Az elmúlt pár évben teljesen felbolydult a férfidivat. A macsó stílus kiöregedőben, Clooney még szexi, de lassan 60, és Beckham is inkább már csak jól karbantartott apuka, helyükre pedig olyan szépfiúk kerültek mint Timothée Chalamet vagy Harry Styles, akik a fiatalok számára ikonok, a divatvilágnak pedig ízletes friss húsok, segítségükkel új trendeket sokaságát adhatják el.
Ezeknek az ifjú titánoknak simán belefér a szexi imidzsbe a magassarkú, a csipkés részletek, a tüllök, fodrok és minden, amiről a 20. század úgy vélekedett, a női ruhatár privilégiumai (na jó, a hippikorszak ebbe azért belerondított, de nem végzetes módon). A nőiesség és férfiasság külső jegyeit egyre markánsabb sávban mosták össze a trendszetterek, ha pedig a kifutókra tekintünk, avatatlan szemeinkből kiég a retina a bodycon ruhák és bikinifelsők pasiváltozatai láttán.
Tényleg ez a mai valóság? Ennyire megváltozott volna a férfiak öltözködési szokása?
Nyilván nem. A művészi elképzelések és a hétköznapok realitása között mindig is érzékelhető különbségek voltak, bár igaz, hogy a közösségi médiának, és általában az internetnek köszönhetően összehasonlíthatatlanul nagyobb rálátás nyílik minden divatirányzatra. Az pedig már személyes preferencia kérdése, hogy ezek közül ki mit tesz magáévá.
Ezt a megállapítást támasztotta alá rögtönzött felmérésem nem túl reprezentatív, de annál személyesebb eredménye is, melynek során szerkesztőségünk férfi tagjai vallottak ruháikhoz fűződő kapcsolatukról. Arról, hogy szerintük mik a pasik ruhatárának megkerülhetetlen darabjai, mi a helyzet a színekkel és vajon a funkció mennyiben írja felül a külcsínt. Sőt, még egy fotózást is bevállaltak!
„Jobb ha színes, az engem is feldob”
Peti és Marci is egyetértett abban, a színes ruhák határozottan kellenek egy férfi ruhatárába. És a minták is, különös tekintettel a személyes vonatkozással bírókra. A hawaii mintástól a rókás-fenyőfásig minden került a kameránk elé, beleértve focimezeket és nyomott mintás bandapólókat.
Ahogyan Marci, a fotósunk elmondta: „Az együtteses/popkulturális utalásokkal megpakolt pólókat még mindig nem nőttem ki, hoztam Keith Heringgel kevert Joy Division-lemezborítót és Warhol-motívumokat, rajtam meg a Devo van, szóval, ha valaki most ennek alapján azt gondolja, hogy bele vagyok buzulva a posztpunkba, annak igaza van.” Esetükben elő sem fordulhat, hogy pusztán divatból vegyenek fel NASA-logós pólót, ha nem téma a világűr, mondhatnak bármit a divatpápák, ők aztán magukra nem veszik.
„Ami sosem hiányzik a szekrényemből, az egy sima fehér póló.”
És nem csak a fehér póló az, ami visszatérő kulcsdarabként bukkant fel: a galléros pólók, a kék farmer, a cipzáras pulcsi és a bőrdzseki nem túl felkavaró, de annál érthetőbb csoportja alkotta a kemény magot. Nélkülük tényleg sehová, mint ahogyan sportcuccok nélkül sem. Bizony, futócipők, biciklis nadrágok, focimezek rendre előkerültek a fotózásokon, érdekes volt látni, mennyire egyértelmű volt a jelenlétük, míg, ha mi, nők elkezdenénk sorolni saját alapdarabjainkat, nem biztos, hogy a funkcionális sportruházat, mint kategória eszünkbe jutna.
„Mivel én télen-nyáron biciklizek, nagyon fontos a biciklisszerkó (Decathlon, semmi felvágás). Egyébként ez új dolog, én mindig farmerban-pulcsiban tekertem, de most vettem egy országútit, ahhoz meg muszáj a lycra. Ezek a legkegyetlenebb ruhadarabok egyébként, felveszem őket, a vállamra kapom a biciklit, rendkívül menőnek érzem magam, aztán meglátom magam a liftben… maradjunk abban, hogy a világ összes szív- és érrendszeri megbetegedéses riogatása nem motivál annyira, hogy fogyjak le, mint ez a pillanat” – árulta el Marci.
Marci (Fotók: Leéb Ádám)
Marci egynadrágos, kényelemorientált stílusa legalább annyira minimalista, mint amennyire mintás, a legfelső pólót vettem fel ismerős életérzése nála abszolút megvan, de vétek lenne mindezt leunalmasozni, mikor banános minták és Warhol-motívumok kerülnek elő a szekrényből.
„A fotózásra nagyjából véletlenszerűen rántottam össze a válogatást, az eredmény viszont így is reprezentatív lett. Nadrágot (a biciklisnadrágon kívül) azért nem hoztam, mert az rajtam van: igen, én vagyok a férfi, akinek egy darab dolgozós-rohangálós nadrágja van, na jó, kettő, de ez a meleg, szóval ilyenkor, tíz fok alatt maradjunk annyiban, hogy egy van. Rutinból megy a mosás-szárítás, hogy ha koszos lett, és este leveszem, másnap reggel már vehessem is fel.”
A személyes, családi történetek, emlékek is simán helyet kapnak a szekrények polcain, Marcinál egy nyakkendő képében. „A nyakkendő előre meg van kötve, kövezzetek meg, de nem szégyellem. Egyrészt tudom, hogy YouTube-ról bármikor meg tudnám tanulni, másrészt van ennek egy szentimentális története. Amikor megvettem, a családban egyedül a nagyapám tudott nyakkendőt kötni, meg is kötötte, úgy is hagytam. Pár hét múlva meghalt, szóval az első alkalom, hogy felvettem, az pont az ő temetése volt. Azóta is ezt és így hordom.”
Imádom a ruháimat, a legtöbbhöz kötődöm is, ezért féltem őket, próbálok vigyázni rájuk, és persze hordom őket, míg le nem foszlanak rólam.
Ezt már Peti árulta el magáról, aki felvesz mindent, ami megtetszik neki, lényeg, hogy „legyen kényelmes, ha lehet, legyen benne valami érdekes (fazon, szín, minta), és álljon jól rajtam”.”
Peti
A praktikum, mint szempont nála sokszor előkerült, például az oldalzsebes nadrág képében. „Főleg nyáron fontos a rövid zsebesgatya. Nyáron nincs kabát, amibe a pénztárcát, telefont, kulcsokat, rágót, zsepit, esetenként kocsikulcsot, forgalmit, és még ki tudja, mi mindent rakhatsz. Azt meg senki ne kérje tőlem, hogy csak azért táskával szívjak, hogy ezeket bele tudjam pakolni.”Megértjük, női felmenőink is szentségelhettek eleget a zsebtilalom évszázadai alatt.
„Pulcsiból kell lennie vékonynak, vastagnak, kötöttnek (a nagymamám sokat kötött nekünk, van olyan pulcsim, amit még apukámnak csinált, de már negyven éve, és most én hordom, szóval duplán fontos), és mindenekelőtt cipzárosnak. Nincs annál rosszabb, mint amikor a mínusz 8 fokban jól beöltözöl, majd felszállsz a villamosra, és meggyulladsz. Majd leszállsz, és szétfagysz, majd újra fel és újra le, naponta 374-szer. De ha van cipzáras pulcsid, mintha ez a probléma sose lett volna.”
Ria, ria!
Marci
Van, hogy a sport szeretete még színpreferenciánkat is képes befolyásolni, egy focirajongó esetén ez mindenképp így van. „Focimez nélkül nem tudnék létezni, van társaság és program, ahol jól mutat, hétvégén otthonra sem kell túlgondolni és persze a focipályán is alapdarab” – árulta el Marci, a főszerkesztő-helyettesünk, aki hihetetlen kitartással terelgeti druszáját is a focidrukkerré válás rögös útján. „Átnézve a szekrényemet, meg kellett állapítanom, hogy barna ruháim nincsenek, lilát pedig józan gondolkodású fociszurkoló nem vesz fel. A sárga farmer viszont menő.”
A határ Hawaii
„Zakóból és ingből sok van a szekrényemben, tavasztól őszig kényelmes, ha nincs nagy hőség. Ha van, és megtehetem, akkor a hawaii ingre szavazok, nyaralásokon ideális, mi másban is lehetne koktélozni egy tengerparti bárban?”
„Az egyetlen, amihez ragaszkodom, hogy minden tisztességes férfinak kell egy vicces, de nem feltűnősködő ing. Nem rövidujjú és nem hawaii mintás, azokra tényleg csak az lehet mentség, hogy az ember rockabilly-énekes.”
Mindkettőt Marci mondta, mindkettőt másik. Bár bízom benne, hogy nem tör ki a pálmafák háborúja a szerkesztőségben, azért megragadnám az alkalmat, hogy kiderítsem:
Nyugodtabb vizekre evezve jöjjön Ádám, a fotósunk, aki megtöri a színek uralmát. „A színes ruhákat nem igazán kedvelem, az alap nálam inkább a fekete, mert az tényleg mindenhez megy. Ha tehetem inkább ingben járok, mert abban akkor sem jövök zavarba, ha egy meetingre kell beülnöm. Például a favágó ing is alap nálam, mert nagyon kényelmes, meleg és jó is hétköznapi viseletnek, de ilyen a pólóing is, ami szintén egy fokkal elegánsabb egy egyszerű pólónál.”
Ádám
Itt jegyezném meg a kiegészítők fontosságát, és emelném ki az egy szép sál mindig jó ötlet nézet érvényességét. Még ha táskát nem is szeretnek a pasik magukkal hordani, egy menő öv, egy puha sál vagy egy vagány baseball sapka tuti kiegészítőnek számít. Így ajándéknak is. „Elég fázós vagyok, ezért imádom az óriási sálakat, kámzsákat. Ezeket sokszor pulcsihoz is felveszem. Nyáron baseball sapi, télen kötött sapka.”
Beastie Boys
Nem tipikus családapák tipikus szereléseit vonultatta fel felelős szerkesztőnk, Tamás, aki nem pörgette túl a dolgokat, de egyrészt mélységesen megdöbbentünk volna, ha másként tesz, másrészt, mint megjegyezte, a gyerekekkel játszani nem kell ennél extrább cucc. És az éjszakákhoz sem. „Síbakancs síeléshez. Futócipő futáshoz. Csizma, bőrkabát az éjszakához. Ing és baseball sapka csak úgy. A Beastie Boys póló kifinomult zenei ízlésre és magas intellektusra mutat.”
Ennyi.
Tamás