik, és mi a mai napig követjük ezeket.
Bodnár Attila: Ami bejött a kiadóból, azt általában beleforgattuk a következő kiadványba. Szerencsére akkoriban még sokat járhattunk fellépni.
A karácsonyi lemezetek üzleti megfontoltságból született?
Bodnár Attila: Jelentkezett nálunk egy győri vállalkozó, akinek a felesége nagyon szeretett minket, és az volt az ötlete, hogy mi lenne, ha készítenénk egy karácsonyi albumot. Szeptembert írtunk, novemberre kellett volna a lemez, mi meg azt mondtuk neki, hogy megpróbáljuk. Előre fizetett egy fix összeget a lemezért, vagyis ez tuti bevétel volt, nem az eladásoktól függött. Akkoriban már építettük a házunkat, tudtuk hová fektetni a pénzt.
Mikor kezdtetek bele a házépítésbe?
Pap Rita: A telket már ’87-ben megvettük Rita spórolt pénzéből meg a Modern Hungáriás pénzből, de építkezni csak 1989-ben kezdtünk. Nemcsak most, akkoriban is drága volt házat építeni, ezért sokáig eltartott. Az egész életünkre jellemző, hogy mindent a saját erőnkből teremtettünk meg magunk körül. Anyuka és apuka nekünk nem adott pénzt.
Bodnár Attila: Hatszázezret kaptunk a karácsonyi lemezért, miközben akkoriban tízezer forint volt egy sztárfellépős gázsi, vagyis nem kis pénz volt. Nagyon szép dalok születtek azon a lemezen, a mai napig szívesen éneklünk róla.
Mikorra lett kész a családi ház?
Pap Rita: ’92-re. Mindent beletettünk, amit megkerestünk. Megkaptuk este a gázsit a fellépésért, másnap reggel a másik kezünkből el is vette a kőműves.
Az esküvőre is ekkortájt került végül sor, igaz?
Pap Rita: 1991 júliusában. Mivel a hetes a szerencseszámom, ezért hetedik hó hetedikén szerettünk volna, de nem volt szabad időpont az anyakönyvvezetőnél, ezért végül hetedik hó hatodika lett belőle.
Rita és Attila 1989-ben (forrás: magánarchívum)
Miért döntöttetek végül a házasság mellett?
Pap Rita: Úgy voltunk vele, hogy építkezünk, családalapítást tervezünk, és kicsit furcsa volt, hogy közben meg papíron semmi közünk nem volt egymáshoz.
Bodnár Attila: Meg Rita szeretett volna egy szép esküvői ruhát, amit aztán meg is kapott. Ilyenek a nők.
Pap Rita: Az esküvő idején még csak a házunk földszintje volt kész. Elvittük oda Attila szüleit, akik csodálkoztak, hogy mi ott fogunk lakni? (nevet)
Bodnár Attila: Mi pont a csodás panoráma miatt választottuk a helyet, a papám meg rögtön azt mondta, hogy „Minek költöztök a hegyoldalba?” (nevet)
Nagy volt a lakodalom?
Bodnár Attila: Nem. Megvolt az esküvő, utána megebédeltünk Náncsi néninél, este meg mentünk fellépni.
Pap Rita: Még nem volt kész a ház, be kellett fejezni valamiből. (nevet)
Az interjút hamarosan folytatjuk a híres és elképesztően sikeres gyereklemezeikkel és gyerekslágereikkel, valamint azzal, hogyan változott az életük a gyermekeik születése után.
