Ha eddig azt gondoltad, hogy Harry herceg egymaga fogta magát, leült a kis íróasztala elé és megírta a Tartalékra keresztelt könyvét, akkor ki kell ábrándítsunk: a memoáron együtt dolgozott egy szellemíróval, J. R. Moehringerrel. Az író pedig most a New Yorkerben publikált terjedelmes esszéjében mesélt arról, milyen volt a közös munka. A beszámolót pedig rögtön azzal kezdte, hogy felidézte a legnagyobb konfliktusukat.
Ez annyira fura. Konkrétan kiabálok Harry herceggel. Aztán, amint Harry is belém állt, ahogy kipirosodott az arca, összehúzódott a szeme, egy ennél is fontosabb gondolatom támadt: most mindennek vége lehet
– írta Moehringer. És hogy miért feszültek ennyire egymásnak? Az egész egy Diana hercegnőt is említő passzus miatt volt.
Fotó: Andy Stenning – WPA Pool/Getty Images
Az eset 2022 nyarán történt (ekkor már nagyjából két éve tartott a közös projekt), amikor a herceg és a szellemírója egy katonai szimulációt tárgyaló bekezdést írtak. „Szimulációról van ugyan szó, de Harry nagyon is valódi kínzásnak volt kitéve.
Csuklyát tettek a fejére, egy föld alatti bunkerbe cipelték, megverték, vacogott, éhes volt és meztelen, miközben kíméletlen stresszpozíciókba kényszerítették a fekete símaszkos fogvatartói. Az elképzelés az volt, hogy kiderítsék: Harry elég kemény-e ahhoz, hogy túlélje, ha valóban foglyul ejtik a harctéren.
(Két katonatársa nem volt az; ők megtörtek.) Végül Harryt a falhoz vágják, fojtogatni kezdik és sértéseket üvöltenek a fejébe, mely egy aljas, Diana hercegnőn gúnyolódó beszólásban kulminálódik.”
Harry ezt a részt a visszaszólásával akarta lezárni, ez azonban Moehringer szerint „szükségtelen és egészen üres” volt. „Hónapokon keresztül újra és újra kihúztam Harry visszavágását, ő pedig hónapokon át kérte, hogy írjuk vissza. Ezúttal nem kérte, hanem követelte. Hajnali két órakor. Én meg kezdem elveszíteni a fejem, szóval azt mondtam neki: »Haver, ezt már megbeszéltük.«” – írta az esszében Moehringer. Megjegyezte, hogy nem ez volt az első alkalom, hogy összeszólalkoztak, ez azonban „másnak érződött. Olyan érzés volt, mintha valamiféle végleges törés felé rohannánk, részben azért, mert Harry nem mondott semmit. Csak bámult bele a kamerába.”
Fotó: Lev Radin/Pacific Press/LightRocket via Getty Images
Szerencsére nem hagyták ennyiben, és nem zárták be a Zoomot: a herceg végül kifejtette, miért volt ennyire fontos számára ez a mondat. Elmondta, hogy
„egész életében a körülötte lévő emberek lenézték a szellemi képességeit, és ez a villanásnyi szellemesség bizonyítja, hogy még azután is, hogy megverték, megvonták tőle az alvást és az ételt, még mindig vágott az esze.”
Ennek ellenére Moehringer meggyőzte Harryt, hogy ne írják bele ezt a sort, a beszélgetést pedig úgy zárták, hogy a herceg megjegyezte a szellemírójának: „Nagyon élvezem, amikor így felhúzlak.” És ez még csak egyetlen esete a több mint két éven át tartó projektnek. Ha csak feleennyire volt mozgalmas a többi nap, még a végén a Tartalék írásáról is születni fog egy memoár…
