Mit szóltál ahhoz, amikor a húgod, Andi bejelentette, szerepelne a Szingli vagy svindli című műsorban?
Először engem és anyukámat kérdezett meg, hogy mit gondolunk erről. Nekem nagyon tetszett a műsor formátuma, sőt, annyira megfogott, hogy úgy gondoltam, muszáj belevágnia. A felkérés ráadásul egy olyan pillanatban érkezett az életébe, amikor minden összeállt ahhoz, hogy megragadja ezt a kínálkozó lehetőséget. Anyuval mind a ketten támogattuk abban, hogy ha ő is magáénak érzi a dolgot, akkor ne hagyja ki.
Minden szituációban ilyen összetartó a család?
A mi családunk eleve ilyen: anyukánk ezt tanulta a nagymamánktól, aztán Andi és én a mi anyukánktól, apukánktól is. Ez volt a természetes, hogy nekünk össze kell fogni. Ha valamelyikünknek épp segítségre van szüksége, akkor minden szinten támogatjuk őt. Innentől kezdve pedig nem is volt kérdés, hogy amikor Andi a forgatás miatt nem volt itthon, és elrendezetlen ügyei voltak, akkor mi azokat elintéztük, hogy ő közben nyugodtan koncentrálhasson a műsorra. De egyébként ehhez nem kell műsor se: bármilyen élet adta dolog jöhet szembe, ha abban valamelyikünknek plusz segítségre van szüksége vagy támogatásra, akkor ott vagyunk egymásnak.
Fotó: Instagram
Milyen testvérek voltatok Andival?
Közöttünk nagyon kicsi a korkülönbség, és bár a szüleink mindig nagy szeretetre neveltek minket – ahogy én is a saját gyerekeimet – két kislány között azért megy néha a civakodás: a nővérke néha pesztrálja, néha szívatja a kicsit. Ez nálunk is jellemző volt, de ugyanezt a kislányaimnál is látom. Aztán ahogy egyre idősebbek lettünk és egyre többet tapasztaltunk az életből, a kapcsolatunk is egyre jobbá vált. Mostanra mondhatom, hogy a legeslegjobb a viszonyunk; szinte mindent megosztunk egymással.
Érdekes, hogy míg én korábban is mindent elmondtam neki, benne ez valahogy később ért meg és mostanában nyílt meg igazán nekem. Mivel mindketten kézilabdáztunk, mindig ott voltunk egymásnak – hol távolabbról, hol közelebbről. Kezdettől fogva szeretetre neveltek minket a szüleink, így minden helyzetben, mindig számíthattunk egymásra.
Nem volt köztetek rivalizálás?
A sportban egyáltalán nem volt. Mindig segíteni próbáltam őt, ami lehetséges, hogy néha sok volt, vagy nyomasztó. Nehéz lehetett neki az a helyzet is, amikor ismertebb voltam, de mindig nagyon jól kezelte.
Mennyire készítetted fel arra, mivel jár a szereplés?
Sok mindent elmondtam neki az előkészítéstől kezdve a szerződéses folyamatokon át egészen a műsor forgatásáig. Viszont, mivel ő egy önálló nő, aki szeret maga döntéseket hozni, a végén mindent rábíztam. Megosztottam vele a tapasztalataimat és úgy gondolom, ezekből leszűrte a következtetéseit. Tisztában van vele, hogy milyen hátulütői lehetnek egy-egy ilyen szereplésnek, és én is főleg erre próbáltam felhívni a figyelmét. A média világa nem mindig leányálom…
Andi és Szabina (Fotó: Tápai Szabina)
Te hogyan kezeled azt, ami a hírnévvel jár, akár csak, ha a közösségi médiát tekintjük?
Nem kell ahhoz ismertnek lenni, hogy lássuk, milyen kommentek születnek a közösségi médiában. Én olyan típus vagyok, akinek a sértő dolgok az egyik fülén bemennek, a másikon pedig ki. Kézilabdáztam, ott pedig a szurkolók – egyes esetekben – szeretnek véleményt formálni a lelátón (arccal is), hogy finoman fogalmazzak. Éppen ezért már tizenévesen megtanultam kezelni, hogy vannak emberek, akik a meccseken elsősorban a saját frusztrációjukat, vagy épp problémáikat vezetik le.
Hasonlóan érzek az online bántalmazással kapcsolatban is: ez szerintem az emberek saját frusztrációja. Az életük nem épp úgy alakul, ahogy szerették volna, és úgy érzik, majd attól jobb lesz, ha kiventillálják magukat arc nélkül egy ismertebb valaki oldalán. Nem tehetek róla, de egyszerűen nem tudok nagy jelentőséget tulajdonítani egy ilyen kommentnek, mert én face to face ember vagyok.
Ha valakinek van valamilyen problémája, álljon oda, mondja el, és ha jogos a kritika, megbeszélem vele, vagy megfogadom a dolgot. De azzal, ha valaki név nélkül kommentel, vagy pletykát terjeszt, nem tudok mit kezdeni, se azonosulni.
Sajnos sokan úgy érzik, hogy ettől jobb lesz az életük, pedig nem. Szóval, én inkább sok szeretetet küldök feléjük, hátha az segít, mert hiszem, hogy azzal csak javítani lehet mások életén, ha szeretettel fordulunk feléjük.
Mennyire volt evidens, hogy ha Andi szerepel a műsorban, akkor te is elvállalod a Szingli vagy svindli háttérműsorát, a KibeszÉLŐt?
Voltam műsorvezetői castingon, de az igazság az, hogy először nem akartam elvállalni, mert nem voltam teljesen biztos abban, hogy ügyesen tudnám csinálni. Végül egész jól ment, kedvet is kaptam, ráadásul a csatorna is biztatott és támogatott is. Végül úgy lettem vele, hogy miért ne próbálnám ki? Az már csak plusz, hogy testközelből hallhattam információkat arról, mi történik a testvéremmel. Összességében nagyon örültem, mivel ez nagy lehetőség számomra.
Fotó: VIASAT3/Udvardi Attila
Fura ezt úgy csinálni, hogy a középpontban a testvéred van?
Nagyon vártam, hogy ez a pillanat eljöjjön. Korábban Andi érezhette úgy, hogy én inkább középpontban vagyok, ezért most én szeretném támogatni és felemelni őt. Itt vagyok a háttérben és ha szüksége van valamire, segítek.
Milyen érzés látni őt a tévében?
Szerintem nagyon ügyes, jól kezeli a fiúkat, pedig egyik-másik egyáltalán nem könnyű eset. Már, amikor a formátumot láttam, tudtam, hogy ez jól fog neki menni, és be is bizonyította, hogy a szereplés eléggé testhezálló feladat számára.
Hogyan kezeled, amikor képernyőn keresztül látod, hogy a testvéred nehéz helyzetben van, de te nem tudsz ott lenni és segíteni neki?
A múlt héten az egyik adásban volt a zipline-ozás, amitől Andi nagyon félt, mert tériszonyos – ezt még így utólag is rossz volt látni. Eléggé megviselt. Mert igen, nem vagyok ott, nem tudok segíteni – mondjuk, ha ott lennék, se biztos, hogy tudnék neki segíteni. Éppen ezért elképesztően büszke vagyok rá, hogy ezeket a helyzeteket önmagától megoldotta, és hogy leküzdötte a félelmét. A műsor során többször is helytáll, kitolja a hátarait, mindezt egyedül, mert nem voltunk ott, de sikeresen vette az akadályokat.
Milyen a kapcsolatod a KibeszÉLŐ show másik két műsorvezetőjével, Pácz Vikivel és Kamarás Norbival?
Vikit nagyon régóta ismerem: 20 évesen még kézilabdáztunk is együtt, szóval a szálak nagyon összefutnak. Itt van három kézilabdás csaj, akik ráadásul egy csapatban is játszottak. Viki mindig óriási poénmester volt, megtaláltuk a hangot akkor is és most is. Eltelt egy pár év, de többször találkoztunk már, ezért úgy gondolom, jó páros vagyunk, amit remélem, hamarosan a nézőknek is megmutathatunk. Norbival viszont nem találkoztam még korábban, csak itt a műsor előkészítése közben. Nagyon szimpatikusak a párjával, Odette-tel, mert mindig együtt jönnek-mennek. Szerintem hamar megtaláltuk a közös hangot, és már az első adás során biztonságban éreztem magam mellette. Egyenrangúként kezelt, hiába van neki már sokkal nagyobb tapasztalata. Szerintem gördülékenyen tudunk együtt dolgozni, ezért örülök, hogy vele próbálhatom ki magam először élő műsor vezetésében.
Fotó: VIASAT3/Udvardi Attila
Volt egy hosszabb kihagyásod a szereplés tekintetében, most pedig finoman, itt-ott feltűnsz. Mik a terveid a képernyőzéssel?
Mostanában jobban megválogatom, hogy mit vállalok el. Korábban elhülyéskedtem, elvihorásztam a műsorokban… Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az évek során mostanra nagyon komoly emberré váltam volna, de szeretném eldönteni, hogy az adott műsor tetszik-e nekem, el tudom-e képzelni magam benne. Olyat szeretnék csak elvállalni, ahol minden kérdésre igen a válasz. Egyáltalán nem zárkózom el; voltak és vannak is felkéréseim, de ma már csak azt vállalom el, ami tényleg közel áll hozzám.
Nézve ezt a műsort, nem kaptál kedvet az ismerkedéshez?
Egyáltalán nem. Az egyik epizód kapcsán pont arról beszélgettünk Andival, hogy néhány fiú annyira sok: én elmenekülnék, ha nekem így udvarolnának.
Hogyan érzed magad mostanában?
Nagyon jól, elképesztően energikus vagyok. Ezerféle projektben vagyok benne, dolgozom, a gyermekeimmel foglalkozom, szóval egy percig sem unatkozom.
A nehéz időkben mi tartotta benned az erőt?
Rendkívül pozitív nőnek tartom magamat, nagyon tudok a legkisebb dolgokba, örömforrásokba is kapaszkodni. Amikor úgy érzem, hogy valami nincs rendben, akkor is találok valami pozitív dolgot, és arra koncentrálok, afelé megyek, és nem engedem meg magamnak, hogy ne felfelé nézzek, és ne a jó irányába menjek.
Ilyenkor kik a legnagyobb támogatóid?
Az anyukám, apukám és természetesen a barátaim. Nem sok barátom van, akik viszont mellettem vannak, mind-mind régóta tartó, hosszú kapcsolatok. Mindig mellettem vannak. Szerencsére sosem voltam egyedül semmilyen problémában, mindig van segítség, és mindent meg tudunk oldani együtt.
Fotó: Schumy Csaba
Mivel telnek a hétköznapjaid?
Rohanással: a gyerekeket leadom bölcsibe, óvodába, iskolába, heti kétszer járok be az irodába. Van egy civil állásom, ahol adminisztrátor-vezető vagyok, van egy hatfős csapatom, őket koordinálom. Közben csinálom a saját oldalaimat, és más cégeknek a marketingmegjelenéseket. Megint a gyerekek, különóra, fociedzés. Énidő, amikor elszaladok egy kicsit futni, vagy egy arckezelésre. Szóval le vagyok foglalva rendesen.
Mi számodra a kikapcsolódás?
Ha elmegyek valahova egyedül, esetleg egy wellness, ahol nem kell főzni és semmivel sem foglalkozni. Engem ez tud teljesen kikapcsolni, akár egy éjszaka alatt is.
Milyen terveid vannak a magánéletben? És szakmailag?
A szeptember most nagyon beindult. A nyár után ez egy új kezdet, mert újra be kell osztani az embernek az idejét. Ősszel szeretek beiktatni egy kis wellnessezést, de jelenleg még nincs előre tervezve semmi. Jönnek a lehetőségek, és igyekszem őket megragadni, mint például a műsorvezetést is.
Próbálok nyitott szemmel járni az élet minden területén. Sose tudhatod, hogy mikor, milyen emberekkel hoz össze az élet, éppen ezért minden téren nyitott vagyok, mert akkor tudsz egy jó munkát, egy jó emberi kapcsolatot kialakítani. Most élem az életem, megélem a boldogságom, és ez így nagyon jó.
