Így sikerült!: Horváth Gréta életmódváltása

Mikor jött el a pillanat, amikor úgy döntöttél, hogy életmódot váltasz?

Akkoriban állandóan beteg voltam, többek között arcüreggyulladás és társai. Fizikailag is megviselt a súlytöbblet, emellett eljött az az idő, amikor már a saját bőrömben sem éreztem jól magam, ez pedig természetesen kihatott a mentális jóllétemre és a magánéletemre is. Október 2-án felébredtem, és azt mondtam, itt az ideje, hogy elmenjek orvoshoz, mert ezt már nem bírom tovább. Ezt követően volt egy elég erőteljes mélyzuhanásom, amikor magányosnak éreztem magam és depressziós voltam. Csak abba kapaszkodtam, hogy itt van egy projekt, amit muszáj megcsinálnom, ráadásul édesanyám is támogatott, aki folyamatosan azt hajtogatta, hogy: „Csináld meg! Annyi mindent elértél már, most legyél te az első a saját életedben.” Erőre kaptam, elindultam ezen az úton, amin azóta is kitartóan haladok. Amikor a válás miatti krízishelyzet volt, akkor sem engedtem el ezt a kötelet, hanem tovább csináltam.

Hogyan fogtál bele?

Az étkezésben kezdtem a változtatást, mivel addig nem is tudtam volna felállni a futópadra. Azt az érzést nem akartam, hogy erre a testre felpasszírozzak egy cicanadrágot. Úgy terveztem, hogy előbb ledobok pár kilót, hogy meglegyen a sikerélményem és legyen kitartásom majd arra az 50 percre, amikor kardiózom. Hiszen, akkor nem is voltam jó kondiban, szinte már attól kifulladtam, ha elvittem a gyereket az iskolába gyalog.

Fotó: Horváth Gréta Instagram

Mennyire játszott közre mások véleménye akkor, amikor elkezdted az életmódváltást?

Voltak, akik beszólogattak, megjegyzéseket tettek… Viszont igazából az volt bennem, hogy itt vagyok 33 évesen, felnőtt vagyok, van hol laknom, minden adott, hogy boldog legyek, de mégsem vagyok az, mert nem érzem jól magam a bőrömben. Teljesen mindegy, hogy mit csináltam: elmentem a strandra, nem éreztem jól magam, elmentem kirándulni, nem éreztem jól magam. Semmihez nem volt kedvem, mert semmilyen helyzetben nem éreztem komfortosan magamat és be is zárkóztam. Kimondhatom, depressziós voltam. Anyukám azt mondta, soha nem látott még olyannak, mint akkor ősszel, hiszen állandóan beteg voltam, antibiotikumokat szedtem, bánatos voltam, iszonyatos magányt éreztem, pedig akkor még házas voltam. Ez volt a legfőbb oka annak, hogy elkezdtem. 

Betegség volt a háttérben?

Volt inzulinrezisztenciám, de ez annál összetettebb. Ha lelkileg nem vagy jól, az kihat mindenre. Én egész életemben úgy működtem, hogy bármi is történjék az én káromra, engem akkor fognak szeretni és elfogadni, ha tolom előre a másikat. Valahogy az elmúlt években totálisan lemondtam és megfeledkeztem magamról. Most viszont újra előhívom a belső énem, és figyelek arra, mire van szükségem. Például tavaly voltam először a párommal tengerparton nyaralni, korábban sosem. Konkrétan meglepődtem, hogy igen, ilyen is van? Párok eljárnak együtt nyaralni? Annyira beszűkült a világom korábban, most viszont minden kinyílt előttem.

Miről volt a legnehezebb lemondanod?

Egyértelműen a kenyér. Nem vagyok édesszájú, így a csokoládéféléket nem esett nehezemre kiiktatni, de az elején a kenyeret kissé rossz volt elhagyni. Leginkább azok a szituációk voltak nehezek, amikor elhagytam a házat, elmentem például egy plázába vagy moziba, és azon kellett gondolkodnom, mit fogok enni, hogyan fogom tudni megoldani. Erre akartam megoldást találni, és az, ahogyan most étkezem, az nagyon bevált.

Otthonról is kiiktattad a kenyérféléket?

Nem nyúlok alternatív kenyérhez, vagy ilyen-olyan fitnesz-zsemlékhez. Itthonra viszont hazahozom a gyereknek a pogácsát, pizzát, és normálisan főzök, csak azokból én nem eszem. Ugyan úgy megfőzöm a tésztát, rizst, csak annyi, hogy köretnek magamnak készítek édeskrumplit vagy zellert.

Fotó: Horváth Gréta / Instagram

Sokszor osztasz meg tartalmakat ínycsiklandozó kolbászokról. Az hogyan fér bele az étrendedbe?

Ha nem ehetnék ilyeneket, szerintem éhen halnék… Simán megeszem az oldalast háromféle savanyúval és salátával. Fogyasztom ezeket, és most van életemben először az, hogy nincsen az étkezések után bűntudatom és nem vagyok éhes. Nyilván az első három hónap nehezebb volt, akkor nagyon éhes voltam, viszont az elmúlt másfél évben nem alszom el éhesen. Sokan kérdezik, de nem tudom megmondani, hogy mikor eszem utoljára, mert lehet, hogy az ebédem egy órakor volt és ettem rántott húst csalamádéval és salátával, és ha délután nincs időm enni, akkor este nyolckor ugyan úgy megeszem a főtt tojást kolbásszal, uborkával, paradicsommal és nincs bűntudatom, mert nem hízom tőle.

A legtöbb életmódváltó ember hosszasan sorolja, hogy mi az, amit nem eszik, te viszont olyanokról beszélsz, amitől az ember azt érzi, hogy kedve támad ehhez a fajta diétához, mert nem kell mindenről lemondania…

Régen, amikor diétáztam, és sok hülye fogyókúrát kipróbáltam, mindig ugyanazt mondták: rizs, csirkemell, saláta, igyad a turmixot és annyi. Nem akarok állandóan azon feszülni, miközben utazom, dolgozom, csinálom a kis dolgaimat, hogy az 50 dkg főtt babomat hat órakor fogyasszam el. Volt nem egy ilyen diéta, amivel próbálkoztam, de rövid időn belül abba is hagytam, mert számomra nem volt tartható. Amikor például elmész szórakozni és nézed az embereket, ahogy a pizzaszeleteket eszik, te meg feszülsz, hogy nem ehetsz ilyet, na ezt nem. Én ugyanúgy megeszem a gyros tálat, csak nem kérek hozzá krumplit és pitát. Saláta hússal, és máris nem vagyok befeszülve, emellett vannak közösségi étkezéseim. Ha átmegyek valakihez vendégségbe, hús mindig van, köretet nem kérek, de itthon azért a legtöbb helyen van savanyúság. A levest szintén megeszem, csak nem kérek bele tésztát. Ez szó szerint életmód, mert ez tartható, és nem kell ráfeszülni. Ebben a formában ez működik. Édesanyám is így csinálja, elmúlt 50 éves, de most tart mínusz kilenc kilónál. Ugyanazt követi, amit én, mert számára is fenntartható.

Volt olyan pillanat, amikor úgy érezted, feladod?

Nem. Úgy vélem ennek az a lelke, hogy hiába mondják valakinek, hogy legyen kitartó, csinálja a diétát, de amíg nem születik meg az emberben az elhatározás, nem fog hosszú távon működni. Viszont, ha bennem megszületik az elhatározás, akkor ahhoz tartom is magam. Ráadásul ez húzza az embert, az, ahogyan egyik napról a másikra jobban érzed magad, egészséges ételeket eszel, nem vagy beteg, nincs az étkezések után teltségérzeted, pedig eszel rendesen.

Horváth Gréta (Fotó: Olajos Piroska)

Volt, aki segített ennek az étrendnek a kialakításában vagy magadtól raktad össze?

Endokrinológusnál kezdtem, ahol elmondták, mit lehet vagy nem lehet enni. Végül mégis én raktam össze az étrendemet. Azt nem szabad elfelejteni, hogy nem mindenki teheti meg, hogy szakácsnő főzzön rá, vagy méregdrága bio élelmiszereket vegyen, éppen ezért fontos, hogy a saját határainkhoz képest szabjuk meg, mit tudunk vagy nem tudunk megtenni.

Milyen lelki hatásai vannak az életmódodnak?

Szinte kicseréltek, újjászülettem! Úgy gondolom, nálam a belső változás sokkal látványosabb, mint a külső. Kitágult számomra a világ, kijöttem a depresszióból. Bátran mondhatom, azóta nem voltam rossz lelkiállapotban és nem voltam beteg sem. Most voltam egy négynapos búvártanfolyamon, ami szintén azt mutatta meg nekem, hogy mennyi mindenre képes az ember, ha szembenéz a félelmeivel és leküzdi őket. Az olyan mentális fejlődés volt, hogy nem tudom szavakba önteni.

Milyen volt a pillanat, amikor először észrevetted a külsődön a változást?

Fürdés közben volt, amikor mostam a vállamat és a karomat, és akkor először éreztem, hogy van kulcscsontom. Fel kellett állnom, hogy megnézzem, hogy mi van, ez most komoly?! Hasonló volt, amikor elkezdtem látni az arcélem, mert én így emlékeztem magamra, hogy szép, ívelt állkapcsom van és azt olyan rég láttam ezelőtt.

Említetted a búvártanfolyamot. Milyen volt szembenézni a félelmeiddel?

Nagyon kemény volt. Olvastam róla, hogy ha az ember új dolgokat próbál ki, elhagyja a komfortzónáját, akkor új tapasztalásai lesznek, ha új tapasztalatai lesznek, akkor új érzései, és végül új ember lesz. Ez tényleg így van. A párom és én is nagyon szeretjük a természetet, tavaly pedig felmerült, hogy jó lenne elvégezni egy ilyen tanfolyamot. Nem ezzel a céllal mentünk nyaralni, csak ott szembejött velünk és úgy voltunk vele, miért ne. Iszonyatosan féltem, mivel rettegek a mélységtől és a zuhanástól. Már az első nap 7 méteres nyílt vízre vittek minket, a páromnak semmilyen félelme nem volt, nekem viszont a rettegés foka. Első alkalommal nem, mert akkor fel sem fogtam, de második alkalommal, amikor tudtam, hova visznek, akkor bekapcsolt minden. Elképzelésem sincs, mennyi oxigént használhattam el, mert olyan hiperventilláció jött rám, hogy ha nem lett volna ott az oktató, nem tudom, mi történhetett volna. Viszont, amikor ezen átbillentem, jött egy kis könnyebbség, de utána két órát bőgtem a szálláson a zuhany alatt.

Akkor, amikor a zuhany alatt sírtam még pár órát, éreztem, hogy teljesen megkönnyebbültem és elengedtem a múltat.

Horváth Gréta 4 évvel ezelőtt (Fotó: Olajos Piroska)

Mostanában hosszabban beszéltél a negatív kommentekről. Tényleg ki tudod már zárni őket?

Mindig érdekelt az önismeret és mások segítése, függetlenül attól, hogy a torkomra tapos, de neki legyen jó… Most jutottam el oda, hogy az önismereti útra komolyabban rátértem és elkezdtem megérteni, hogy emberek mit, miért, és honnan jövően tesznek. Nem az van, hogy elönti az agyamat a düh, amiért azt mondja, nincs is fenekem, hozzáteszem, én ennek csak örülök, hogy végre nincs nagy fenekem. Nekem ez a legnagyobb bók.

Korábban nagyon sértett, amikor azt mondták rám, hogy ingyenélő vagyok… Ezt utálom, hogy ismeretlenül, úgy, hogy nem tudja, én mit csinálok a nap 24 órájában, megítél. Főleg, mivel én tényleg dolgos vagyok, sosem kérem, hogy engem tegyenek ide vagy oda, hanem adjatok lehetőséget, hogy bebizonyítsam, hogy jó vagyok. Szóval, az még most is zavar, ha valaki azt mondja, nekem büdös a meló, mert ha valakinek egyáltalán nem az, az én vagyok.

Abból, amennyit mutatsz az otthonodból és a környezetedből, úgy tűnik, hogy elképesztően kreatív vagy. Ez honnan jött?

Szerintem anyukámtól és onnan, hogy gyerekkoromban hagyták, hogy sok mindent kipróbáljak és tapasztalatot gyűjtsek. Gyerekként a faluban egész nap szabadjára voltunk engedve. Mit csinál egy gyerek ilyenkor? Házat építettünk, seprűt készítettünk, szereztünk régi kanapét a kis faházba. Engedték, hogy szabadon megéljem az agymenéseimet. Felnőtt koromban hasonlóan volt a gimi után, bár akkor apukámmal voltak kardoskodásaim a továbbtanulást illetően. Ő úgy vélte, szüksége van az embernek szakmára, én meg mindent megtettem már akkor, hogy dolgozni tudjak és önfenntartó legyek. Azt hiszem, innen ered a megfelelési kényszerem. Ha valamibe belefogok, akkor azt végig is csinálom.

Milyen a kapcsolatod a fiaddal, Filippel?

Nem vagyok az a típus, aki azt mondja, az ő gyereke a legtökéletesebb, de az nagyon látszik, hogy minőségi időt töltünk együtt. Nagyon kedves és érzékeny, megkérdezi, milyen napom volt, igénye van rá, hogy beszélgessünk. Éppen nem olyan régen közösen kitaláltuk, hogy amikor 12 éves lesz, az El Camino utolsó szakaszát megcsináljuk együtt. Most kicsi még hozzá, de pont kamaszkor előtt jó lenne neki egy ilyen „séta”.

Mit tanácsolsz annak, aki szeretne belevágni az életmódváltásba, de valamiért nem sikerül megtennie az első lépést?

Nehéz és fájó volt szembenézni azzal, hogy a környezetemet olyanná alakítsam, ami ad és nem elvesz. Biztos vagyok benne, hogy a legtöbb embernek vannak olyan ismerősei, rokonai, akikhez kötelességből megy, mert ezt illik és ezt kérik. Hát nem! Ezeket el kell engedni. Az első és legfontosabb, hogy a környezetedet olyanná alakítsd, hogy inkább legyen szűkebb, de mindig kapj tőlük, ne csak adj. 

Láthatunk majd valamikor képernyőn?

Most abszolút készen állok arra, hogy szerepeljek. Tavaly ezt nem éreztem, de most, hogy újrakalibráltam magam, egy teljesen új Gréta van, akit szívesen megmutatnék olyan műsorban, ami közel áll hozzám. Akár túlélő- vagy főzősműsor, ahol a határokat lehet feszegetni. Már nem vagyok olyan harsány, például egy Survivorbe szívesen elmennék.

Fotó: Horváth Gréta