Verskvíz a költészet napjára

Ki emlékszik már a memoriterekre? Amikor az egész osztály előtt kellett teljes verseket felmondani- és most jó, ha egy-két soruk az eszünkbe jut. Tegyél próbát, mennyi maradt meg emlékezetedben a kötelezően feladott versekből, jó szórakozást!

Indítás

1.A hatalmas szerelemnek
Megemésztő tüze bánt.
Te lehetsz írja sebemnek,
Gyönyörű kis tulipánt!

2.Tüzesen süt le a nyári nap sugára
Az ég tetejéről a juhászbojtárra.

3.Ég a napmelegtől a kopár szík sarja,
Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta;

4.Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

5.Este van, este van... a tűz sem világit,
Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit;

7.Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,
Csillag-sorsomba ne véljen fonódni
S mindegy, mi nyel el, ár avagy salak:
Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.

8.Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek halandók,
amíg meg nem halnak.

9.Csak én ülök ébren,
féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod
íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadó, mert
nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár.

10.A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.

11.Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül,
S minden míve tünő szárnya körül lebeg!
Minden csak jelenés; minden az ég alatt,
Mint a kis nefelejcs, enyész.

12.Én nem kivántam megszületni,
a semmi szült és szoptatott,
szeress sötéten és kegyetlen,
mint halottját az itthagyott.

Még több cikk

Címlap

top