Férfieredetű meddőség: így derülhet ki, hogy mi áll a háttérben

A gyermekvállalásról álmodozó késő harmincas értelmiségi házaspár tagjai között tapintható a feszültség: nehéz napjuk volt, mindketten alapos meddőségi kivizsgáláson vannak túl. A bomba mégis robban, amikor szóba kerül, hogy túl sokáig vártak a családalapítással. A férfi a feleségét hibáztatja, hogy annyi éven át a karrierjét helyezte előtérbe. Később hideg zuhanyként éri a hír, hogy nem a nő petefészkei merültek ki, hanem az ő hímivarsejtjeivel van baj. A felesége tapintatos, szemrehányások helyett inkább a megoldás felé tereli párját.

A történet fiktív, a Dr. Murphy (The Good Doctor) című népszerű sorozatból való, de jól példázza azt, hogy a meddőséget mennyien sorolják a nők problémái közé. Nem csoda, hiszen a terméketlenség továbbra is tabutémának számít, ugyanakkor több női sorstörténetet hallunk. A sorozat jól érzékelteti azt is, hogy egy férfi számára mekkora sokk és lelki teher a nemzőképtelenség – gondoljunk bele, hányan kötik össze a férfiasság fogalmát a szaporodással.  

Bármilyen kellemetlennek tűnik is, fontos lenne többet foglalkozni a témával, hiszen lassan akár a Föld férfilakosságának 40 százalékát is elérheti a probléma. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kongatja már egy ideje a vészharangot: az utóbbi évtizedekben egyre csökken a férfiak spermiumszáma, és a hímivarsejtek mozgékonysága is romlik. De ez csak néhány ok azok közül, amelyek a terméketlenség hátterében állhatnak. Az alapos kivizsgálás a sikeres kezelés alapköve: milyen diagnosztikai eljárásokkal deríthető fel a férfieredetű meddőség?

Spermiogram

A spermaanalízis, vagy más néven spermaképelemzés során a spermamintát elemzik műszeresen: a spermatérfogatot, a spermiumok számát, alakját, koncentrációját, mozgásképességét vizsgálják. Előtte 3-7 napos szexuális önmegtartóztatás javasolt, mert a szexuális együttlét utáni napokban alacsonyabb a spermiumkoncentráció, ugyanakkor egy hétnél többet sem érdemes várni a vizsgálat előtt, mert a hosszabb ejakulációmentes időszakban megemelkedhet a kóros alakú spermiumok aránya, illetve romolhat a hímivarsejtek mozgékonysága.

Mi derülhet ki belőle?

Olyan, spermiumokkal kapcsolatos rendellenességek, amelyek akadályozzák a fogantatást – ezek önállóan és együttesen is jelentkezhetnek.

● oligozoospermia: az ejakulátumban alacsony a hímivarsejtek száma (1 milliliterben kevesebb, mint 15 millió)

● asthenozoospermia: csak a spermiumok 40 százaléka vagy annál kisebb hányada mozog

● teratozoospermia: 95 százaléknál több a kóros szerkezetű spermium.

Ezekben az esetekben kevesebb spermium éri el a petesejtet, nehezebben jutnak el odáig, illetve rosszabb a túlélési esélyük a női ivarszervben, mint a normális hímivarsejteknek. Előfordulhat, hogy mindhárom érték eltér a normálistól, ilyenkor OAT szindrómáról beszélünk; azoospermiának pedig azt nevezzük, amikor az ejakulátum egyáltalán nem tartalmaz hímivarsejtet. A sperma kémhatását is érdemes ellenőrizni: a sav-lúg kombinációnak arányosnak kell lennie, különben sérülhetnek a spermiumok.

A spermiogram eredménye jó támpontot ad a férfieredetű meddőség kivizsgálásához, ám az összes lehetséges okról nem ad képet. Ezért nem szerencsés kizárólag erre támaszkodni, hanem érdemes elvégeztetni az alábbi vizsgálatokat is.

Genetikai vizsgálat

A spermavizsgálat által felderített problémák akár genetikai okokból is következhetnek, a kromoszómák számbeli és szerkezeti rendellenességei negatív hatással lehetnek a termékenységre. A genetikai kivizsgálás kideríti, hogy milyen gének, DNS-régiók érintettek, illetve hogy ennek alapján van-e esély a megtermékenyítésre.

Mi derülhet ki belőle?

Az, hogy a spermiumok képződéséért és mozgásáért felelős gének hibásan működnek, nem termelődik hímivarsejt, bizonyos DNS-szakaszok hiányoznak, vagy veleszületett ondóvezeték-hiány lehetősége áll fenn.

Genitális bakteriológia

A fertőzésmentes ivarcsatorna a nemzőképesség fontos feltétele, ezért az ejakulátumot érdemes bakteriális tenyésztés alá vetni.

Mi derülhet ki belőle?

Szexuális érintkezéssel terjedő betegségek (STD-k), melyek súlyos szövődményekkel járhatnak – többek között meddőséget is eredményezhetnek. Ilyenek például a Chlamydia trachomatis, Neisseria gonorrhoeae, Ureaplasma- és Mycoplasma-fertőzések.

Virológiai elemzés

A vérminta vizsgálata súlyos következményekkel járó vírusfertőzésekre mutathat rá.

Mi derülhet ki belőle?

Olyan vírusfertőzések, mint a HIV, a szifilisz, a Hepatitis-B és a Hepatitis-C.

A hormonháztartás ellenőrzése

Negatív hatással van a tesztoszterontermelésre az, ha daganat vagy gyulladás következtében károsodik a hipotalamusz és/vagy az agyalapi mirigy. Gondot jelenthet az is, ha a herék hormontermelő funkciója sérül.

Mi derülhet ki belőle?

A vérvétel választ adhat a szervezet hormonszintjével kapcsolatos kérdésekre. A hormonszint a nemzőképességre is hatással van. 

A nemi szervek vizsgálata

A test több olyan állapotot produkálhat, amely akadályozza az egészséges ondótermelést, valamint az ondó kiürülését, ezért érdemes nem csak a spermamintára, vér- és kenetmintákra hagyatkozni. Egy alapos andrológiai kivizsgálás során a nemi szervek vizuális, manuális és műszeres vizsgálata közelebb vihet a megoldáshoz.

Mi derülhet ki belőle?

●       Rejtettheréjűség: a hasüregben túl meleg van a normális hímivarsejt-termelődéshez.

●       A herezacskó vénáinak tágulata: a pangó vér melegsége zavarja a herék normális működését, akadályozva van a spermiumok képzéséhez szükséges oxigén- és tápanyagellátás.

●       Sérülés, hegesedés, elzáródás: mindhárom eset gátolja az ondóürülést.

PC-teszt

Bizonyos esetekben a spermiumok funkciója csak a hüvelybe kerülve romlik le, mivel a hüvelyváladék túl erős szelekciós hatást gyakorol, vagy a női test túlzott immunválaszt produkál, mivel testidegen anyagként azonosítja a spermát. A PC-teszt vagy PCT a post coitalis test kifejezés rövidítése, mely azt modellezi, hogy mi történik akkor, ha a férfitól vett sperma a méhnyak nyálkahártyájáról vett mintával találkozik.

Mi derülhet ki belőle?

●       A laboratóriumi körülmények között mozgékony hímivarsejtek elvesztik mobilitásukat, ami arra utal, hogy a női szervezet „ellenségként” kezeli és akadályozza őket.