Sonja Haraldsen jóval megelőzte a korát. Amikor például arról beszélünk, hogy mekkora úttörő volt Vilmos vagy Harry herceg, amiért egy civil, nem nemesi családból származó nőt választottak, akkor kissé tévedünk. V. Harald norvég király ugyanis már évtizedekkel a brit hercegek előtt egy civil hölgybe, Szonja Haraldsenbe szeretett bele, és választottjához foggal-körömmel ragaszkodott.
Szonja 1937-ben született Oslóban. Édesapja textilkereskedő volt, és édesanyja sem volt nemesi származású. Bár a norvég város elitebbnek számító kerületében éltek, nem számítottak olyan családnak, amelyet a koronások befogadtak volna. Szonja a középiskola elvégzése után nem tétlenkedett: először varrodai képzésekbe kezdett, majd Svájcba utazott, ahol könyvelésből és társadalomtudományból szerzett diplomát, végül pedig a divattervezői minősítést is megkapta. Amikor hazatért Oslóba, még mindig szomjazott a tudásra. A fiatal nő nyelveket – például angolt és franciát –, valamint művészettörténetet tanult.
1968-ban (Fotó: KEYSTONE-FRANCE/Gamma-Rapho via Getty Images)
Kilenc évig kellett titkolózniuk
1959-ben az akkor 22 éves fiatal nő megismerkedett Norvégia akkori trónörökösével, a fess és jóképű Haralddal. Mindez egy partin történt, és ahogyan egy valamirevaló Disney-mesében, a herceg – ha nem is azonnal – gyorsan beleszeretett a középosztálybeli nőbe. Ez viszont problémát jelentett, akkoriban ugyanis szinte elképzelhetetlen volt, hogy egy trónörökös nem nemesi rangú párt válasszon magának. Harald apja, V. Olaf király, valamint a parlament sem nézte jó szemmel a herceg választottját. Mind a kormány, mind pedig az uralkodó attól félt, hogy a nép elutasítja a textilkereskedő lányát. Mindez persze ma már hihetetlenül hangzik, ám akkoriban Európában nem volt olyan uralkodó, aki egy rang nélküli emberrel házasodott volna össze. Éppen ezért végtelenül hosszúnak tűnő ideig, összesen kilenc évig kellett titokban tartaniuk a kapcsolatukat. Végül Harald megmakacsolta magát és a sarkára állt. Hiába nézett ki neki az apja független, nemesi rangú hölgyeket, számára csak Szonja létezett. Kijelentette, hogy vagy ő lesz a felesége, vagy nem kap királynét Norvégia. Ezzel a megnyilvánulásával sarokba szorította a kormányt és az apját is, tudták ugyanis, hogyha Harald nem házasodik meg, az nagy valószínűséggel a monarchia bukásához vezet. Szóval 9 év várakozás után, 1968 augusztusában megtarthatták az esküvőt az oslói katedrálisban.
Fotó: Keystone-France/Gamma-Rapho via Getty Images
Volt idő, amikor elbizonytalanodott a döntésében
Az egykori Szonja Haraldsenből először Szonja hercegné, majd özvegy apósa halála után 1991-ben Szonja királyné lett. Ezzel pedig 53 év után kapott ismét királynét Norvégia. Szonja már az esküvője után rácáfolt minden vele kapcsolatos előítéletre. Tanult volt, kedves és közvetlen, akit a nép szinte azonnal megszeretett, őt mégis sokszor kétségek gyötörték. „Természetesen voltak olyan időszakok az életemben, amikor azt gondoltam, hogy ez a feladat túlságosan nehéz. Voltak pillanatok, amikor megbántam egy-egy döntésemet, vagy azt éreztem, kevés vagyok ehhez az élethez. Amikor jön egy csapás, az ember hajlamos azt kívánni, bárcsak másként döntött volna, de ez mindenkinél így van” – mondta az asszony az életéről szóló könyvben még 2002-ben. Végül megerősödött, számos jótékonysági munkában vett részt, és létrehozott egy saját alapítványt, amely fogyatékkal élő gyerekeknek nyújt segítséget, de a nemzetközi menekültszervezetek munkáját is segítette. Évekkel az esküvője után pedig a Norvég Vöröskereszt alelnöke lett.
Tudta, mitől szenved a menye
Szonja az esküvő után három évvel adott életet első gyermekének, Márta Lujza hercegnőnek, majd 1973-ban megszületett a trónörökös, Haakon herceg. És mit hozott az élet? A királyné évtizedekkel a saját harca után egy teljesen hasonló esettel találta szembe magát, amikor fia, Haakon herceg párt keresett magának. Ő ugyanis egy szintén középosztálybeli nőbe, Mette-Maritba szeretett bele, aki egyedülálló anyaként nevelte a fiát és pultosként dolgozott. Mindez azonban a ’90-es években történt, amikor a politikai élet és a társadalom is sokkal elfogadóbbá vált, azonban a média továbbra is nagyon kritikus volt. Nem maradhatott hát titokban a herceg és a választottja kapcsolata. Az újságok hetekig csámcsogtak azon, hogy a jövendő király beleszeretett egy nem nemes, egyedülálló anyába, aki nem beszél az apjával, és akinek exét kokain birtoklás miatt elítélték. „Furcsa és fájdalmas volt megtapasztalni, hogy bizonyos tekintetben visszatért a múlt, amikor Haakon eljegyezte Mette-Marit-t. Visszatért a bizonytalanság, a hosszú várakozási idő…” – emlékezett vissza erre az időszakra az említett könyvben a királyné, akit saját tapasztalatai arra sarkalltak, hogy amiben csak tudja, segítse a fiát és a jövendő menyét. Ahogyan Szonja, úgy Mette-Marit esetében is végül lett esküvő. Haakon koronaherceg 2001-ben állt oltárhoz a kedvesével, aki idővel szintén bebizonyította, hogy nagyon is érett és megfelelő erre a feladatra.
1982-ben (Fotó: Francis Apesteguy/Getty Images)
A „legdrágább nagymama”
Szonjából az elmúlt évtizedekben nemcsak büszke édesanya, de boldog és büszke hatszoros nagymama is lett. Lánya három lánygyermeket hozott világra, akik már 19, 17 és 13 évesek. Fiának két vér szerinti gyermeke van, a trónöröklésben második 18 éves Ingrid Alexandra hercegnő, és a 16 éves Sverre Magnus norvég herceg. Ingrid születése után változtatták meg a törvényt, mely értelmében nem az elsőszülött fiú örökli a trónt, hanem nemtől függetlenül az elsőszülött gyermek. A törvény visszamenőleg nem érvényes, így Haakon továbbra is koronaherceg, őt pedig majd a lánya követi. Hat unokát említettünk, de csak öt gyermekről beszéltünk. A hatodik unoka nem más, mint Szonja menyének, Mette-Maritnak a korábbi kapcsolatból született, ma már felnőtt fia, a 25 éves Marius Borg Holby, akinek bár nincs nemesi rangja, de a család tagja, akit nagy szeretettel fogadtak be.
És, hogy milyen a kapcsolat a nagymama és az unokái között? Nos, erről nem is olyan régen Ingrid Alexandra beszélt, méghozzá a 18, születésnapjára rendezett gálavacsorán. Akkor így fogalmazott beszédében: „Legdrágább Szonja nagymama! Köszönöm, hogy elvittél minket megannyi kalandos, és érdekes kirándulásra. Főleg a természeteben eltöltött túrákra, és az ott elmondott sok-sok történetre gondolok. Köszönöm az éjszakai altatódalokat, amiket nekünk énekeltél, és amelyeket Maud (Ingrid egyik unokatestvére – a szerk.) és én soha nem fogunk elfelejteni.”
