Egy szocialista feminista állatvédő, E kosaras melltartóval – Ma 55 éves Pamela Anderson

Amikor pár éve egy cseh magazin újságírója interjút készített Pamela Andersonnal, egyfajta beugratós kérdésként megkérdezte a színésznőtől, tudja-e, hogy hol található Csehszlovákia. Anderson a válaszában gyakorlatilag kikérte magának a kérdést, kiselőadást tartott a régió országaiból, és elmondta, hogy ismeri a földrajzot. Valószínűleg ennyi évtized után már elege lehet abból, hogy pusztán amiatt, mert szőke, hosszú a haja és nagyok a mellei, az emberek hajlamosak őt ostobának nézni, miközben távolról sem az, sőt.

Egy kifejezetten művelt, politikai és társadalmi ügyekben is tájékozott, tehetséges, érzékeny és olvasott (és olvasás alatt nem azt érti, hogy elolvasta A szürke ötven árnyalatát) nő, aki szereti magát kihívások elé állítani. Az, hogy valaki intelligens és művelt, még nem zárja ki, hogy szeresse mutogatni a testét. Pamela Anderson amúgy sem szereti a skatulyákat, vagy azt, ha mások akarják megmondani, szerintük hogyan kellene élnie. Túl sok minden van már mögötte ahhoz, hogy tudja: elsősorban saját magára érdemes hallgatnia.

Pamela, a kanadai

Bár első ránézésre azt gondolnánk, Anderson biztosan Kaliforniában született, de legalábbis biztosan valamelyik tengerparti amerikai üdülővárosban, az előítéleteink nem vezetnének minket jó nyomra, ugyanis egy vérbeli kanadairól beszélünk. Elmondása szerint azért sincs különösebb érzéke az öltözködéshez, mert míg fiatalon nagykabátba kellett bújtatnia magát a kanadai hideg miatt, a későbbi élete nagy részét már tengerpartokon/óceánpartokon töltötte, ahol vagy egy bikinit, vagy valamilyen alig takaró miniruhát viselt. Ugyan egy időben a divatcégek megpróbálták elárasztani a ruháikkal, és stylistok dolgoztak azon, hogy megtalálják a neki megfelelő stílust, Anderson rájött, hogy akkor érzi magát a legjobban és olyankor a legönazonosabb, ha saját maga választja ruháit. Elfogadta, hogy szereti, ha alig van rajta ruha, és így ötven felett már amúgy sem érdekli, ha bárki is kritizálja a stílusát.

A kanadaiakról az amerikaiak mindig úgy tartották, hogy kedves, illedelmes, jó modorú emberek, és ez a leírás Pamela Andersonra is illik. Csakhogy a hazája nem volt vele túl kedves, és már gyerekként olyan traumákon kellett átesnie, ami bárkit taccsra vágott volna egy teljes életre. Hat- és tízéves kora között a bébiszittere zaklatta, még csak tizenkét éves volt, amikor egy huszonöt éves férfi megerőszakolta, és tizennégy évesen nemcsak az akkori pasija erőszakoskodott vele, hanem odacsődítette a haverjait is, így Anderson már ilyen fiatalon tömeges erőszak (gang rape) áldozata volt. Kész csoda, hogy ezek után egy ennyire életvidám, a saját szexualitását ennyire egészségesen felvállaló nő lett belőle, de saját bevallása szerint ehhez kellett az is, hogy több mint harminc éve rendszeresen jár terápiára.

Az örökös playmate

Ahogy azt a Pam & Tommy című sorozatban láthattuk, Andersont egy meccs nézőjeként fedezték fel, miután őt mutatta hosszabban a kamera, és rögtön jött is utána egy reklámfilmes szerződés egy sörgyártó cégtől. Ez a kis lépés elég volt ahhoz, hogy aztán eljusson Hollywoodig, ahol egy gyors sitcomszerep után érkezett a Baywatch. A sorozathoz Erika Eleniak távozása után keresték az új szexbombát, és Pamela Anderson karaktere, C.J. Parker nagyon gyorsan a Baywatch ikonikus alakjává vált, legalább annyira ikonikussá, mint David Hasselhoff testszőrzete. A sorozatban az egész világ megismerte, de nemcsak a híres piros vízimentős fürdőruhájában akarták őt látni, hanem anélkül is. Méghozzá sokszor.

Hugh Hefner, a Playboy alapítója meglátta a lehetőséget a Kanadából L.A.-be költöző modell-színésznőben. Még a befutása előtt, 1989-ben címlapra tette, majd ezt követően 1991-ben is, hogy aztán 1992-ben, a Baywatchbéli elindulásával párhuzamosan már a harmadik címlapját tudta magáénak. 2016-ig bezárólag összesen tizennégy alkalommal szerepelt a nyuszis magazin címlapján. Talán akkor se tévednénk nagyot, ha azt mondanánk: az alakja összeforrt a nyuszilánysággal, és az összes (na jó, nem az összes, de nagyon sokan) többi playmate olyan szeretett volna lenni, mint ő. Hefnernek ugyan bőven voltak problémás ügyei a nőkkel, de Andersonra mindig is a legbecsesebb befektetései egyikeként tekintett, a színésznő számára pedig a laptulajdonos egyfajta mentor és barátszerepet is betöltött.

Skatulyában

Ugyan a Playboy címlapok és a Baywatch egekbe lökték a karrierjét, egyben skatulyába is zárták. Anderson szerette volna elérni, hogy komoly színésznőként tekintsenek rá komoly ambíciókkal, de a hollywoodi áttörés nem jött neki össze a Barb Wire című nagyot bukó akciófilmjével. A férfiak jellemzően sokkal több lehetőséget kapnak Hollywoodtól, de Andersont nőként egyetlen bukás után leírták. A Baywatch tárt karokkal várta volna őt vissza, ő azonban ennél többet akart: a V.I.P. – Több mint testőrt már önmaga vitte sikerre, a sorozat négy évadot élt meg a tévében, de miután 2002-ben lekerült a műsorról, Pamela virágzó színészkarrierje is mélybe zuhant. Bár kétségtelen, hogy nem unatkozott, de olyan sztárszerepet már sosem játszhatott többé, mint ami a Baywatchban vagy a V.I.P.-ben jutott neki.

Anderson rájött, hogy színésznőként ugyan már nem teremhet neki sok babér, de ettől még Pamela Andersonra továbbra is kíváncsiak az emberek, és saját maga egy olyan erős branddé vált, amiből könnyedén megélhet egy életen át. Jött Pamela Anderson, a celebritás, aki különféle valóságshow-k vendégeként vagy főszereplőjeként továbbra is az emberek érdeklődésének középpontjában maradhatott, a bulvármédia továbbra is érdeklődött a magánélete iránt. Az élete kiteregetését is mesteri fokon űzi: mostanáig három (!) önéletrajzi könyvet írt és jelentetett meg, ráadásul készülőben van róla egy Netflix dokumentumfilm-sorozat, aminek megalkotásából ő is alaposan kivette a részét, mert szeretné, ha az emberek az igazi Pamelát ismerhetnék meg a filmből.

Pamela, a szerelmes típus

Pamela Andersont a legtöbben ma már a bulvármédiából ismerik. Bőven ad nekik tartalmat, lévén már hatszor házasodott és hatszor vált el, ráadásul szokása időnként újra összeszűrni a levet egy-egy exével, és az ilyesmiken sokan szeretnek csámcsogni. Bár szexszimbólum, akit sokan azonosítanak azzal a Tommy Lee-vel készült házipornóval, amit elloptak tőlük, majd feltöltöttek a netre, Anderson hűséges típus, akinek talán az egyetlen hibája, hogy túl könnyen esik szerelembe, ráadásul kimondottan vonzódik a rosszfiúkhoz, és emiatt rendre bajba kerül időnként. Elmondása szerint számára a szexhez érzelmek kellenek, és bár nem erre számított tőle a világ, hosszasan értekezett már nyilvánosan arról, hogy a pornográfia milyen nyomot hagy a párkapcsolatokon, és szerinte csak szenvedélyből, szerelemmel szabadna csak egymásnak esnünk. Szeret élni, szeret szerelmesnek lenni, és ezért senkitől nem kér elnézést. Annyit azonban megtanult, hogy nagyon vigyáznia kell azzal, kit avat be a gyengeségeibe, mert sok olyan ember van, aki alig várja a pillanatot, hogy ezt ellene fordíthassa. Nem tudjuk, melyik exére/exeire gondolt, amikor ezt nyilatkozta, de a lényeg szempontjából nem számít.

„Kérlek, használjatok!”

Tommy Lee-től született két fia a szíve csücske, szerinte a fiai a legnagyobb rajongói, és az érzés biztosan kölcsönös. Magát egyedülálló anyának tartja, mert ugyan Tommy Lee valamennyire besegített, Pamela alapvetően egyedül nevelte fel a fiait, és úgy érzi, jó munkát végzett. Mindig figyelt arra, hogy ismertségét és népszerűségét fontos társadalmi ügyek szolgálatába állítsa: hosszú évtizedek óta működik együtt a PETA állatvédő szervezettel, akiket saját maga keresett fel azzal, hogy „Kérlek, használjatok!” Az utóbbi években sokat írt róla a sajtó amiatt, mert Julian Assange szabadulásáért küzdött, és még Trump elnököt is győzködte azért, hogy adjon kegyelmet a WikiLeaks alapítójának.

Pamela Anderson tehát továbbra is itt van, és ugyan a Pam & Tommy című sorozattól teljesen elhatárolódott, a széria jó szolgálatot tett abban, hogy megmutatta, mennyire igazságtalanul bánt vele a világ a pornófelvétele napvilágra kerülése után. A közelgő Netflix doksi biztosan eléri majd, hogy ismét a figyelem középpontjába kerüljön, ráadásul még színésznőként is várnak rá kihívások: a Broadway-n Roxie Hart bőrébe bújhatott a Chicago című musicalben, és a szerepet két hónapon át játszhatta óriási sikerrel. Lehet, hogy mégsem kell teljesen lemondanunk arról, hogy egyszer még egy valódi színészi tehetséget igénylő filmszerepben láthassuk a nőt, aki saját magát csak úgy szokta jellemezni, hogy ő egy szocialista feminista.